A Damjanich János Múzeum közreműködésével 2012 óta vesznek részt a Pekingi Egyetem régészhallgatói magyarországi feltárásokon, ez idáig mégis csupán korlátozott számú magyar diáknak volt módja Kínába látogatni. 2016-tól azonban – a csereprogram sikerén felbuzdulva – a kínai fél lehetővé tette, hogy Magyarország bármely régészeti tanszékének hallgatója számára elérhető legyen a kínai ásatás lehetősége.

Az előző bejegyzésben a gyakorlati iskolán való részvételről számoltam be, azonban az iskola keretein kívül lehetőségem nyílt további utazásokra Athénban és környékén. Görögország számos látogatható ókori lelőhellyel rendelkezik, ezeknek csupán kis részét áll módomban bemutatni személyes tapasztalataim alapján.

            Első pillantásra feltűnik, hogy Athénban keveredik a nyüzsgő nagyvárosi élet és az ókori világ pompája. A robogótól zsúfolt és turistáktól zajos utcákon sétálva sosem tudhatja az ember, mikor találja magát szembe egy újabb ókori rommal. Athén belvárosa viszonylag kicsi, és az ismertebb látványosságok gyalogszerrel könnyen megközelíthetőek.

A város központi részét már a Kr.e. 3. évezredben lakták. Elsőként feltehetőleg a pelaszgok, majd a görögök elődei, a iónok foglalták el a területet. Nevét valószínűleg Athéné istennő után kapta, de az sem kizárt, hogy az istennő kapta nevét a városról. Mindenesetre valamikor a Kr.e. 1. évezred első felében városállammá fejlődött, központi szereppel bíró települést eleinte királyok uralták, majd a Kr.e. 6. század végén Kleiszthenész reformjainak köszönhetően megszületett a demokrácia.  Nem sokkal ezután vette kezdetét Athén virágkora. Sokáig volt Európa kulturális, szellemi, filozófiai, kereskedelmi és tudományos központja, amit nem tört meg a későbbi, Kr.e. 4. századi makedón foglalás, majd a Kr.e. 1. század folyamán történő római fennhatóság alá vétel sem. Hadrianus császár uralkodása alatt például újabb virágkorát élte, amit a Hadrianus könyvtár alapítása is bizonyít. A Bizánci Birodalom idején a város életében azonban fordulat következett be, ugyanis I. Justinianus császár bezáratta az itt működő iskolákat, és ezzel együtt véget vetett Athén vezető kulturális fölényének. Ezután csupán vidéki város szerepét töltötte be. Jóval később, a Kr.u. 15. században Athént az Oszmán Birodalom olvasztotta magába. Ez idő alatt az Akropoliszt fegyverraktárként használták, ami egyszer fel is robbant, ezzel nagy károkat okozva. A 19. század elején Athén az újonnan létrejött Görög Királyság fővárosa lett, és azóta mind a mai napig dolgoznak az ókori romok helyreállításán, és hogy megnyithassák a turisztikai forgalom számára is.

Török kályhaszemek

A kályhaszemek második nagy csoportját a török úgynevezett kupa alakú szemek teszik ki. A vár elfoglalásával jelentős számú balkáni, főleg bosnyák katona költözött a várba. Ők gyakran építettek szemes kemencéket, melyek nagyban eltértek a magyarországi típusoktól. Ezen kályhák párhuzamait megtaláljuk a törökök által elfoglalt erősségek jó részében, továbbá a Balkánon a közelmúltig használatban voltak.  A kályhák falvastagsága vékony, legtöbbször az 5-7 cm-t sem haladta meg. Ebbe építették bele a zöld, sárga, barna mázas szemeket. Jellegzetessége hogy pereme széles, tagolt, és sekély valamint mély, pohár alakú formában is megtalálhatóak.(12-13.kép)

