Jász-Nagykun-Szolnok megye vaskorának régészete egy különleges leletegyüttes felbukkanásával kezdődik. 1877 őszén, a mai Besenyszög határában fekvő Fokorúpusztán szántás közben a béresek valami szokatlanra lettek figyelmesek: egy, a földből kifordult edényben aranyékszerek sokasága hevert. Az értékes leletegyüttes csak később került beszolgáltatásra, melyet a csendőrök szedtek össze a helyi korcsmából. A kincs szenzáció volt, még a párizsi világkiállításon is bemutatták, ezt követően került végleges helyére, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1899. évi 28. száma a következőképp számol be:

„A lelet a következőkből áll: 18 arany nyakperec, két ruhakapocs, egy övnek fele része, négy boglár, négy nagyobb s öt kisebb belül üres golyó, nagyobb számú kis arany gyöngyszem gombostűfej nagyságban s néhány aranytöredék, összesen 2774 gr súlyban. - Hogy eredetileg több volt az arany gyöngyszem s kisebb díszítmény és töredék, az nagyon hihető, mert a régiségpiacon csakugyan előfordulnak ilyenek, melyek a fokorui lelet tárgyaival azonosak, sőt valószínűleg a legsúlyosabb nyakperec is elveszett, melyet a szolnoki aranymíves amint mondja, megjegyzett, holott semmi jegy nem fordul elő a kormánynak beszolgált s a múzeumban kiállított nyakpereceken.”

Preszkíta aranykincs Besenyszög határából. Fotó: Vágó Ádám.

A Kr. e. 8. század idejére keltezhető aranykincs jól szemlélteti az Alföld sokszínűségét. Egyszerre jelenik meg a diadémon és a kantárdíszek ornamentikáján az elő-kaukázusi mesterek munkáira jellemző ornamentika, a nyakperecek, a spirálkorongos végű karperecek és homokóra formájú tűtartós aranyfibulák esetében pedig a korábbi helyi és észak-balkáni hatások érvényesülnek. Ez az összesen 64 db tárgyból álló leletegyüttes a korszak egyik legfontosabb és legreprezentatívabb kincslelete.

A leletegyüttes néhány elemének másolata megtekinthető a Damjanich János Múzeum hónap műtárgya vitrinében.

F. Kovács Péter 
régész 
Damjanich János Múzeum