A szolnoki Damjanich János Múzeum évek óta dolgozik együtt civil önkéntesekkel, akiknek egy jelentős csoportját a régészet és a múlt iránt - gyakran megszállottan - érdeklődő „fémkeresősök” alkotják. A régészeti osztály 2015 óta tart fent egy a kölcsönösség elvén alapuló régészeti programot, ennek keretein belül az eltelt öt évben számos egyedülálló lelet talált otthonra a múzeumban, valamint több korábban ismeretlen régészeti lelőhely került a látókörünkbe, az önkéntes segítőinknek köszönhetően. Az alábbi rövid beszámolóban egy 2019 őszén előkerült leletegyüttest mutatunk be röviden. A lelőhely nevét szándékosan fedi homály, így kívánjuk megvédeni a település környékét a fosztogatóktól és az illegális fémkeresőzéstől.

A Mohács utáni Magyarország történelméről igen sok írásos és tárgyi forrás ismert. Ezek egyik nagy csoportját alkotják az éremleletek. Habár nem egyet ismerünk Jász-Nagykun-Szolnok megyéből, mégis minden esetben izgalommal tölti el a numizmata szívét egy-egy újabb előkerülése.

Az éremleleteket alkotó veretek számos alkalommal igen kis területen szóródnak szét. Részben emiatt is érdemes megkeresni azt a magot, amely a legtöbb darabot rejti. Ezt viszont pont az előbb említett okok miatt nehéz megtalálni. Másik kritikus tényező, hogy a legtöbb tárolóegység szerves anyagból készült, amely hazánk éghajlati viszonyai közt mára megsemmisült. Fából készült pénzes ládikát, erszényt kiásni a földből szinte lehetetlen. Maradnak tehát azok az edények – jórészt kerámiából -, amelyek ellenállnak az idő vasfogának. Sajnos ez esetben ilyen szerencsénk nem volt, pedig esélyt adhatott volna arra, hogy legalább társadalmi csoport szintjén meghatározhatóvá váljon az elrejtő személye, illetve a földbe kerülés időpontja. Mindezen adatok nélkül az előkerült leletek alapján vonhatunk le következtetést.

Az éremlelet nagyjából 1/3 része az előkerülést követően

A felfedezés véletlenszerű volt, a területen korábban nem volt ismert régészeti lelőhely. A megtaláló az első néhány érem sűrűsödése alapján felismerte, hogy feltehetően egy összefüggő éremleletre bukkant. Ezt követően értesítette a régészeti osztályt. A kiszállás után a területet alaposan átvizsgáltuk fémkereső műszerrel, majd a leletek helyét megjelöltük. Ennek köszönhetően vált láthatóvá a sűrűsödés gócpontja. Annak érdekében, hogy a legcsekélyebb mennyiségű információ vesszen el, a leletmentés során kijelöltünk két szondát, melyek 2 x 2 m területűek voltak. A feltárás során ásónyomonként haladtunk és minden „lapát földet” átvizsgáltunk műszerrel. Érdekes módon a leletek eltűntek a negyedik ásónyom mélységében, azonban legsűrűbben a 2. ásónyomban jelentkeztek. Valószínűleg itt, azaz megközelítőleg 40 cm-es mélységben lehetett elrejtve az éremkincs, és feltehetőleg szervesanyagba (fa, bőr, szövet) csomagolhatták, mivel tárolásra utaló nyomokat nem tudtunk megfigyelni.

Felszíni lelet

A közel 500 darab, kisebb értékű ezüstpénz megléte megkérdőjelezi azt, hogy véletlenül hagyta volna ezt el tulajdonosa. Ez a tömeges előfordulás tudatos elrejtésre utal. Az eddig meghatározott darabok alapján ugyanis annak az I. Ferdinánd magyar királynak (1527-1564) a kibocsátásai ezek az érmék, akinek egész uralkodási idejét a törökkel való háború határozta meg. Trónon töltött, első majdnem másfél évtizedét ráadásul beárnyékolja a Szapolyai Jánossal és pártjával vívott belpolitikai harc is. Ezeket a lakosság igencsak megérezte.

I. Ferdinánd császár dénárja (Forrás: internet)

A megtalált együttes korabeli értéke nem becsülhető meg, ám kiemelkedően nagy vagyont nem jelentett. Az a 2-3 aranydukátnyi denár egy jobbágyporta után fizetendő éves rovásadó összegére nyújthatott fedezetet.

A pénzek vizsgálata folyamatosan zajlik. Az eddigi ismereteink alapján leghamarabb a 16. század közepén rejthették el a vereteket a valamikori (feltehetően) háborús körülmények között elpusztult település határban. Amennyire hiányozhatott a tulajdonosának, annyira örülünk ma nekik.

Ezúton is szeretnénk hálánkat és köszönetünket kifejezni a lelet megtalálójának!

F. Kovács Péter - Nagy Zsolt