Az elmúlt években Tiszajenő környéke nem kevés meglepetéssel halmozta el a régészeket. Pár éve még fogalmunk sem volt az egykor itt lévő gazdag, több korszakot felölelő régészeti lelőhelyről, de mióta 2020-ban innen került elő egy közép-európai szinten is jelentős bronzkori kincsegyüttes (bővebben itt), az elmúlt időszakban intenzív régészeti kutatásoknak vetettük alá e környéket.
Ahogyan arról már korábban beszámoltunk (bővebben itt), idén ősszel egy fémkeresős terepbejárás során ígéretes, késő bronzkori kincsleleteket talált Balogh Csaba, a múzeum önkéntese (1. kép). Az ún. depók olyan, általában értékes tárgyakból álló leletegyüttesek, melyeket valaki egykoron bizonyos szándékkal elrejtett, vagy elásott a föld alá. Ennek motivációs okát nem tudjuk biztosan, de bizonyos esetekben szakrális okot feltételezhetünk, míg máskor inkább egy elrejtett raktárkészlet, esetleg egy mester ember újrahasznosításra szánt régi, kopott darabokból álló gyűjteménye lehet. Sajnos mára a Magyar Alföld intenzív mezőgazdasági kiaknázásának köszönhetően sok ilyen kincslelet az eke áldozatául esik és a régészeknek már csak az eredeti helyzetükből kiragadott, szántásban össze-vissza keveredett darabokat van lehetőségük azonosítani.
Éppen ezért volt annyira értékes az az idén ősszel napvilágot látott kincslelet, amely úgy került elő egy közel érintetlen edényből, ahogyan azt valaki a késő bronzkorban gondosan belepakolta nagyjából 3300-3000 évvel ezelőtt. A meglehetősen rossz minőségű fazékba egy bronz edényt helyeztek, amely egy ritka és megyénkben egyedülálló tárgytípus (2. kép). Ebbe törött, összehajlított bronzokat tettek, mint például sarlókat, karpereceket, kard töredéket (3. kép), tűt, tokosbaltákat. (4. kép) Olyannyira takarékoskodtak a hellyel, hogy az egyik törött tokosbaltán átszúrtak egy dísztűt, míg a másik tűt érdekes 8-as formába csavarták. Ezek után az egészet lefedték néhány nagy, súlyos, nyersanyagként szolgáló, ún. bronz öntőlepénnyel (5. kép).
A ritka leltek feltárása után (6-7. kép) folytattuk a terület kutatását, amikor egy héttel később újabb szenzációs leletek láttak napvilágot. Ismét egy érintetlen bronzkori kincs került elő, amelyet szintén egy kerámiaedénybe helyeztek el egykoron (8. kép). Ezúttal az edény az oldalára dőlt (9-10. kép), a benne lévő bronzok pedig olyan szorosan helyezkedtek el egymáshoz, hogy lehetőségünk nyílt egyben, ún. „in situ” felszedni és később, bent a múzeumban labor körülmények között tovább bontani. Ez a leletegyüttes nagy számban tartalmazott sarlókat és öntőlepényeket, de tokos balták, kard töredékek, tőr és lándzsahegyek is helyet kaptak köztük. A tárgyak nagy része az előző leletegyütteshez hasonlóan itt is törött, hibás és elhajlított volt (11. kép), ezért mind a két esetben úgy gondoljuk, egy-egy bronzöntő mester újra olvasztásra szánt készletét találhattuk meg.
Két héten belül két érintetlen bronzkori kincsleletet találni legalább annyira ritka esemény, mint tűt találni a szénakazalban. Mivel a környékről már korábban is kerültek elő bronzkori kincsleletek, fontolóra kell vennünk, hogy ezen a környéken egy sokkal jelentősebb bronzkori településsel kell számolnunk, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. Éppen ezért sokkal intenzívebb kutatások alá kell vetnünk a lelőhelyet mint az eddigiekben, és ezért döntöttünk úgy, hogy az ELTE BTK Régészettudományi Intézet bevonásával folytatjuk a projektet. A következő szezonokban hallgatók és tanáraik segítségével, a Szolnok megyei múzeumbarát önkéntes fémkeresős csoportunkkal kiegészülve szisztematikus terepbejárásokkal igyekszünk felderíteni a környéket. Az első közös projektre már sor is került novemberben (12-16. képek). 50 m x 50 m-es négyzetháló kivetítésével és a szántás által felszínre hozott cserepek összegyűjtésével tisztább képet kaphatunk majd a lelőhelyről, az adatok feldolgozása után.
Az néhai bronzkori település egy máig határozottan kiemelkedő dombom terül el. Célunk ennek a pontos kiterjedésének, felépítésének megismerése. A domb környékének feltérképezésével tágabb képet kaphatunk majd az egykor itt élt emberek életmódjáról és talán további depókra is bukkanhatunk. A további kutatásokról folyamatosan jelentkezünk majd.
Nagy Fanni
régész
Damjanich János Múzeum
