Világ életemben vonzott az, hogy külföldön tanuljak, hogy megismerhessem a Kárpát-medencén túli régészetet is, hogy bővítsem a világképemet, és, hogy kilépjek a kis megszokott komfortzónámból. Ez volt az a gondolat-mag, ami elindította azt az elhatározásomat, hogy én a régészet mesterképzést egy másik országban szeretném elvégezni. A választásom végül Norvégiára esett, ahova rengeteg szervezés, nyelvtanulás és bizonytalanság után indultam el 2017 februárjában.
1. kép: Pihenő a fjordparton a mólónál, életem első norvég ásatásán
Ebben az időben én még abban a hitben éltem, hogy angolul is el lehet végezni a mesterképzést, legalábbis az egyetem honlapja ezt állította. Gyors email váltás után, közölték, hogy sajnálják az angol nyelvű régészet szak tavaly megszűnt (ezt a pech-et) és csak norvégul lehet tanulni náluk. Mielőtt pánikba estem volna, úgy döntöttem, hogy felszívom magam és az alig néhány hónapja tanult nyelvből, 1 év alatt egy erős középfokú nyelvvizsgát teszek, ami az egyetemi jelentkezéshez elengedhetetlen külföldi hallgatók esetében. Egy év intenzív nyelvtanulás után és egy középfokú norvég nyelvvizsgával a zsebemben jelentkeztem a trondheimi NTNU egyetemre, ahonnan júliusban kaptam az emailt: felvettek, augusztustól várnak szeretettel. (2-3.kép)
2. kép: Trondheim látképe madártávlatból, a híres-neves Nidaros dómmal a középpontban. Forrás: https://www.trondheim.no/nidarosdomen
Igen augusztustól már bele is csaptam a lecsóba. Általánosságban elmondható, hogy a diákoknak sokkal kevesebb vizsgája van, de azok több kreditért mennek, nagyobb az anyag és a követelmény. Az 5 vizsgámból eddig 4 úgynevezett ’otthoni vizsga’ volt, ami azt takarja, hogy kényelmesen akár az otthon melegéből, egy Word dokumentumban megírva, majd az internetre feltöltve írhatod meg a beadandó szerű vizsgádat. Persze ilyenkor teljesen nyugodtan használhatod a könyved, jegyzeteidet, órai diákat, az egyetem weblapján is szerepelnek ezek a megengedett segédeszközök között. A sokszor 6-9 órás vizsgákon, így nem a bemagolt, és aztán ledarált tudást kérik számon tőled, hanem egy általános képet az adott témáról. Mindig hitetlenkedő arcokat látok, amikor ezt itthon, Magyarországon elmesélem.
3. kép: A régészeti tanszék épülete, közvetlen a régészeti múzeum mellett. Forrás: https://no.wikipedia.org/wiki/Vitenskapsmuseet
A trondheimi egyetem régészet mesterképzésen egyébként összesen 20-an vagyunk, vagyis sokban hasonlít a Szegeden megtapasztalt családias hangulatú légkörhöz. A csoporttársaim rendkívül befogadók, bár mindenkinek újdonság voltam, mivel a szak történelmében én voltam az első nem norvég állampolgár. A legnagyobb újdonság viszont engem ért: a mesterképzésen nem igazán tanulnak már anyagi, ’tárgyi’ régészetet, ellenben az ásatási módszertant, és a különböző elméleti régészetet okítják az alapképzés elvégzése után. Így tehát egy nagy hiányossággal érkeztem meg Trondheimbe, ahol nekem az alapokat is el kellett sajátítanom, például a norvég korszakolási rendszert is végig kellett vennem.
4. kép: Segítség drónt vezetek!
A képzés maga, amúgy rendkívül gyakorlatias, rengeteg tárgy épül arra, hogy konkrétan mit is csinál a régész a múzeumban vagy a terepen?. Nagyon tetszik az a felfogás, hogy a diákokkal az egész folyamatot meg szeretnék ismertetni, a lelet múzeumba kerülésétől kezdve (legyen az ásatásról származó vagy pl. fémkereső műszerrel talált), a tárgyak leltározásán keresztül, a restaurálásig és a leletek raktárba való kerüléséig. Ami külön tetszett, hogy lehetőségünk nyílt egy kis mini kiállítás megszervezésére, ahol nekünk kellett a tárgyleírásokat elkészíteni, elhelyezni a leleteket a különböző vitrinekben, és megtervezni az egész kiállítás képét. Nagyon tetszik ez a fajta interaktivitás, ahol a szakma minden kis részletébe betekintést nyerhetünk, minden aspektusát megismerhetjük és ez által egy használható tudást szerezhetünk meg. Szintén ilyen gyakorlatias óráink voltak többek között, amikor megtanultunk drónt vezetni, fémkereső műszert használni, múzeumi adatbázist kezelni, kísérleti régészet keretében almás-disznóhúst sütni egy egyszerű sütőgödörben, vagy átélni a viking korabeli hosszúházak hangulatát. (4-5. kép) Tavaly októberben részt vettünk egy kötelező terepgyakorlaton, ahol a különböző kulturális emlékek regisztrációját és dokumentációját sajátítottuk el. Így gyalogoltam a mocsárban 10 km-t, hogy középkori jávor és rénszarvas vadászcsapdákat regisztráljak, vagy, hogy vaskinyerő gödröket dokumentáljak Norvégia középső vidékein. (6. kép) A legnagyobb hatást azonban a márciusi írországi egy hetes tanulmányi kirándulásunk gyakorolta rám. Hihetetlen régészeti leletanyaggal és emlékekkel ismerkedhettünk meg, amik nálunk, mind Norvégiában mind Magyarországon teljesen ismeretlenek. (7-9. kép)
Jelenleg a mesterképzés utolsó évét koptatom, ami javában a szakdolgozatról és a két hónapos szakmai gyakorlatról szól. Előbbit egy kicsit még messzebb vizekre evezve a vikingek által 985- ben alapított grönlandi középkori településről írom. A téma rendkívül izgalmas és sokrétű, szintén nem mennék bele a téma részletezésébe. Jelenleg a Kecskeméti Katona József Múzeumnál dolgozom egy rövidebb ideig, mielőtt augusztusban az egyetemi szakmai gyakorlat keretében, Skóciába teszem át székhelyemet. Így tehát októberben térek csak vissza a második számú otthonomba, a sztereotípiákkal ellentétben nem-is-olyan-fagyos Norvégiába.
Parczen Anna
Norwegian University of Science and Technology (NTNU)
