Régész-szakmánk igazi ajándéka, hogy az előzmények ismeretében, ha mégoly biztosan számítunk is a várható eredményekre, a meglepetés szinte soha nem marad el – ahogy ez a Körös-parti lelőhely is tartogatott számunkra valamit. Nem fogtunk gyanút, mikor a középkori falu kellős közepén a szokásos szűk szájnyílású, ámbár mély és öblös gabonatároló vermek felszínen kirajzolódó sötét foltjához hasonló beásás kibontásába kezdtünk. Ahogy azonban az első, fél vagy negyed edények kifordultak a földből, bizonyossá vált, hogy nem a szokásos hulladékgödör véletlenszerű tartalma került a felszínre, sőt a középkori faluhoz sincs köze. A leletek több mint 3000 évvel korábban, a kelet-magyarországi bronzkor kezdeti időszakában kerültek a földbe.

Az MTA X. Osztály Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani 
Tudományos Bizottságának Archeometriai Albizottsága 
és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont 
Földtani és Geokémiai Intézete a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából előadóülést szervez:

Az előző részben megkezdett bemutatását a feltárásnak a vaskori szkíta emlékek felvillantásával folytatom.

A magas part tetején egy kompakt egységben voltak a szkíta leletek. Egy teljes települési egység került elő itt, házak, szemetes gödrök, kutak, sírok és kerítő árok.

Szkíta-kori sír

1877-ben, 140 éve került elő az első, vaskorra keltezhető régészeti lelet Jász-Nagykun-Szolnok megyében: a Besenyszög-fokorupusztai kincs. Így a dátum a megyei vaskor kutatások jelképes kezdetének is tekinthető. Ugyan a fenti évszám meglehetősen szimbolikus, mégis úgy gondoljuk, hogy ez a felfedezés egy mérföldkő, melyről fontos megemlékezni, s melyhez érdemes visszatérni. Éppen ezért, 2017-ben e jeles évforduló alkalmából áttekintjük megyénk vaskorát, az eddigi eredményeket. Emellett e több, mint 200 tételből álló katalógusban és egy kiállításban „frissítjük fel” tárgyainkat és mutatjuk be azokat, melyek eddig a raktár mélyén lapultak.

A kiállítás 2018. január 12-ig tekinthető meg.

A katalógus kapható a múzeumban vagy megrendelhető a titkarsag@djm.hu e-mail címen keresztül. Ára 2300 Ft

A kiállítás jegyárai: 300 és 150 Ft

Kiállítás megnyitója:
2017. november. 9. csütörtök 16.30.
Damjanich János Múzeum
Szolnok, Kossuth tér 4.
I. emelet
Facebook:
https://www.facebook.com/events/462434690823250/

Köszöntőt mond: Dr. Horváth László múzeumigazgató
A kiállítást megnyitja: Dr. Csányi Marietta régész

A belépés díjtalan!

Idén tavasszal elkezdődtek az M-44-es út építéséhez kapcsolódó régészeti munkák is. Mivel az érintett szakaszokon 2015-ben a Damjanich János Múzeum már végzett próbaásatásokat, ezért a most megindult feltárások nagyjából már ismert körülmények között zajlottak. Így volt ez az ún. 16-os lelőhely esetében is, mely Kunszentmárton határában, a Holt-Körös-partján a Csengedi dűlőben fekszik.

Az M44 gyorsforgalmi út megelőző feltárása során a Kunszentmárton melletti Nagy-ér – egykori Körös holtág magas partján folytatunk kutatásokat. A helyszín igen izgalmas több rétegű, nagyon intenzív lelőhelynek bizonyult, amelyen késő bronzkori (I.e. 1400-1300), szkíta (I.e. VI-V. század), szarmata (I.sz. II-III. század) és késő avar (I.sz. VIII-IX. század) jelenségek is megjelentek, gyakran egymást metszve, akár több rétegben is egymás felett.

Kutya váz késő bronzkori gödörben

Van egy konferencia az erdélyi Marosvásárhelyen, ahol kétévente összegyűlik a közép-kelet európai és észak-balkáni vaskor kutatás színe-java. Ezt a tudományos összejövetelt a Maros Megyei Múzeum fáradhatatlan munkatársa, Berecki Sándor szervezi. Valójában nem egy hagyományos értelemben vett konferencia ez, hanem egy közösség éves tanácskozása, ahogy a címében is szerepel, kollokvium, hiszen csak tudományos előadással jelentkezők vehetnek részt az eseményen. Így olyan egyedülálló teret biztosít a vaskor kutatói számára, ahol 2-3 napon keresztül vitathatják meg gondolataikat, elméleteiket vagy éppen mutathatják be a legfrissebb kutatási és ásatási eredményeiket. Idén, 2017-ben ötödik alkalommal került megrendezésre, összesen 32 kutató tartott 6 szekcióban 23 előadást.

Mallorca a Baleár-szigetek legnagyobb szigete, a Földközi-tenger nyugati részén helyezkedik el. Az Ibériai-félszigettől keleti irányban közel 200 km távolságra fekszik, összterülete 3640 km². Éghajlata mediterrán, meleg nyarak és enyhe telek jellemzik. Állandó folyóval nem rendelkezik. Lakossága 869 000 fő, nyaranta több millió turista kedvelt pihenőhelye.

Az emberi benépesítésnek pontos időpontját máig vitatja a helyi kutatás, de az első telepesek valószínűleg Kr.e. 3500 környékén érkezhettek ide hajóval. Kérdéses, hogy honnan jöttek, ugyanis meglepő módon, valószínűleg nem az Ibériai-félsziget felől. A tengeri áramlatok ugyanis nem kedveztek az ilyen irányú hajózásnak. A két terület nem lép kapcsolatba egymással a római korig. Az érkezők régészeti anyaga a mai Dél-Franciaország területeivel mutat rokonságot. Ezt az időszakot a késő rézkor, korai bronzkor idejére sorolják a helyi kutatók.

1. kép
Két naveta egymás mellett s’Hospitalet Vell lelőhelyen

Az újkőkor településeire jellemző, hogy temetkezéseiket a házak közvetlen környezetében találjuk meg. A próba feltárás során feltárt 6 temetkezéshez az idei ásatás eddig kilenc újabb sírt tett hozzá. Ezek a zsugorított vázak K-Ny tájolásúak, arcuk gyakran vörös okkerrel van bekenve. Melléklet ritka, két évvel ezelőtt igen gazdag kagylóékszerekkel és kőpengével ellátott sírokat is találtunk. Idén két mellékletes sír került elő, mindkettőnél a halott feje környékén márványszerű kőzetből csiszolt miniatűr kőbaltát találtunk.