A múzeumi régészek feladatkörébe nem csupán a beruházások előtti nagyfelületű ásatások lebonyolítása tartozik, hanem a különböző jellegű régészeti érintettségű bejelentések kivizsgálása is. Ilyen okból keresett meg minket Rédai Diána kétpói lakos azzal, hogy vélni sejti, hol lehetett a középkori Kétpó egykori temploma. A templomos helyek elég jellegzetesek, könnyen azonosíthatók, ugyanis általában kiemelkedő magaslaton helyezkednek el, környékük leletanyagban gazdag és gyakran meglehetősen sok kőtörmelék, valamint embercsontok is kísérik e helyeket. Ezen okokból kifolyólag ritka, hogy napjainkig ismeretlen maradjon egy ilyen régészeti terület, így első alkalommal mi sem gondoltuk, hogy valós lehet a feltételezés, ennek ellenére természetesen utánajártunk a bejelentésnek. Beszámoló egy 2020 őszi fémkeresőzésről!
Meglepetésünkre hamar bizonyossá vált, hogy Diána okkal feltételezte a templom jelenlétét, ugyanis a fentebb említett jellegzetességek mind igazak voltak az általa mutatott területre. Mi több, Diána önálló kutatásba kezdett, és fotós lévén átszerkesztette a helyszínről készült, hatvanasévekbeli légifotót, aminek köszönhetően tökéletesen kirajzolódott a középkori templom alaprajza. Mivel a föld folyamatos mezőgazdasági művelés alatt áll, mára már teljesen szétszántották a kis dombot, így a mai műholdfotókon már semmi nem látszik ebből, és csupán Diána alapos kutatásának köszönhető, hogy ez az értékes információ nem veszett el.
Nagy reményekkel vonultunk ki tehát egy őszi napon a helyszínre. A rendszeres szántás kiforgatta a leletek egy részét a földből. Ilyen helyszíni szemlék esetén ezeket a felszínen heverő töredékeket szedjük össze, ezáltal információkat gyűjthetünk a lelőhely koráról és kiterjedéséről. Ezek az alkalmak tökéletesek a közösségi régészeti események szervezésére, ugyanis a lelőhelyen számítani lehetett gazdag fémleletekre. Az önkéntes fémkeresősökből álló csapatunk ez alkalommal is értékes segítséget jelentett, és számos itt talált különleges lelettel gyarapította a múzeum gyűjteményét.
Fémkeresőzés a Damjanich János Múzeumban
2015 óta zajlik rendszeres fémkeresőzés civil önkéntesek bevonásával a múzeum berkein belül. Ennek keretében az évek során sok tucat új, korábban ismeretlen lelőhely került felderítésre, és több ezer újabb lelet találta meg méltó helyét a régészeti gyűjteményben. Az elkötelezett és sokszor megszállott lokálpatrióta fémkeresősök szűkebb szülőföldjük, és tágabb értelemben pedig a magyar múlt és történelem megőrzésért és megmentéséért dolgoznak. Szélmalomharcot folytatva az illegális önös célú fémkeresőzőkkel. Az önkéntesek által megtalált leletek minden esetben katalogizálásra kerülnek, szükség esetén pedig tisztításra és konzerválásra. A megtaláló az általa felfedezett tárgyat bármikor megtekintheti és kérhet róla fényképes dokumentációt. A szűk öt év során bizony számos érdekes és tudományos szempontból szenzációs lelet is bekerült a múzeumi gyűjteménybe pl. éremkincs (erről bővebben itt), bronzkori balta depó, kelta pénzek, sok száz középkori posztó plomba, de találtunk gepida sírt is (bővebben itt).
Tárt karokkal várjuk azokat a Jász-Nagykun-Szolnok megyei személyeket, akik intézményi kereteken belül szeretnék folytatni a fémkeresőzést, természetesen tiszteletben tartva a múltat és annak hátramaradt tárgyi emlékeit.
F. Kovács Péter
régész
Önkéntes régészeti és fémkeresőzési munkacsoport-vezető
elérhetőség: kovacs@djm.hu
Az utóbbi évtizedekben történt régészeti, illetve történeti kutatásoknak köszönhetően egyre alaposabb ismereteink vannak a mai Kétpó, illetve határterületének középkori történetével kapcsolatban. Az 1960-as évek elején, a szolnoki Damjanich János múzeumba szórványként bekerült gazdag honfoglaláskori leletanyag, valamint a mai Kétpóhoz közeli Törökszentmiklós-Szenttamás területén feltárt temető szerint a térség már a 10-11. század folyamán lakott volt. A temető mellett településásatások is történtek. A szintén Szenttamáson feltárt teleprészletek egy Árpád-korban, illetve kora újkorban lakott falu képét mutatják. Az itt előkerült régészeti objektumok nyomai részét képezik a mai Kétpó térségben a 15-16. századra kialakult viszonylag sűrű falvakból álló településhálózatnak. Ezek pusztulása jórészt a tizenöt éves háború (1591-1606) idejére tehető, amely után gyakran végérvényesen elnéptelenedtek. Feltehetően az általunk megkutatott település sorsa is ekkor pecsételődhetett meg.
Pálóczi Horváth András régész kutatásai szerint az Árpád-kori Pó falu területe a 14. században Kun birtokba került, amelyen két falu alakult ki: Kispó illetve Nagypó. Nemesi birtokként azonban nem tartoztak a kun székszervezethez. Lokalizálásukra is kísérletet tett, mindazon által helyszíni beazonosításuk nem történt meg. Pusztulásukat a 16. század végére teszi. További adatokkal szolgál az 1571-es szolnoki török defter, amely Nagypón 29 házat és templomot jegyez. Kispón 22 házat jelöl, míg templomának létéről biztos információval nem rendelkezik. Az írott források és a lelőhely topográfiai elhelyezkedése alapján feltételezhetjük, hogy az általunk megkutatott templomos faluhelyünk megegyezik a középkori Nagypó faluval. Természetesen ezt bizonyosan csak további Kétpót érintő mikroregionális régészeti kutatások után jelenthetjük ki. Mindazonáltal a begyűjtött kerámia leletek alapján két korszakot tudunk elkülöníteni a középkoron belül. Van egy korai Árpád-kori korszak, amelyet jól képviselnek a cserépbográcsok töredékei. Továbbá van egy későbbi, feltehetően 15-16. századi periódus, amelyet mázas gömöri kerámiák illetve bögre alakú kályhaszemek töredékei jelölnek. További segítséget a datálásban tisztításuk után a bekerült fémanyag adhat. A pénzek korának meghatározása tovább pontosíthatja településünk használatának idejét.
Ádám Márk - Nagy Fanni
Régészeti Osztály
Önkéntes régészeti és fémkeresőzési munkacsoport