12-13. kép

2017 novemberében Athénban került megrendezésre a „Cost Action Cost-Arkwork Training School in Athens” keretein belül egy régészek és régészethez kapcsolódó tudományágak képviselői számára tartott egy hetes gyakorlati iskola, melyen hallgatóként lehetőségem nyílt részt venni. A Cost európai szervezet egy olyan nemzetközi hálózat, amelynek célja olyan programok és találkozók szervezése, ahol európai és Európán kívüli kutatók egyaránt részt vehetnek, összevethetik kutatási módszereiket, valamint bemutathatják a legújabb felfedezéseiket. Az Athénban megrendezett gyakorlati iskola fő témája a környezetrégészet, és az ehhez alkalmazható modern technológiai eszközök használata volt. A programban 10 előadó tanár, és 27 hallgató vett részt, akik között nem csupán régészek, de építészek, etnográfusok és mérnökök is megjelentek. A hétfőtől péntekig tartó képzés előadásokból, gyakorlati feladatokból, és terepi szemlékből állt, aminek a legvégén minden hallgatónak egy beszámolót kellett írnia. A résztvevők a világ minden részéről érkeztek, például Kanadából, Svédországból, Németországból, Spanyolországból, Szerbiából és Izraelből is (1. Kép).

Csoportkép az iskola résztvevőiről

Aki Szolnokra látogat, aligha szerez tudomást az egykor nagy jelentőséggel bíró Zagyva-Tisza torkolatánál álló várról (1.kép). Napjainkra helyét elfoglalták a lakóépületek, az utóbbi évszázadok tereprendezései pedig sorra eltüntették egykori nyomait. Természetesen, aki jobban utána jár és bebarangolja az egykor hatalmas területű vár helyét, több érdekességet is talál. Felfedezheti a helyreállított török kutat, illetve a Művésztelepen a vár köveiből felépített műrom tornyot. Napjainkban sajnos ennél többet az erősség egykori területén nem talál. Tárgyi emlékanyagot a Damjanich János Múzeum középkori állandó kiállításán, illetve a régészeti raktárban kereshet. A raktárban található nagy mennyiségű várból származó leletanyag alaposabb vizsgálata során figyelmesek lehetünk a késő középkor egyik legjellegzetesebb és leglátványosabb tárgy típusaira, a kályhaszemekre és kályhacsempékre.

1. kép
A szolnoki vár első építési periódusa
(Kertész Róbert nyomán)

Teljesen mindegy, hogy Indiában járunk vagy Skandináviában, a gyerekek legfőbb időtöltése a játék. Így volt ez száz éve és százezer éve is. A játék a tanulás legfontosabb folyamata, amikor gyakorolni lehet a felnőttektől ellesett viselkedést, társas viszonyt, mozdulatokat, így a szórakozáson túl a túlélés záloga is. A biológia bölcs előrelátással kódolta belénk, hogy a kicsinyeket óvni, táplálni, nevelgetni kell, akár emberek vagyunk, akár antilopok.

Idősebb Pieter Brueghel festménye: gyermekjátékok

Régész-szakmánk igazi ajándéka, hogy az előzmények ismeretében, ha mégoly biztosan számítunk is a várható eredményekre, a meglepetés szinte soha nem marad el – ahogy ez a Körös-parti lelőhely is tartogatott számunkra valamit. Nem fogtunk gyanút, mikor a középkori falu kellős közepén a szokásos szűk szájnyílású, ámbár mély és öblös gabonatároló vermek felszínen kirajzolódó sötét foltjához hasonló beásás kibontásába kezdtünk. Ahogy azonban az első, fél vagy negyed edények kifordultak a földből, bizonyossá vált, hogy nem a szokásos hulladékgödör véletlenszerű tartalma került a felszínre, sőt a középkori faluhoz sincs köze. A leletek több mint 3000 évvel korábban, a kelet-magyarországi bronzkor kezdeti időszakában kerültek a földbe.

Az MTA X. Osztály Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani 
Tudományos Bizottságának Archeometriai Albizottsága 
és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont 
Földtani és Geokémiai Intézete a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából előadóülést szervez:

Az előző részben megkezdett bemutatását a feltárásnak a vaskori szkíta emlékek felvillantásával folytatom.

A magas part tetején egy kompakt egységben voltak a szkíta leletek. Egy teljes települési egység került elő itt, házak, szemetes gödrök, kutak, sírok és kerítő árok.

Szkíta-kori sír