Délkelet-Ázsia szigetvilága bolygónk talán egyik legsajátosabb és legizgalmasabb szeglete. Ez a szeglet nagyjából egy fél Európa méretű világrész, melyet a klíma, növény- és állatvilág mellett egyedi földrajzi adottságai is különlegessé tesznek. Hatalmas kiterjedt szigetrendszerek húzódnak a Szundák láncolata és a Csendes-óceán végtelen határai közt. Csak nagyságrendileg lássuk, Indonéziát nagyjából 17 ezer sziget alkotja, míg a Fülöp-szigeteket nagyjából 8 ezer. Ez a földrajzi mozaikosság erősen hatással van a különböző embercsoportokra is, amíg Indonéziában több mint 300 etnikai csoport és több mint 700 nyelv ismert, addig a Fülöp-szigeteken közel 200 nyelv és számtalan etnikai csoport fedezhető fel. Kétség kívül a térség adottságai egyedülállók, melyek sokszor igencsak megnehezítik a tudományos kutatásokat. Régészeti szempontból pontosan e mozaikosság miatt, vannak területek, amik teljes mértékben az ismeretlen homályába burkolóznak. Számunkra, Európában dolgozó régészek számára nehéz elképzelni, hogy földrészek teljes korszakairól nincs ismeretünk, nincsenek értékelhető leletek, vagy éppen több ezer négyzetkilométerről mindössze egy-két bizonytalan kontextusú tárgyat ismerhetünk. Ez a föld a mindennapos felfedezések Mekkája, ahol bármikor felbukkanhat egy olyan lelet, ami akár egész korszakok történelmét újraírhatja. Most egy újabb hír rázta meg a tudományos világot. A Fülöp-szigetek egyik távoli barlangjában feltehetően egy eddig ismeretlen emberi faj került azonosításra.

A Fülöp-szigetek északi részén, az ország legnagyobb szigetén Luzon északkeleti felében elhelyezkedő Cagayán tartományban lévő Callao barlangban zajlanak a pleisztocén előtti időszakra koncentráló régészeti kutatások. A Callao egyike a környék több mint 300 barlangjának, ami egyébként a turisták egyik kedvelt célpontja. A páratlan élővilággal és lenyűgöző tájképi arculattal rendelkező vidék 1935 óta áll védelem alatt, amely 2003 óta a csendes-óceáni partszakaszt is magába foglalja.

A Callao barlangban 1979-ben zajlott az első feltárás, de csak a 2000-es évek elejétől váltak rendszeressé. A munkát nemzetközi kutatócsoportok végezték fülöp-szigeteki intézményekkel közösen. A barlang belső rétegsorában, betöltésében talált leletek teszik lehetővé a lelőhely időrendjének felállítását. A legfiatalabb megtelepedési periódus, tehát a legfelső réteg, Kr. e. 1600 körülre tehető, ez az időszak a terület neolitikuma. A rétegekből kerámiatöredékek, kőeszközök, csontok, nehezékek és temetkezések ismertek. Ezt követi egy vastagabb vulkanikus üledékréteg, amely az emberi megtelepedés nyomait nélkülözi. A következő kultúrréteg Kr. e. 23000-re tehető, ami már a paleolitkun fiatalabb fázisába tartozik. Leginkább tűzrakóhelyek, faszenes nyomok, égett foltok és kovakő eszközök darabjai, pattintékjai ismertek. E réteg alatt egy kétméternyi steril betöltődési szint húzódik, amit a legalsó kultúrréteg követ. Ebben a mélységen húzódik egy törmelékkő (breccsa) réteg, amiben állati maradványok mellett emberi maradványok is előkerültek, melyek kora uránizotópos vizsgálattal 65 ezer évre lett keltezve.

A Penablanca-karszt elhelyezkedése, ahol a barlang is található

A barlang alsó kultúrrétegében talált maradványok egy eddig ismeretlen emberi fajhoz tartoznak, melyet Homo luzonensisnek neveztek el. Sajnos nem egy egész váz, hanem néhány csont került elő: 7 db fog, 2 db kéz csont, 3 db lábcsont és egy comb áll rendelkezésre, melyek valószínűleg két felnőtt és egy gyermek földi maradványait alkotják. A feltételezett rekonstrukciók alapján a felnőtt egyed magassága 120-150 cm lehetett, ami azt jelenti, hogy a flores-i hobbit embernél (Homo floresiensis) kisebb termetű lehetett.

A képre kattintva galéria nyílik

A felfedezés számos kérdést vett fel és egyelőre az is tisztázatlan, hogy milyen módon érkezhettek a szigetre, ami nem volt kapcsolatban a szárazfölddel. Egyesek azt feltételezik, hogy természeti katasztrófa, vagy a véletlennek köszönhetik az átjutást a szigetre. Hasonló kérdés merül fel a Homo erectusok átjutásával kapcsolatban, hiszen esetükben sem valószínűsíthető a tudatos, eszközök segítségével történő átjutás, ugyanakkor a növekvő leletek megkérdőjelezik a véletlen munkáját. Mindenesetre egyértelmű, hogy a korai emberekről alkotott kép, mely szerint csak egy faj létezhetett, már nem elfogadható, és inkább több, akár lokális megjelenésű, sőt versengő fajok valószínűsíthetőek. Így akár az is elképzelhető, hogy Afrikát mintegy 2 millió évvel ezelőtt nemcsak a Homo erectus, hanem több más előember, mint a H. floresiensis vagy a luzonensis is elhagyhatta. A kérdések egyelőre nyitottak, melyekre talán csak egy újabb délkelet-ázsiai felfedezés adhat választ.

Kovács Péter