El tudod képzelni, hogy egy alig 21 ezer fős népességgel rendelkező szigetcsoporton a turizmus húzó ágazatát a régészet adja? Az Észak-Skóciában található Orkney- szigeteken ugyanis ez a helyzet. Ezen a gyönyörű, de rendkívül szeles szigetcsoporton dolgozhattam 2 hónapot 2019 augusztusától októberig. Ez idő alatt az ORCA (Orkney Research Centre for Archaeology) intézetében munkálkodhattam, ami tulajdonképpen az University of Highlands and Islands egyetemével működik együtt, annak egy kutató intézete.

Ring of Brodgar újkőkori kőkör háttérben a Harray- tóval

A régészethez kapcsolódóan, a konzerválást leszámítva, minden folyamatot ellátnak a szigeteken, sőt a Shetland-szigeteken és a skót felföldön is folytatnak kutatásokat. Végeznek tervásatásokat, megelőző és mentő feltárásokat és egy számunka ismeretlen és szokatlan módját is az ásatásoknak: az úgynevezett ”közösségi” régészetet. Ezeken az ásatásokon szinte tolonganak a lelkes önkéntesek, turisták, helyi lakosok, régészhallgatók, akár Amerikából, Ázsiából is érkeznek csak, hogy láthassák, megtapasztalhassák az itteni módszereket és régészeti anyagot.

Lázasan folyik a munka a Ness of Brodgar lelőhelyen, a kép hátterében pedig a ”régészet turistái”

A legnagyobb ilyen, szinte az egész világot megmozdító lelőhely a híres Ness of Brodgar (2.kép). Az újkőkori (Kr. e 4100-2500) telep legkorábbi periódusait Kr. e 3300-3200 közé keltezik, vagyis a gízai piramisoknál régebbi lelőhelyről beszélünk. A Ness of Brodgar (aminek saját weboldala is van: http://www.nessofbrodgar.co.uk/ ) egy hihetetlen lelőhely-komplexum, az úgynevezett ”Heart of Neolitic Orkney” része, ami az UNESCO listáján szerepel 1999 óta. A csoporthoz tartozik még a Ring of Brodgar – egy 104 méter átmérőjű a Stonehenge-hez hasonló kőkör, a Standing Stones of Stennes, – Maeshowe hosszú folyosóval ellátott kamrás sírhalma és Skara Brae, Észak-Európa legépebben megőrződött neolit faluja (3-6 kép). A legmeglepőbb számomra az volt, hogy a helyiek teljesen természetesnek veszik a régészetet, tudnak a lelőhelyekről, ismerik a régészeti anyagot és érdeklődnek is iránta.

Ring of Brodgar panorama képben megörökítve

Nem 1-2 emberről beszélek, hanem mindenkiről, az egész szigetről. Ha megkérdezik, mivel foglalkozol, vagy mit tanulsz és a válasz a ”régész vagyok/annak tanulok”, az egy pozitívum és a mindenki tisztában van egy régész munkafeladataival. Ennek is köszönhető, hogy a szigeteken virágzik a régészetre épülő turizmus. Persze Orkney a természeti csodáiról is híres, de ami leginkább érdekli az idelátogatókat az az archeológia. Az ásatásokon külön régészeti napokat kell szervezni, hogy a tudásra és a múltra éhező turistákat körbe lehessen vezetni. Véleményem szerint a publikum ilyen mértékű bevonása a régészetbe követendő példa lehetne az egész világon.

Standing Stones of Stennes és a fenyegető esőfelhők

Mint említettem, ezen a gyönyörű helyen tölthettem el én is szakmai gyakorlat keretében 2 hónapot. Az első két hétben éppen a fentebb említett ”Heart of Neolithic Orkney” komplexumtól nem messze, egy bronzkori telepen lehettem régésztechnikus (7.kép). Az ásatásra vad bárány hadak leküzdésével kellett eljutni, de ezen kívül panaszra nem lehetett okunk: fűtött konténer, WC és hasonló ”luxuskörülmények” vártak ránk, melyek egy régészeti ásatáson sajnos nem mindig jellemzőek. Ugyanezt az időjárásra már nem mondanám el. Ilyen vad szeles-esős időben azelőtt még nem volt lehetőségem dolgozni (8-9.kép). Éppen ezen morfondíroztam ott a lelőhelyen is, hogy mennyire más időjárási körülményekhez vannak szokva a régészek a világ különböző pontjain. Míg Magyarországon előtte két héttel a 40 fokos kánikulában dolgoztam, addig itt egy ”kis” eső és szél meg se kottyant a kollégáknak. Szerintem derekasan küzdöttem a természeti erőkkel, igazából csak egyszer adtam fel a harcot az ádáz széllel és esővel szemben (nem ritkák a 40-50 km/h széllökések). Éppen rajzoltam, amikor olyan viharba kerültünk, hogy az arcomon végig csorgó esőtől nem láttam az egyébként vízálló milliméterpapírt az orkán erejű szél meg ki akarta tépni a kezemből a rajztáblát (10.kép).

Maeshowe felé vándorolván

A kocsiba beülve tudatosult bennem, hogy a munkatársak vígan dolgoznak tovább, legfeljebb csak egy plusz kabátot kanyarítottak a hátukra. A régésztechnikusi munkakör egyébként itt Skóciában és egész Nagy-Brittaniában kicsit tágabb munkafeladatokat jelent: tulajdonképpen, ha van egy régészeti jelenséged, annak te vagy a felelőse A-tól Z-ig. Tehát nekem kellett kibontanom, dokumentálnom, leírnom, csomagolnom a leletanyagot és irodai munka keretében rendszereznem is az adott objektumokat. Így tulajdonképpen mindenki a saját ásatásvezetőjeként működött 1-1 régészeti jelenség kapcsán. A módszerek egyébként nem különböznek sokban a Magyarországon megtapasztaltoktól, talán eszközhasználat szintjén vannak különbségek (11.kép). Az első két hétben sajnos csak 1-2 lelet került elő a fölsőbb szintekről (12.kép), az ásatás utolsó hetén (tipikus) viszont 9 antropomorf, azaz ember formájú kő ”figura” került elő (13.kép). A leletcsoport rendkívül érdekes, egyelőre a helyi régészek is tanakodnak, milyen célt is szolgálhattak az általam csak baba alakúnak vélt kövek. Az ásatásról és a megmunkált kövekről bővebben itt olvashattok: https://www.orca-archaeology.org/orca-blog/nine-possible-bronze-age-figurines-unearthed-at-substation-excavation-in-orkney

A képre kattintva galéria nyílik

Remélem tetszett a cikkem és velem tartasz a folytatásban is, amikor magam is a régészet turistájává válok az Orkney-szigeteken.

Parczen Anna
Norwegian University of Science and Technology (NTNU)