A héten kezdődő sorozatunkkal a Régészeti Osztály munkatársai betekintést nyújtanak a 2023 szeptemberében nyílt „Ezt látták a csillagok. Másfél évszázad régészeti tevékenysége Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében” című állandó régészeti kiállítás látnivalóiba, kedvet csinálva ezzel a látogatóknak egy nem hétköznapi tárlat megtekintésére.
A Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz programjának támogatásából megvalósult kiállítás első részében a látogatók megismerhetik azokat a kiemelkedő kutatókat, gyűjtőket, régészeket, akik létrehozták régészeti gyűjteményünket. Nekik is köszönhető, hogy múzeumunk országosan és Európa-szerte elismert intézménnyé, a tudományos világ meghatározó helyszínévé vált.
Időrendben haladva következzen az első neves kutató, gyűjtő, Hild Viktor életútjának és a régészet terén folytatott tevékenységének rövid bemutatása.
4. kép
Hild Viktor, a gyűjteményalapító
(Kecskemét, 1855. november 28. – Szolnok 1929. április 14.)
Élete fordulatosan kezdődött: szülei korai válása után apjával Budapestre került építész nagyapja, Hild József házába. A gimnázium után előbb jogot tanult, majd katonai pályára lépett. Apja halála után felhagyott a katonai karrierrel, Jászárokszállásra költözött anyai nagyszüleihez. Pongrácz Erzsébet tanítónővel kötött házassága után Erdélybe költöztek, ahol az államvasutaknál dolgozott. (1. kép) Közben folyamatosan írt, publikált magyar és erdélyi folyóiratoknál. Írói vénáját nem elégítette ki a vasúti munka, szíve hazahúzta, 1887-ben Jászapátin, majd Jászberényben telepedett le. Miután végzetes ellentétbe keveredett a város vezetőségével Szolnokra tette át otthonát, és új újságot készített Szolnoki Lapok címmel. 1914-ben a Tisza István miniszterelnöksége alatt kihirdetett sajtótörvénytől azonban megtört benne valami: „A Tisza kormány e gaz merénylete után én leteszem újságírói tollamat, hogy soha az életben többé kezembe ne vegyem.” Így is tett, végleg visszavonult az újságírástól, ettől kezdve a tudománynak, a történelemnek és főként a régészetnek szentelte életét.
1. kép
Jászsági letelepedésétől kezdve érdekelte a Jászság, a föld múltja. Eleinte még csak érdeklődőként gyűjtötte az érdekes tárgyakat, majd szenvedélye szisztematikus munkába, alapos kutatásokba és tudományos publikációkba fordult. Ekkor már semmiképp sem lehetett amatőrnek mondani, felkészültsége, gyakorlati tapasztalatai a korabeli tanult régészek színvonalán álltak. A Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával ásatásokat is vezetett (2. kép), melyek közül talán a legfontosabbak a jászalsószentgyörgyi Borsahalom feltárása, ahol faszerkezetes sírkamrában szarmata temetkezést talált, valamint a Jászdózsa melletti Kápolnahalom többrétegű bronzkori telepének kutatása voltak. Az ő javaslatára indította el a vármegye a nemzetközi hírű bronzkori lelőhely, a tószegi Laposhalom megvásárlását.
Korát messze meghaladó alapossággal adatolta az általa kiásott vagy gyűjtött-vásárolt tárgyakat, kiderítette lelőkörülményeiket, összefüggéseiket. (3. kép) Mindezen adatokat a kézírásos Jegyzetek a Jászságról 12 kötetében és az 1888-ban elkezdett Régészeti Naplóban rögzítette (4–5. kép), ahol a tárgyakról, ásatási megfigyelésekről rajzokat is készített. Emellett kartotékrendszer formájában éremhatározót állított össze az általa gyűjtött vagy megismert római pénzekről – abban a korban, amikor még nem léteztek magyar nyelvű numizmatikai összefoglalások.
Hild gyűjtőszenvedélye feléledésétől arra készült, hogy kedves tárgyait egy látogatható közgyűjteményben bocsátja a közönség rendelkezésére, saját szolnoki házát is megnyitotta az érdeklődők előtt. Leletei halála után nyerték el méltó helyüket: családja Szolnok városának ajándékozta, így vált a Hild-hagyaték a Damjanich János Múzeum régészeti gyűjteményének alapjává. (6. kép)
Kelemen Angéla
régész
