A szolnoki Damjanich János Múzeum és a Pekingi Egyetem (School of Archaeology and Museology, Peking University) 2012 óta működő csereprogramjának kínai lelőhelye ezúttal a késő neolitikum időszakára keltezhető Pingliangtai erődített telep. Ennek apropóján szedtük össze a kínai civilizáció hajnalaként emlegetett időszak legfontosabb jellemzőit, és mutatjuk be az idei ásatások célpontjaként szolgáló Pingliangtai néhány jellegzetességét, valamint az ásatás menetét.
Kína történetében a késő neolitikum időszaka (~Kr.e. 5000–Kr.e. 3000), illetve az úgynevezett átmeneti kor (~Kr.e. 3000–Kr.e. 2000) számos jelentős társadalmi, gazdasági és politikai változást eredményező mérföldkőnek tekinthető. Ekkortól jelenik meg a gyorskorongolás (a Kárpát-medencében csupán a Kr.e. 7–6. századtól!), megszilárdul a munkamegosztás és specializáció, hatékonyabbá válik a termelés, s a regionális felhalmozás hozományaként előtérbe kerül a csere, majd a kereskedelem. A korábbi időszakokhoz képest jelentős népességnövekedés mutatható ki, mely a lelőhelyek számának emelkedésében is megfogható. Az átmeneti időszakban már létrejönnek a legkorábbi, komplex településszerkezettel rendelkező korai városok, sporadikusan ugyan, de megjelenik a bronzhasználat, s a fegyverek, rituális gyilkosságok és tömegsírok megszaporodásával megfoghatók a különböző háborús tevékenységek nyomai.
Az időszakra keltezhető lelőhelyek az úgynevezett neolitizációs központok területén sűrűsödnek, melyek kirajzolják a későbbi Kína alapjait. Ilyen neolitizációs központban, a közép-kínai Henan tartomány szívében helyezkedik el a Pekingi Egyetem ásatásainak idei célpontja, Pingliangtai erődített telep is.
A lelőhely Pekingtől csaknem 800 km-re, Huayangxiantől 淮阳县mintegy 4 km-re, délkeletre található, s nem más, mint egy 5 hektáron elterülő erődített, többrétegű telep, melynek feltárásait 1979/1980-ban kezdte meg a Henan Tartományi Régészeti Kutatóintézet河南省文物考古研究院. Keltezését tekintve öt különböző fázis határozható meg, a késő Dawenkou periódustól az Erlitou-kultúráig (Kr. e. 3000–Kr. e. 1500), amely a meglehetősen sajátos kínai régészeti periodizáció eredményeként Kína késő neolitikumának felel meg. A telepet 185 méter hosszúságú, 8–13 méter széles és 3 méter magas erődítés szegélyezi, amely mintegy 3,5 hektárnyi területet zár közre. A központi területen földalatti csatornarendszer, téglafalazású, felmenőfalú, szabályos sorokba rendeződő épületek, égetőkemencék, tárolóvermek és gyermeksírok helyezkednek el. A Pekingi Egyetem Régészeti Tanszéke 2013 óta szervez tanszéki ásatásokat a lelőhelyre, a megkutatott terület mintegy 4 hektárt érint.
Az ásatás menete
A feltárás 5X5 méteres szelvényekben történik, melyeket egyméteres szelvényfalak választanak el. Itt is, akárcsak Európában, az úgynevezett rétegkövetéses technikát alkalmazzák, az egyes rétegeket az elbontást megelőzően a szelvényfalakon bekarcolással jelölik, valamint írásban és részben rajz, elsősorban pedig fotó formájában is dokumentálják. Egy-egy szelvényben legtöbbször két hallgató dolgozik, akik önállóan, de szigorú tanári felügyelet mellett irányítják az alájuk tartozó munkásokat, felügyelik a bontást, valamint dokumentálják az esetleges jelenségeket. A Magyarországon megszokottól eltérően az ásatási munkások közül számos nő kerül ki, melynek elsősorban gyakorlati okai vannak: a vidéki közösségek munkaképes tagjainak jelentős része nagyvárosokban dolgozik, így sokszor csupán az idősebb, nyugdíjas korú férfiak, illetve a nők maradnak a falvakban. Teherbírás tekintetében azonban jócskán felveszik a versenyt a fiatalabbakkal. Erre annál is inkább szükség van, mert a hazai gyakorlattól eltérően Kínában a régészhallgatók nem vesznek részt a munkálatok fizikai részében, nem ásnak, nem, vagy csak ritkán talicskáznak. Így igencsak csodálkozó tekintetek kísérik a lapátot és ásót is biztosan forgató magyar vendégeket.
