A Kétpót és környezetét érintő 2020-ban megkezdett régészeti kutatások újabb eredményeket hoztak. A Damjanich János Múzeum fémkeresős munkacsoportjának köszönhetően folyamatosan gyarapszik ismeretünk a település határában levő régészeti lelőhelyekről. A bekerült leletanyag alapján az őskortól a kora újkorig terjedő időszakból sikerült egykori települések, illetve temetők helyeit azonosítanunk. Az eddig megtalált és beazonosított legjelentősebb település, a mai Kétpó közvetlen közelében elhelyezkedő Nagypó.

A légifotók vizsgálata során feltűntek az egykor a település főutcáján két oldalt elhelyezkedő házak, valamint a falu templomának nyomai is kirajzolódtak. Természetesen a mi figyelmünket elsősorban a templom keltette fel, hiszen bár az Alföld közepén vagyunk nagy valószínűséggel építéséhez faragott köveket, illetve téglát is felhasználhattak. Kivonulva a helyszínre találtunk is elszórtan kisebb nagyobb méretű réti mészkő darabokat. Sajnos az utóbbi évtizedek mélyszántásai a templom helyét erőteljesen lepusztították, azonban még így is megfigyelhető a környezetéből enyhén kiemelkedő domb, amelyen egykor elhelyezkedett. Hogy több információt nyerhessünk a föld alatt elhelyezkedő épületről, több lehetőség is adódik. Régészeti feltárással az épület maradványait a földfelszínre hozva kutatjuk, vagy úgynevezett nondestruktív módszereket alkalmazva vizsgáljuk meg a föld alatt elhelyezkedő templom romjait. Ez utóbbi esetben semmiféle „rombolása” nem történik a föld alatt elhelyezkedő objektumoknak.

Ekkor keresett fel minket Deák Levente, aki felajánlotta segítségét, és lehetővé tette hogy a kutatás tovább folytatódhasson.

Ádám Márk
régész
Damjanich János Múzeum

Először a Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogján olvastunk a középkori Kétpó régészeti kutatásairól, melyben említésre került, hogy egy korabeli templom feltételezhető nyomaira bukkantak a múzeum régészei, helyi önkéntesek segítségével. Mivel cégünk felszín alatti közművek és anomáliák felkutatásával is foglalkozik, műszerparkunk alkalmas arra, hogy a felszín alatt egy épület romjainak, falmaradványainak helyét is meghatározhassuk, ezért gondoltuk segítségükre lehetünk a további kutatásokban. Ekkor vettük fel a kapcsolatot a Damjanich János Múzeum Nagy Fanni és Ádám Márk régészeivel, akik szívesen vették megkeresésünket. Rövid egyeztetés után már kint is voltunk a területen és közösen kijelöltük a templom feltételezett helyét. A műszeres vizsgálatra egy Leica DS2000 típusú talajradart használtunk, ami egy kétcsatornás műszer, 250 és 700 MHz-es középfrekvenciákkal.

(A talajradar (Ground Penetrating Radar - GPR) elektromágneses (EM) sugárzáson alapuló, sekély földtani kutatásokra alkalmazható, roncsolásmentes geofizikai műszer, mely nagy felbontású képet alkot a felszín alatti képződmények szerkezeti felépítéséről, objektumok jelenlétéről, valamint az üregesedési jelenségekről. A georadar három fő részből áll; jeladó- (transmitter), vevő- (reciver) és vezérlőegység. A jeladó antenna rövid, magas frekvenciájú EM impulzusokat bocsát ki, melyek a közeg, illetve földalatti objektumok karakterisztikáitól függően visszaverődnek, megtörnek, szóródnak. A határfelületekről, valamint objektumok felszínéről a visszaérkező hullám információt hordoz az őt ért hatásokról, melyet a vevőegység regisztrál. A regisztrált adat digitális formában rögzítésre, majd utólagos feldolgozásra kerül, valamint in-situ is megtekinthető.)

Az előzetesen kijelölt, hozzávetőlegesen 700m2-es területet, mindkét irányból fél méteres raszterekre osztottuk és ezek mentén kezdtük el a radaros vizsgálatot. A méréseknél még két nagyon fontos műszer is szerepet játszott, egy szintén Leica típusú CT2000G terepi tablet, valamint egy Leica Zeno Professional + GPS antenna, ami a cm. pontos helymeghatározásban segít.

A mérés során, már a terepi szoftveren is jól látható volt, hogy nem jöttünk hiába, mert 70-80cm-es mélységtől igen inhomogén volt a talajszerkezet, több helyen is megtaláltuk a feltételezett épület maradványait. Az utólagos feldolgozás után kapott eredmény viszont a vártakat is felülmúlta.  A területről 5cm mélységenként készítettünk anomália képeket, melyeken, kb. 70 cm mélységnél kezdtek kirajzolódni az épület maradványai.  A végeredmény pedig 1,2m mélységben megjelent az egész templom kontrasztos alapja, melyen jól kivehetőek az egykori templom részletei, körvonalai, bejárata, torony, szentély, faltámaszok...

Mindent összegezve, véleményünk szerint egy nagyon jó mérést tudtunk összehozni, jó hangulatban, jó emberekkel, amivel mindannyian elégedettek lehetünk, nem csak mi, hanem az utókor is. Bízunk benne, hogy nagyon sok ilyen és hasonló projekten fogunk még együtt dolgozni a múzeum szakembereivel.

Deák Levente
DSST Sarmatia Kft. ügyvezető