A jelenlegi pandémiás helyzetben múzeumunkban zárt ajtók mögött folyik csupán a munka, a kiállításaink nem látogathatók és rendezvényekkel, izgalmas témájú előadásokkal sem vendégelhetjük meg látogatóinkat. Ennek kárpótlására igyekszünk az online térben minél több érdekességgel, beszámolóval kedveskedni a történelem és a régészet iránt érdeklődő publikumnak. Jöjjön most egy írás egy tavaly nyári eseményről!

1. kép

2019. augusztusában a Brno-i Régészeti Intézet keretein belül került megrendezésre az a nyári egyetem, melyre régészhallgatók és fiatal régészek jelentkezését várták. A két hetes képzés alatt terepi ásatáson kívül labormunkák és archeobotanikai vizsgálatok végzésére is lehetősége nyílt a hallgatóknak (1. kép). Így vettem részt a Mikulčice kora középkori erődített földvár közelében fekvő kis település ásatásán, melynek legérdekesebb momentumait mutatom itt be. A feltárások Dr. Marek Hladík és Dr. Marian Mazuch vezetésével zajlottak, akik az elmúlt évtizedekben e területet kutatták.

2. kép

A Mikulčicén található földvár (2. kép), valószínűleg az egykori Nagymorva Birodalom legkorábbi központja lehetett, és fontos szerepet játszhatott az egykori Közép-Kelet-Európa történelmében. A birodalmat I. Mojmír morva fejedelem alapította 833-ban, virágkorát a 890-es években élte, I. Szvatopluk uralkodása alatt, míg nem a 10. század legelején a kalandozó magyarok el nem pusztították azt. Ismervén a felsorolt a történelmi tényeket, egyedüli magyar résztvevőként érkeztem a nyári egyetemre, ahol lehetőségem nyílt megtapasztalni, hogyan élte meg a Nagymorva Birodalom őseink kalandozásait, és hogy igazán mit is jelentett a „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket! (Sagittis Hungarorum Libera nos, Domine!)” ima, mely a 10. században terjedt el Európában.

3. kép

Mikulčice földvárát komoly erődítésrendszer veszi körbe, mely a Morava folyó természetes és mesterségesen kialakított szakaszaiból, valamint kő és fa szerkezetű falakból állt. A Morava egykori medrében a víz tökéletesen konzerválta azokat a fa konstrukciókat, melyekkel a folyót szabályozták (3. kép), de az oxigénhiányos környezet a hétköznapok során használt szervesanyagból készített tárgyakat is megőrizte, mint például fa edények, vödrök, evőeszközök, vagy rönkből kifaragott hajók (4. kép). Mivel az erődöt minden irányból víz vette körül, a település kapuit csak hidakon keresztül lehetett megközelíteni (5. kép). A víz kiválóan megőrizte az óriási hídtartó oszlopokat is, melyek ma az intézet bejáratánál fogadják a látogatókat, szemléltetve impozáns méreteiket (6. kép).

 A kalandozó magyarok jelenlétére az írott forrásokon kívül az erőd legfelső, leégett pusztulási rétege, valamint annak falába fúródott, kalandozó magyarokra jellemző rombusz alakú nyílhegyek is bizonyítékul szolgáltak (7. kép). Érdekesség, hogy bár számos, a gabona őrlésére szolgáló malomkövet kiástak a régészek a lelőhelyen, a legtöbb másodlagos helyzetből került elő, többnyire az erődített falak tövéből, mintha a támadók fejére igyekeztek volna dobni azokat (8. kép).

 A 2019. évi ásatás azért volt különleges, mert nem az erődön belül, hanem attól pár kilométerre, egy egykori kis falu területén zajlott, így ellentétben a közel száz éve jól kutatott erőddel, elsőként sikerült bele látnunk az azon kívül élők hétköznapjaikba. A település sorsa hasonló a szomszédos erődéhez. A kis falu pusztulására az első ásónyomok után egyértelmű bizonyítékok utaltak, melyek egyidősek Mikulčice földvárának megsemmisülésével. Az általunk feltárt épületben, szomorú bizonyítékot találtunk a kalandozó magyarok itteni fosztogatására. A ház betöltésében négy gyermek koponyáját találtuk meg (9. kép). Igen, elődeink kalandozásai és fosztogatásai valóban rettegéssel, és félelemmel töltötték el az akkori keresztény Európát.

9. kép

 Az ásatáson kívül folyamatos archeobotanikai vizsgálatokat is végeznek a környék lelőhelyeiről származó földmintákon. Az ún. flotáció során az elszenült növényi maradványok különválasztása történik azáltal, hogy míg a minta többi része elmerül a vízben, az elszenesedett anyagok, így a faszén és a magvak lebegnek (10. kép). Ezáltal gazdag képet kaphatunk az adott korszak étkezési szokásairól. A mikulčicei erődből például rengeteg gabonamaradvány került elő, mellyel az egykori lakosságot elláthatták (11. kép). A telepekről származó földmintákon kívül azonban egyéb leleteket is flotálhatnak. Lehetőségünk nyílt bronzkori hamvasztott sírok urnáit feltárni e módszerrel (12. kép). Az urnákban kisebb edények (13. kép), bronz ékszerek (14. kép) és emberi hamvak voltak (15. kép).

Bár a környék földvárai közül Mikulčice a legismertebb, egyéb morvaországi erőd is található e területen. Egy kirándulás keretein belül több ilyen lelőhelyet is meglátogattunk. Pohansko környékét például az elmúlt években kezdték el intenzíven kutatni. Az ásatásokon kívül kísérleti régészeti kutatásokat is végeznek itt, ilyen módon megépítették egy korabeli egyszerű parasztház rekonstrukcióját, amelynek a felhagyás utáni pusztulás mértékét és idejét vizsgálják. (16. kép).

Nagy Fanni

régész

Damjanich János Múzeum

1. kép: Csoportkép a nyári egyetem résztvevőiről
2. kép: Mikulcice földvár térképe. The archaeology of Mikulčice. Mikulčice guide volume 1. 2008. Brno.
3. kép: Az egykorifolyószabályozás fa kostrukcióinak feltárása az 50-es, 60-as években. The archaeology of Mikulčice. Mikulčice guide volume 1. 2008. Brno.
4. kép: Különböző famardványok előkerülése a folyómederből az 50-es, 60-as években. The archaeology of Mikulčice. Mikulčice guide volume 1. 2008. Brno.
5. kép: Az erőd bejáratának rekonstruált rajza, az ahhoz vezető híddal együtt. The archaeology of Mikulčice. Mikulčice guide volume 1. 2008. Brno.
6. kép: Az erőd bejáratához vezető híd tartóoszlopai, melyek ma az intézet bejárata mellett tekinthetők meg.
7. kép: A kalandozó magyarok nyílhegyei, melyek főleg az erőd falába fúródva kerültek elő.
8. kép: Az intézet raktárában lévő malomkövek, melyek másodlagos helyzetből kerültek elő.
9. kép: Az ásatáson előkerült épület, melyből négy gyermek koponyája került elő, feltárás közben. A képen két koponyát látni.
10. kép: Pillanatkép a flotálásról.
11. kép: Nagy mennyiségű elszenült gabonamaradvány az archeobotanikai laborban.
12. kép: Bronzkori urna előkészítve a flotáláshoz.
13. kép: Díszített bronzkori edény töredékei.
14. kép: Bronz spirál.
15. kép: Hamvasztott embercsont bronzkori urnából.
16. kép: Középkori ház rekonstrukciója Pohansko lelőhelyen.