Az előző bejegyzésben a gyakorlati iskolán való részvételről számoltam be, azonban az iskola keretein kívül lehetőségem nyílt további utazásokra Athénban és környékén. Görögország számos látogatható ókori lelőhellyel rendelkezik, ezeknek csupán kis részét áll módomban bemutatni személyes tapasztalataim alapján.
Első pillantásra feltűnik, hogy Athénban keveredik a nyüzsgő nagyvárosi élet és az ókori világ pompája. A robogótól zsúfolt és turistáktól zajos utcákon sétálva sosem tudhatja az ember, mikor találja magát szembe egy újabb ókori rommal. Athén belvárosa viszonylag kicsi, és az ismertebb látványosságok gyalogszerrel könnyen megközelíthetőek.
A város központi részét már a Kr.e. 3. évezredben lakták. Elsőként feltehetőleg a pelaszgok, majd a görögök elődei, a iónok foglalták el a területet. Nevét valószínűleg Athéné istennő után kapta, de az sem kizárt, hogy az istennő kapta nevét a városról. Mindenesetre valamikor a Kr.e. 1. évezred első felében városállammá fejlődött, központi szereppel bíró települést eleinte királyok uralták, majd a Kr.e. 6. század végén Kleiszthenész reformjainak köszönhetően megszületett a demokrácia. Nem sokkal ezután vette kezdetét Athén virágkora. Sokáig volt Európa kulturális, szellemi, filozófiai, kereskedelmi és tudományos központja, amit nem tört meg a későbbi, Kr.e. 4. századi makedón foglalás, majd a Kr.e. 1. század folyamán történő római fennhatóság alá vétel sem. Hadrianus császár uralkodása alatt például újabb virágkorát élte, amit a Hadrianus könyvtár alapítása is bizonyít. A Bizánci Birodalom idején a város életében azonban fordulat következett be, ugyanis I. Justinianus császár bezáratta az itt működő iskolákat, és ezzel együtt véget vetett Athén vezető kulturális fölényének. Ezután csupán vidéki város szerepét töltötte be. Jóval később, a Kr.u. 15. században Athént az Oszmán Birodalom olvasztotta magába. Ez idő alatt az Akropoliszt fegyverraktárként használták, ami egyszer fel is robbant, ezzel nagy károkat okozva. A 19. század elején Athén az újonnan létrejött Görög Királyság fővárosa lett, és azóta mind a mai napig dolgoznak az ókori romok helyreállításán, és hogy megnyithassák a turisztikai forgalom számára is.
A város jelképévé vált Akropolisz Athén központjában emelkedik a város fölé (1. kép), ahová évente rengeteg turista ellátogat. A természetes magaslatot valószínűleg már a pelaszgok is megerősítették és lakták, de jelentős fellegvárrá csak a Kr.e. 5. században alakították. Az épületegyüttest egy az Athéné istennő segítségével aratott idegen hódítók fölötti győzelem emlékére emelték, melynek költségét többnyire hadizsákmányból fedezték. Az ehhez kapcsolódó legnagyobb esemény a Panathénaia ünnep volt, melyet a várost védő istennő tiszteletére rendezetek meg évente. Ekkor az athéniak felvonultak a városon keresztül egészen az istennő templomáig, a Parthenónig. Magaslati elhelyezkedése miatt a későbbi korszakokban sokszor védelmi célt szolgált, ami miatt többször súlyosan károsodott. A romok legtöbbjét újjáépítették, és a klasszikus ókori állapotokat állították vissza.
Az Akropolisz kapuépülete a Propülaia (2. és 3. kép). A központi épülettel és két oldalszárnnyal rendelkező épületet fehér pentelikoni és szürke eleusziszi márványból alakították ki. A fal és a tető romjainak egyes darabjain festés nyomait lehetett megfigyelni, ami alapján a helyi régészek arra következtettek, hogy az épület plafonja égszínkékben pompázott, amelyen arany színű csillagok díszelegtek. A kapuépülettől délre találjuk az Athéna Niké szentélyt (4. és 5. kép), amely a kaput őrző szárnyatlan győzelemistennő tiszteletére készült ión építészeti stílusban. A felső részén látható reliefek a görögök győzelmeit ábrázolják (6. kép).
A Parthenón az Akropolisz legismertebb és egyben legnagyobb épülete (7. kép). A szűz Pallasz Athéné, vagyis Athéna Parthenos tiszteletére emelt templom volt a Panathénaia ünnepi menetének végállomása. Dór stílusjegyeket őriz magán, alapanyaga pentelikoni márvány. Rövidebb oldalán nyolc, hosszanti oldalán tizenhét oszlop tartja az épületet (8. kép). A hosszú idők során sokszor károsodott a templom. A legnagyobb sérülést az oszmán hódítások ideje alatt szenvedte, amikor fegyverraktárként használták, és sajnálatos módon felrobbant. Renoválása a mai napig zajlik, így hosszú évek óta állványok veszik körbe az épületet.