Életképek Nagy Fanni ásatási fotóiból
A jelenségek és leletek fényképes dokumentálásának kiemelt jelentősége van, a helyszíni rajz helyett ugyanis a sokkal pontosabb digitális rajzolást részesítik előnyben. A nálunk is ismert módszernek számos előnye mellett azonban hátránya is van, hiszen egy már rögzített kép átértelmezése történik, elvéve ezáltal a rajzoló lehetőségét a helyszíni megfigyeléstől és értelmezéstől. A digitális rögzítés nálunk – elsősorban anyagi okokból – kevésbé elterjedt formáit is alkalmazzák. Így a leletek csomagoláskor egyedi QR kódot kapnak, mely segítségével azonosításuk, előkerülési körülményeik és régészeti kontextusuk is egyszerűen és könnyedén visszakereshető.
A Damjanich János Múzeum és a Pekingi Egyetem együttműködésében zajló régészeti csereprogram 2012 óta tartó működése során összesen 17 magyar hallgató utazhatott Kínába, s 16 kínai hallgató érkezett hazánkba. 2020-ban, a csereprogram nyolcéves fennállását megünneplendő a Pekingi Egyetem Régészeti Tanszékével közös tanulmánykötetet tervezünk, melyben a csereprogramban részt vett egykori magyar és kínai hallgatók mutatják be kutatási területük egy-egy jelentősebbnek tartott elemét. Így terveink szerint a neolitikumtól kezdődően egészen a középkorig szerepelnek majd tanulmányok, bemutatva mind hazánk, mind Kína kulturális és régészeti sokszínűségét.
Ha régészhallgatóként szeretnél tagja lenni e színes nemzetközi csapatnak, valamint publikálni első eredményeidet, s kipróbálni magad kínai terepen is, ne habozz jelentkezni az idei ásatási idényre! A jelentkezés határideje 2019. április 20. További információk: kinaicsereprogram@gmail.com
Magyar hallgatók kínai terepen
Az ásatásra érkező magyar hallgatókat a Pekingi Egyetem a campus környékén található kollégiumban szállásolja el, majd egy angolul jól kommunikáló hallgató segítségével, jellemzően vonattal jutnak el a lelőhelyre. A diákok ezt követően a feltárás tőszomszédságában található, erre a célra kialakított kollégiumban laknak, az ásatáson dolgozó kínai hallgatókkal. Az egyetem napi háromszori, bőséges, több fogásos meleg étkezést biztosít, valamint gyakran szerveznek a környező régészeti lelőhelyekre, múzeumokba tanulmányi kirándulásokat.
A munka 7.30-8 óra magasságában, a reggelit követően kezdődik, majd egy rövid, ebéd utáni szieszta után 5 óráig folytatódik. A magyar vendégek általában egy-egy angolul biztosan kommunikáló hallgatóval kerülnek egy szelvénybe, így alaposan megismerhetik a módszertant, de barátságok is könnyebben köttetnek. Esős időben a tanárok változatos, szakmai előadásokkal töltik ki a napot, melyeken a magyar hallgatók számára természetesen nem kötelező a részvétel. Az ásatásnak otthont adó Pingliangtai falu felfedezése például külön élmény lehet az európai szemeknek, de az innen gyalog könnyen elérhető Huaiyang is izgalmas látnivaló az itthoni városokhoz szokott diákoknak. A tanszéki feltárásokon a kínaiak mellett jellemzően koreai és japán hallgatók vesznek részt, európai diákoknak viszonylag ritkán adatik meg, hogy egy kínai egyetem terepi gyakorlatának menetébe nyerhessenek betekintést.
