A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Egy újabb váratlan éremlelet a Közép-Tisza vidéken

2020. február 12. - Szolnoki Régészet

 

A szolnoki Damjanich János Múzeum évek óta dolgozik együtt civil önkéntesekkel, akiknek egy jelentős csoportját a régészet és a múlt iránt - gyakran megszállottan - érdeklődő „fémkeresősök” alkotják. A régészeti osztály 2015 óta tart fent egy a kölcsönösség elvén alapuló régészeti programot, ennek keretein belül az eltelt öt évben számos egyedülálló lelet talált otthonra a múzeumban, valamint több korábban ismeretlen régészeti lelőhely került a látókörünkbe, az önkéntes segítőinknek köszönhetően. Az alábbi rövid beszámolóban egy 2019 őszén előkerült leletegyüttest mutatunk be röviden. A lelőhely nevét szándékosan fedi homály, így kívánjuk megvédeni a település környékét a fosztogatóktól és az illegális fémkeresőzéstől.

 

erem_cov.jpg

 

 

 

A Mohács utáni Magyarország történelméről igen sok írásos és tárgyi forrás ismert. Ezek egyik nagy csoportját alkotják az éremleletek. Habár nem egyet ismerünk Jász-Nagykun-Szolnok megyéből, mégis minden esetben izgalommal tölti el a numizmata szívét egy-egy újabb előkerülése.

Az éremleleteket alkotó veretek számos alkalommal igen kis területen szóródnak szét. Részben emiatt is érdemes megkeresni azt a magot, amely a legtöbb darabot rejti. Ezt viszont pont az előbb említett okok miatt nehéz megtalálni. Másik kritikus tényező, hogy a legtöbb tárolóegység szerves anyagból készült, amely hazánk éghajlati viszonyai közt mára megsemmisült. Fából készült pénzes ládikát, erszényt kiásni a földből szinte lehetetlen. Maradnak tehát azok az edények – jórészt kerámiából -, amelyek ellenállnak az idő vasfogának. Sajnos ez esetben ilyen szerencsénk nem volt, pedig esélyt adhatott volna arra, hogy legalább társadalmi csoport szintjén meghatározhatóvá váljon az elrejtő személye, illetve a földbe kerülés időpontja. Mindezen adatok nélkül az előkerült leletek alapján vonhatunk le következtetést.

 

page_erem1.jpg

Az éremlelet nagyjából 1/3 része az előkerülést követően

 

A felfedezés véletlenszerű volt, a területen korábban nem volt ismert régészeti lelőhely. A megtaláló az első néhány érem sűrűsödése alapján felismerte, hogy feltehetően egy összefüggő éremleletre bukkant. Ezt követően értesítette a régészeti osztályt. A kiszállás után a területet alaposan átvizsgáltuk fémkereső műszerrel, majd a leletek helyét megjelöltük. Ennek köszönhetően vált láthatóvá a sűrűsödés gócpontja. Annak érdekében, hogy a legcsekélyebb mennyiségű információ vesszen el, a leletmentés során kijelöltünk két szondát, melyek 2 x 2 m területűek voltak. A feltárás során ásónyomonként haladtunk és minden „lapát földet” átvizsgáltunk műszerrel. Érdekes módon a leletek eltűntek a negyedik ásónyom mélységében, azonban legsűrűbben a 2. ásónyomban jelentkeztek. Valószínűleg itt, azaz megközelítőleg 40 cm-es mélységben lehetett elrejtve az éremkincs, és feltehetőleg szervesanyagba (fa, bőr, szövet) csomagolhatták, mivel tárolásra utaló nyomokat nem tudtunk megfigyelni.

 

erem_fesz.JPG

Felszíni lelet

 

A közel 500 darab, kisebb értékű ezüstpénz megléte megkérdőjelezi azt, hogy véletlenül hagyta volna ezt el tulajdonosa. Ez a tömeges előfordulás tudatos elrejtésre utal. Az eddig meghatározott darabok alapján ugyanis annak az I. Ferdinánd magyar királynak (1527-1564) a kibocsátásai ezek az érmék, akinek egész uralkodási idejét a törökkel való háború határozta meg. Trónon töltött, első majdnem másfél évtizedét ráadásul beárnyékolja a Szapolyai Jánossal és pártjával vívott belpolitikai harc is. Ezeket a lakosság igencsak megérezte.

 

i_ferdinand_denar_1559-1200x600.jpg

I. Ferdinánd császár dénárja (Forrás: internet)

 

A megtalált együttes korabeli értéke nem becsülhető meg, ám kiemelkedően nagy vagyont nem jelentett. Az a 2-3 aranydukátnyi denár egy jobbágyporta után fizetendő éves rovásadó összegére nyújthatott fedezetet.

A pénzek vizsgálata folyamatosan zajlik. Az eddigi ismereteink alapján leghamarabb a 16. század közepén rejthették el a vereteket a valamikori (feltehetően) háborús körülmények között elpusztult település határban. Amennyire hiányozhatott a tulajdonosának, annyira örülünk ma nekik.

 

Ezúton is szeretnénk hálánkat és köszönetünket kifejezni a lelet megtalálójának!

 

F. Kovács Péter - Nagy Zsolt

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr7714985130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

népszopás 2020.02.12. 19:36:38

megismerem, leesett a lovamról, egy szattyánbőr szütyőben volt

lutria 2020.02.12. 20:21:11

Általában mi szokott történni az ilyen leletekkel amikor valamiből nagy mennyiség kerül elő,pár tucatot esetleg kiállítanak egy múzeumban,a többi több száz meg a raktárba kerül örökre?
Vagy elcserélnek belőle más múzeumokkal valami másra vagy valami módon hasznosítják őket?

Muhammad Balfas 2020.02.12. 21:40:39

@lutria: Hódmezővásárhelyen volt egy jelentős ókori római aranypénzlelet az 1960-as években. 5-6 kiló aranypénz.. Ma a Nemzeti Múzeum érmetárában van..Mivel egy nem túl jelentős császár idején verték ritka érmékről van szó, emiatt 1 milliárd ft körüli az értéke mai áron állítólag a leletanyagnak..

BNati 2020.03.04. 15:35:21

De jó! Sosem lehet tudni, hogy mikor találsz rá éppen egy ilyenre, vagy esetleg más régészeti leletre. Hasznos lehet, ha az embernek van egy kutyusa, ami segít a leletek felkutatásában. Pont erről olvastam az imént. Nagyon érdekes cikk, ajánlom figyelmetekbe: tudomanyplaza.hu/kutyakat-hasznalnak-regeszetben/