A vaskor első felében – Kr. e. 8. századtól a Kr. e. 7. század végéig – nagy változások söpörtek végig az Alföldön. A korábbi bronzkori hatalmi központok és társadalmi berendezkedés széthullott és merőben új temetkezési szokások jelentek meg. Korábban, a késő bronzkorban általános hamvasztásos rítust felváltotta a nyújtott vázas és az ún. zsugorított temetkezési szokás. A halottak mellé edényeket, szarvasmarha- és juhlábat, lapockát helyeztek. Megyénkből nem ismert hiteles körülmények között feltárt preszkíta temetkezés vagy temető, a múzeum gyűjteményében található tárgyak szórványleletek.
A világhírű sárkányfejes rhyton a lakomák vagy szertartások különleges kelléke lehetett
(Késő vaskor, La Tène-kultúra, Kr. e. 3. század első fele, Jászberény-Cserőhalom)
A középső vaskorban (Kr. e. 7. század eleje – Kr. e. 4. század) a temetkezési szokások színes palettája érhető tetten. Ekkor az ún. Vekerzug-kultúra volt a domináns, amely számos elemet átvett a keleti ’szkítáktól’. Négy alapvető temetkezési rítus figyelhető meg. A vázas temetkezések két fő típusa különül el: a nyújtott helyzetben vagy zsugorítva temetés. A hamvasztásos rítus két variációra osztható: a szórthamvasztásos, amikor a maradványokat a sírgödörben szórják szét, és az urnás, amikor a hamvak egy agyagedénybe kerülnek elhelyezésre. A zsugorított temetkezés esetében az elhunytat az oldalára fektetik, lábait enyhén felhúzzák, kezei pedig a mellkas magasságában vagy az arc előtt fekszenek.
Ki kicsoda a vaskorba?
A Kárpát-medencében a vaskor nagyjából a Kr. e. utolsó évezredet takarja és egyben az őskor utolsó fejezete is. A legújabb kutatások alapján a Kr. e. 8. század kezdetétől számítjuk a Kr. e. 1. század végéig, azaz időszámításunk kezdetéig. A kárpát-medencei vaskort már nevezhetjük protohisztórikus kornak is, mivel ókori források foglalkoznak a területünkkel (pl. Hérodotosz vagy Sztrabón). Ezek a források említenek népneveket, ilyenek a kimmerek, kelták, szkíták de egyes esetekben törzsneveket is, mint a szigünnák, agatürszoszok, boiok, tauriszkuszok, kotinuszok, stb… Csábító az ókori kútfők nyomán közvetlenül megfeleltetni egy-egy népnevet egy-egy korszakkal, ez azonban tévútra viszi a régmúlt megismerésére vállalkozó kutatót. A történelem sokkal komplexebb annál, minthogy a felszínes ismeretekkel rendelkező ókori történészek által lejegyzett viszonyok közvetlenül alkalmazhatók legyenek. Ezért a régészek nem szívesen használnak etnikai azonosításra alkalmas népneveket. Az Alföldön a kora vaskor meghatározó kultúrái a Gáva-kultúra és a Mezőcsát-kultúra. A középső vaskorban a Vekerzug-kultúra, míg a késő vaskorban a La Tène-kultúra a domináns. Ezek a régészeti kultúrák térben és időben meghatározott kiterjedéssel és rájuk jellemző egyedi tárgyi hagyatékkal rendelkeznek.
Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a Törökszentmiklós és Surjány határában feltárt középső vaskori temető a legimpozánsabb és egyben régészeti, történeti szempontból is a legfontosabb. 1960 őszén Csalog Zsolt végzett teljes körű leletmentést, amelynek során összesen 82 sír került megmentésre. A leletmentés igen változatos tárgyakkal gazdagította a múzeum gyűjteményét. A módosabb férfiak esetében gyakori mellékletek a fegyverek pl. a vasfokos, tegezdíszek, nyílhegyek. A sírokban megfigyelhető az étel- és italáldozat adásának szokása is, amire edények és állatcsontok utalnak. Számos ékszer és viseleti elem is volt a sírokban, így különböző karperecek és egyéb testékszerek pl. spirálfüggők. Ritka leletnek számít egy bronztükör, aminek a felületét polírozással tehették tükröződésre alkalmassá.
A spirális formájú, elektrummal borított hajkarika a női frizura éke lehetett
(Középső vaskori temetkezés, Vekerzug-kultúra, Kr. e. 6-5. század, Törökszentmiklós-Surjány)
A halottak túlvilági életéről való gondoskodás a vaskor második felében a kelták (La Tène-kultúra) esetében sem volt kevésbé fontos (Kr. e. 4. század – Kr. e. 1. század vége/Kr. u. 1. század kezdete). Két jellemző temetkezési szokást lehet elkülöníteni: a háton fektetett nyújtott vázas rítust, amely esetében az elhunytat koporsóban vagy halotti lepelbe csavarva helyezték a téglalap alakú sírgödörbe. A másik szokás pedig a hamvasztásos, amikor egy négyzet alakú gödör kerül kialakításra – ebben az esetben a hamvak elhelyezésének több módja is létezett. Az eltávozott földi maradványait a hamvasztást követően elhelyezhették egy kisebb zsákszerű alkalmatosságban, vagy pedig egyszerűen szétszórhatták a sírban, melynek belsejét időnként akár fa szerkezettel is megerősíthették. Harmadik és ritkább szokás, amikor zsugorított helyzetben fektették az elhunytat, ez temetési gyakorlat a helyi (szkíta vagy Vekerzug-kultúra) közösségeivel való kapcsolatra utalhat.
A kelta sírokban is megtalálhatók az étel- és italáldozatok elhelyezésére szolgáló edények. A megye kulcsfontosságú temetőjének – Jászberény-Cserőhalom – feltárásából több, italáldozatra utaló tárgy is előkerült. Ilyen lehet például az 52. sírban található lencse alakú palack, vagy a sárkányfejes ivókürt, az ún. rython. A rituális lakomák egyik kelléke lehetett a homorú hátú vésett indadísszel ellátott vaskés az 17. sírból. A nők esetében gyakoriak az ékszerek, pl. bronz kar- és bokaperecek, karkötők, bronz- és vasfibulák. A nőiség egyik materiális kifejeződése a sírokban található míves kivitelű, vérzománcos övláncok csoportja, ilyenek Jászberény-Öregerdő, Vezseny-Kisdebrecen és Törökszentmiklós-Surjány lelőhelyekről kerültek elő. A másik ilyen, a női nemhez erősen kötődő tárgy a szapropelit ékszerek csoportja, ezek az egyszerű karikaékszerek távolsági kereskedelem útján jutottak a Kárpát-medencébe valószínűleg a mai Csehország területéről. A harcosok esetében gyakori a fegyverrel való temetés, amely fegyvereket esetenként rituálisan megrongálták és meghajlítva tették a sírokba.
F. Kovács Péter
régész
Bővebben a koraszakról:
V. Szabó Gábor: „A krízisek évszázada.” Háborús fenyegetettség és az első lovasnomádok érkezése a Kárpát-medencébe a Kr. e. 9–7. század közötti időszakban. Letölthető itt.
Tankó Károly: A Kárpát-medence a vaskorban: interdiszciplináris kutatások legújabb eredményei. Letölthető itt.
szoljon.hu podcast:
