Számos esetben igyekszünk hangsúlyozni, mennyi mindent köszönhetünk a múzeumunkkal együttműködő, önkéntes fémkeresősökből álló, lelkes csapatunknak. Az alábbi leletmentés története is nekik köszönhető.

Hankó Tamás is ennek a közösségi régészeti társaságnak a fiatal, elszánt tagja. Nem mellesleg idén ő volt a minden évben a Magyar Régészet Napja alkalmából kihirdetett, a régészetért kiemelkedő önkéntes munkáért járó Pro Archaeologica kitüntetés díjazottja Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Idén nyár végén Mesterszállás környékén kutatott, ahol egy igen ígéretes, leletekben gazdag lelőhelyet vizsgált. Az igazi különlegességet azonban akkor találta, amikor a lelőhely melletti földúton megpillantott egy kiálló csontot. Ezután a fémdetektorral is megvizsgálta, és legnagyobb meglepetésére egy vas kard töredékei, majd egy ezüstözött övcsat kerültek elő. Azonnal értesített minket, hiszen sejthető volt, hogy egy sírra bukkant.

1. kép: A csontváz helyzete a földút alatt. Egyszerűen leseperve a port, már elő is bukkant a koponya teteje, a jobb kar mellette a karddal, valamint a combcsontok

A helyszínre kiérve egyértelművé vált, hogy valóban temetkezést rejt a föld, és a leletek erősen veszélyeztetettek, hiszen egy meredek domboldalon, közvetlenül a földút alatt fekszenek. Nem volt kérdés, hogy azonnal fel kell tárni (1. kép). A kiálló csont helyzetéből úgy következtettünk, hogy a temetkezés az egész utat keresztezve fekszik a föld alatt. Ez felvetett némi problémát, hiszen ahhoz, hogy feltárjuk azt, teljes egészében el kellett, hogy zárjuk az átjárást azon az útszakaszon. Szerencsére a környéket ritkán járják, így nem tartottunk fel senkit.

2. kép: A halott bal felkarja és mellette a rossz állapotban lévő vaskard. Fotó: Hankó Tamás

Lássuk tehát, mit is találtunk. A kardból és az övcsatból már sejteni lehetett, hogy egy népvándorláskori férfi nyughelyét rejti a föld. Sajnos a meredek domboldalon futó földút alatt a maradványok hosszú ideje roncsolásnak voltak kitéve, a leletek egy részét kimozdította a helyéről az erózió. Az elhunyt jobb karja és a szorosan a jobb oldala mellé fektetett kardja nagyon rossz állapotban jöttek a felszínre (2. kép). A korábban előkerült övcsat a medence tájékáról bukkant elő (3. kép). A bal csípőlapát mellett egy kis, derékra erősített tarsoly lehetett, erre utalnak az onnan előkerült mindennapi élethez szükséges használati tárgyak: vas kés, bronz csipesz (4. kép) és bronzgomb, valamint a tűzgyújtáshoz szükséges kovakő. A halott körül előkerült koporsószegek arra utalnak, hogy az elhunytat koporsóba temetve helyezték végső nyugalomra. A koporsó fája a harcos ruhájával és a tarsoly anyagával együtt az enyészet részévé váltak a föld alatt és csupán a szervetlen anyagok maradtak hátra. A sírban talált tárgytípusok a Kr.u. 5-6. sz-ban az Alföldön élő gepidákra jellemzőek.

3. kép: Ezüstözött bronz övcsat

A feltárás folyamán segítségünk is akadt. Elsőként egy helyi gazdával találkoztunk, aki érdeklődve figyelte a munkálatokat. Az igazi meglepetést azonban az okozta, amikor kiderült, hogy a felesége a helyi iskolában tanít. Több sem kellett, hamarosan érdeklődők és gyerekek vettek minket körbe, így a leletmentő ásatás egy élő történelemórává is vált egyben (5-7. képek). Mi több, a lelkes csapat segített nekünk leleteket gyűjteni a környékről, valamint akik korábban találtak már innen különleges tárgyakat és otthon őrizgették, most mindet leadták nekünk. Mondanom sem kell tehát, hogy mekkora segítséget jelentett ez a mi számunkra. A helyieknek köszönhetően a múltunk egy újabb fejezetéről kaphattunk tisztább képet.

4. kép: Bronz csipesz. Fotó: Hankó Tamás

A leletmentés késő estébe nyúlt, hiszen mivel az utat lezártuk, aznap be kellett fejezni a munkálatokat. Az előkerült sír jelentősége viszont megkövetelte a pontos és alapos dokumentálást. Szürkületben fejeztük be a sír feltárását (8. kép), és mire betemettük a gödröt, már a kocsi reflektoraival világítottunk. Ekkor már örültünk, hogy nem egy forgalmasabb környéken dolgozunk, hiszen nehezen lehetett volna megmagyarázni ahogyan sötétben, egy ember méretű sírgödörbe kapkodva lapátoljuk be a földet.

A gepidákra a nagyméretű, több száz síros temetők a jellemzőek, mint például az 1952-ben, Kaposvári Gyula által ásott Szolnok–Szandaszőlős temetője, de megyénkben a közelmúltban is kerültek elő gepida sírok Tiszapüspöki környékéről, amiről itt lehet bővebben olvasni. Ezek alapján erősen valószínűsíthető, hogy a mi gepida harcosunk sem egyedül nyugszik a föld alatt, és amint lehetőség nyílik rá, további kutatásokat fogunk folytatni a területen. A leletmentésről előkerült leletek bekerültek a múzeumba, és már be is fejeződött a tárgyak konzerválása és restaurálása (9. kép), így a következő lépcső a sír tudományos feldolgozása lesz.

Nagy Fanni

régész

Damjanich János Múzeum

1. kép: A csontváz helyzete a földút alatt. Egyszerűen leseperve a port, már elő is bukkant a koponya teteje, a jobb kar mellette a karddal, valamint a combcsontok.
2. kép: A halott bal felkarja és mellette a rossz állapotban lévő vaskard. Fotó: Hankó Tamás
3. kép: Ezüstözött bronz övcsat
4. kép: Bronz csipesz. Fotó: Hankó Tamás
5. kép: Pillanatkép az ásatásról. A helyi érdeklődők is megnézhették a sír részleteit
6. kép: Pillanatkép az ásatásról. Önkéntesek is segítenek a feltárásban. Fotó: Varga Lászlóné
7. kép: Olasz Ákos (balra) helyi érdeklődő és Hankó Tamás (jobbra) önkéntes fémkeresős. Mind a ketten hasznos segítséget nyújtottak a feltárásban
8. kép: A kiásott gepida harcos, csupán pár centire feküdt a felszín alatt
9. kép: Posta Márta restaurátor a kard tisztítása közben. Fotó: Ádám Adrienn