A Parthenón mellett az Akropolisz másik fő nevezetessége az Erekhtheion (9. kép). Ez a kultuszépület a görög mitológia számára rendkívül fontos helyen épült, ugyanis itt zajlott Athéné és Poszeidón versengése a város védelmezéséért, és végül itt esett le az égből a győztes Athéné olajfából készült szobra. Ezen kívül itt nyugszik Athén mítoszokból ismert legendás királya, Erekhtheusz, Gaia gyermeke. Az épület déli csarnokát díszíti az a hat híres nő alakú oszlop, melyek a görög építészet és művészet magas szintjét képviselik (10. kép). Az Akropoliszban kiállított oszlopok másolatok. A hat oszlop közül egy erősen károsodott amikor a Parthenón felrobbant. Ez, és négy másik megtekinthető az Akropolisz lábánál lévő Akropolisz Múzeumban (11. kép). Az ötödik darab a British Múzeumba került.
Az Agora az ókori Athén piactere és szentélykörzete is volt egyben. A Panathénaiai felvonulás útvonala keresztülvágott ezen az épületegyüttesen. Az Agora a város kereskedelmi, társadalmi, és politikai központjaként is működött, amit jól tükröz az Athén gazdasági működésében szerepet játszó pénzverde és a gabonaelosztó épület, amelyek egykor szintén itt álltak. Leghíresebb épülete a tiszta márványból készült Hephasteion, azaz a Héphaisztosz templom (13. és 14. kép). Az Agora területén található a cikk előző részében említett „Omega ház”, ahol az iskola tanárai végeznek feltárásokat.
Athén ókori templomai között az Olympiai Zeusznak szentelt volt a legnagyobb, mely az Akropolisz lábánál található (15. kép). Építése több évszázadot ölelt fel, hiszen a Kr.e. 6. században két athéni türannisz, Hippiasz és Hipparkhosz, rendelte el a felhúzását, azonban csupán a római korban, Hadrianus császár uralkodása alatt fejezték be véglegesen. Ekkortól tekinthető Görögország legnagyobb szentélyének. Ugyanekkor belső terében még egy hatalmas méretű, elefántcsontból faragott, aranyozott Zeusz szobor is helyet foglalt. A későbbi évszázadok során fosztogatták, építőköveit elhordták. Mára már csak néhány hatalmas oszlop jelzi a valamikor hatalmas szentély egykori dicsőségét. Az egyik oszlop a 19. században egy vihar során eldőlt, így megfigyelhetővé vált a márványszeletekből készített építési technika (16. kép).
Hadrianus császár uralkodása alatt fellendült Athén építészete. Ezt bizonyítja a császár által építtetett könyvtár is, mely a római fórum, vagyis a római korban használatos piactér mellett helyezkedik el (17. kép). Rendeltetése szerint nemcsak a mai értelemben vett könyvtárként működött, hanem kulturális központként is funkcionált, ahol olvasótermek és műalkotások egyaránt helyet kaptak, valamint egy kiskert, ahol az ember nyugalmat lelhetett az ekkor már igen nagy, egyúttal forgalmas városban. Az épület legjobb állapotban fennmaradt része a márványkőből épült, korinthoszi oszlopokkal díszített egyik oldalfala.
Athéntól közel 200 km-re fekszik a Delphoi Jósda, ahová különféle jövendölésekért érkeztek az ókori világ más-más pontjáról. A görög mítoszok úgy emlékeznek e helyről, mint a világ köldökéről, azaz a világ közepéről. Centrális épülete, mely köré a szentélyegyüttes szerveződött, az Apollón templom (18. kép), ahol a tényleges jóslások zajlottak. Hogy valaki meghallgathassa a Püthia, azaz a jósnő jövendölését, egy pontosan meghatározott szertartást kellett elvégeznie. Ezután a jósnőt az épület legbelső szentélyébe, egy vulkanikus gázokat kibocsátó nyíláshoz vezették, amelyet a hellének a földanyaistennőhöz, Gaia-hoz kapcsoltak (más mítoszok szerint viszont Püthón sárkány rothadó testének bűzéhez). Majd az itt transzba esett jósnő artikulálatlan válaszait a templom papjai értelmezték.
A létesítmény ezen kívül otthont adott számos kisebb templomnak és szentélynek, színháznak (19. kép), stadionnak (20. kép) és kincsesháznak is (21. kép). Utóbbi olyan épülettípus, amelyet zarándokok vagy városok (a képen Athén város kincsesháza látható) fogadalmi ajándékként építenek fizetségül a jóslatokért. A szentélyépületekhez közel még egy sportközpont, valamint egy gymnasion is helyet kapott (22. kép).
A Deplhoi Jósdába érkező zarándokok elsőként az Athéné Pronaia templom együttesével találkoznak, ami nagyjából 800 m távolságra található Apollón templomától (23. kép), ahol Athéné istennő tiszteletére rendezett szertartásokat tartottak. Az együttes legkülönlegesebb tagja a kör alakú szentélyépület, a Tholos (24. kép). Építészetileg egyedülálló alakja miatt pontos funkcióját nem ismerjük, de elképzelhető, hogy helyi kisistenségek számára tartott szertartásokra épült.
Nagy Fanni
régészhallgató (MA)
SZTE BTK
