Harminc Celsius fok feletti hőmérsékletet mértek Alaszkában, Nepálban beköszöntött a nyár, Svédországban melegebb volt, mint Görögországban, 2,2 millió négyzetkilométeren lángol a tundra Szibériában, több, mint 10 milliárd tonna jég olvad el egyetlen nap alatt Grönlandon…csak néhány sokkoló hír az elmúlt napokból, melyek a gyorsuló ütemben bekövetkező klímaváltozás tünetei.

Kétségtelen tény, hogy a klímaváltozás már nemcsak távoli lidérc, hanem napjaink kézzelfogható valósága. A bolygó klimatikus átalakulása számos módon fenyegeti az emberiséget: szélsőséges időjárás, szárazságok, özönvízszerű esőzések, erődtüzek és még számos más tünet, mely mind ugyanarra az eredőre vezethetők vissza. A problémák globálisan érintik az emberiséget, melyek megoldása sürgető, hiszen akár kontinensnyi területek válhatnak lakatlanná. De vajon az emberi lét minden spektrumát érintő válság közvetlenül lehet hatással a régészetre is? Milyen problémákkal, kihívásokkal találkoznak a szakemberek?

 Ötzi a megtalálást követően

Az örök fagy, a nedves környezet vagy éppen az extrém száraz klíma különlegesen jó állapotban képes megőrizni a múlt emlékeit. Így maradhatnak fent elképesztően kivételes állapotban régészeti leletek, növényi vagy állati maradványok. Elég csak olyan kivételes felfedezésekre gondolni, mint az Alpokban talált rézkori jégmúmia: Ötzi. De említhetnék a szibériai Pazirik környéki kurgánokat, mely temetkezésekben a halotti mellékletként elhelyezett szőttesek, ruhák és egyéb szerves anyagok is jó állapotban maradtak meg, nem beszélve az egyik elhunyt testén fennmaradt tetoválásokról, mindez köszönhetően a permanens fagynak. Így ezen leleteken keresztül egészen egyedi betekintést nyerhetünk közös kulturális és természeti múltunkba. Mindenek előtt azonban érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy milyen hatással lehet a globális felmelegedés ezekre a leletekre, lelőhelyekre.

Szőttes a paziriki kurgánból

A Föld folyamatos melegedésével az állandó fagy (permafrost) zónáiban fekvő régészeti lelőhelyek súlyos veszélynek vannak kitéve. Ha egyszer ezek elpusztulnak, többé nem lehet a kárt helyrehozni. A levegő hőmérsékletének emelkedése, a permafrost olvadása, a csapadék mennyiségének ingadozása, olvadó gleccserek, az emelkedő tengerszint nemcsak fizikai, de biológiai szempontból is veszélyezteti a régészeti örökséget. Ugyan a tudományos közösség és a műkedvelők körén kívül ezek a problémák eddig szinte ismeretlenek voltak, azonban napjainkba muszáj erre is felhívni a figyelmet, hiszen ma már szinte mindennapos, hogy olyan hírek bukkannak fel, melyekben az szerepel, hogy Alaszkában vagy a sarkvidéken belül 30 fok fölötti hőmérsékleteket mértek. Ezek a problémák az északi félteke elég komoly területeit érintik: Alaszka, Kanada északi része, Grönland, Oroszország északi része, Skandinávia, magashegységi területek, gleccserek, stb.

Tengerparti erózió

A tengerparti erózió számos régészeti területet veszélyeztet. Az emelkedő vízszint és az egyre rövidebb fagyott periódusok, miatt a lelőhelyeket gyakorlatilag elmossa a hullámzás. Példaként említhető az észak alaszkai Drew Point közelében lévő Beaufort tengeri partszakasz, ahol a korábban regisztrált négy lelőhelyből már három nyomtalanul megsemmisült. A szintén alaszkai Walakpa lelőhely esetében a tengerparti vihar 2014-ben egy több mint 10 méteres szakaszon mosta el a lelőhelyet. A területen a régészeknek azonnal közbe kellett avatkozni és feltárni, amit lehetett. Azonban ezeknek a területeknek a feltárása különleges felkészültséget igényel, hiszen nagy mennyiségű szerves anyagra lehet számítani, amelyek nemcsak használati tárgyak lehetnek, hanem magvak, étel maradványok, stb…

A feltárás legfrissebb eredményei követhetők a facebookon is: https://www.facebook.com/Walakpa-Archaeological-Salvage-Project-610204655667585/

Walakpa a vihart követően

Szintén a part menti erózió pusztította el nagy részét a grönlandi Baffin öbölben található paleo-inuit lelőhelynek, ami a régészeti nevezéktanban az úgynevezett Dorset-kultrúrához volt kapcsolható.

Olvadás

A permafroszt felolvadásával megkezdődik a biológiai bomlás. Megjelennek olyan mikrobiológiai tényezők, amelyek a fagynak köszönhetően inaktivitásra voltak kényszerítve. Így tűnhetnek el a szervesanyag leletek: famaradványok, jégmúmiák, stb…A biológiai pusztulás esetében a régészetnek még annyi lehetősége sincsen, mint az eróziónál, ugyanis az elpusztuló leletek előzetes dokumentálására nincs lehetőség.

A klíma ’javulásának köszönhetően’ a sarkköri területeken belül megjelennek újabb növényfajok és a vegetáció dúsulásnak indul, melyek gyökérzete szintén végzetes tevékenységet fejt ki, a régészetben gyakran mondjuk, hogy a gyökerek gyakorlatilag „megeszik” a leleteket.

Neolitikus íj egy olvadó norvégiai hófoltban

A folyamatos melegedés veszélyezteti a permanens hófoltokat. Ezek az állandón fagyott területek gyakran őriznek különböző leleteket. Norvégia területén az egyik ilyen hófoltban egy neolitikus vadász felszerelését találták meg: fából készült íjat, vesszőket és hajítódárdát. Sajnos a hófoltok a legveszélyeztetettebb jelenségek közé tartoznak. Néhány éve volt hír, hogy az Egyesült Királyságban először olvadt el az összes hófolt, némelyek olyan régóta léteztek, hogy regisztrált nevük volt.

Jelenleg nincsen mód a veszélyeztetett lelőhelyek védelmére. A helyi régészet gyakorlatilag versenyt fut az idővel, ahol lehetséges ott beavatkoznak, míg más esetekben csak a már bekövetkezett pusztulás tényét lelehet megállapítani. A lelőhelyek komplexitása, relatíve nagy számuk és nehéz megközelíthetőségük, mind-mind olyan tényező, melyek negatívan befolyásolják a mentést. Persze ha tovább melegszik a bolygó, az örökségvédelem lesz a legkisebb gondja az emberiségnek.

F. Kovács Péter
régész