A ruházat alapanyaga, a textília és a bőr nyom nélkül elenyészik a földben, ezért csak kerülő úton értesülhetünk több ezer év ruházkodásáról.

Hogy az újkőkortól kezdve biztosan használtak szövött textilt, azt a szövőszék agyagból készült szálfeszítő nehezéke alapján tudjuk – ez gyakori lelet az őskori telepeken.

Szövés álló szövőszékkel – rekonstrukciós rajz

Ha nagy szerencsénk van, előkerülnek olyan ábrázolások, melyek a ruházatra utalnak. A bronzkorból ismerünk ilyen kis szobrokat, melyek stilizált nőalakot formáznak, bekarcolt díszítéssel pedig a ruházatot imitálják. A mívesebb darabokról még az is kiderül, hogy valószínűleg hímzéssel vagy színes szövéssel díszítették az egybeszabott ruhából álló öltözetüket.

Bronzkori szobrocskák Aszódról, a ruházat ábrázolásával

Egy különleges, emberi láb alakú lábakon álló edényen még a bőrszíjakból készült saru is kivehető. A római kortól megszaporodnak az ábrázolások, síremlékeken, freskókon, mozaikokon vehetjük szemügyre az aktuális divatot. Az írásos források megjelenésével pedig leírásokat olvashatunk a kelták, a szarmaták, a germánok ruházatáról.

Emberi lábakon álló edény Kunszentmártonból

A ruházat másik nagy forrásanyaga a temetkezések vizsgálata. Textília ugyan itt sincs, de a fémből vagy csontból készült ruhadíszek elhelyezkedéséből lehet következtetni a ruhára is. Például a honfoglaló magyarok öltözete kitűnően rekonstruálható: a nyak körül elhelyezkedő apró veretek finom, könnyű anyagból készült ingre voltak felvarrva, míg a mellkason sorakozó tenyérnyi, nehéz korongok biztosan a súlyosabb anyagból készült, oldalt záródó kaftánt díszítették – ezt fogták össze az övvel, melynek szintén megmaradnak a veretdíszei. De még a puha szárú, enyhén felkunkorodó orrú csizma is rekonstruálható a díszítése alapján.

Honfoglaló női viselet elemei és rekonstrukciós rajza

A karcagi szikes puszta talaja meglepően jól konzerválta a középkori kunok sírjaiban lévő textíliát. Innen került elő egy jó állapotban lévő nemezsüveg és finom fémszálakkal hímzett női párta maradványa is – mindkettő látható a Damjanich János Múzeum régészeti kiállításán.

Néhány éve nagy port vert fel egy szenzációs régészeti lelet, mely az olasz Alpokban került elő. Túrázók egy sziklaperem védelmében mumifikálódott holttestet találtak, melyről nagyon gyorsan kiderült, hogy egy kora bronzkori, vagy 4000 éve halott férfi maradványa, akit Ötzinek neveztek el. A szenzációs leletek ma az észak-olaszországi bolzanói múzeumban láthatók – érdemes megtekinteni!

Ötzi, a jégember

Rendkívül tanulságos, hogy Ötzi milyen fantasztikusan megtervezett és összeállított, komplett túlélő felszereléssel látott neki az Alpok hágóin való átkelésnek. Halálát nem is a felkészületlenség, hanem a kivérzés miatti legyengülés okozta – testén nyílhegy ütötte sérülést találtak, valószínűleg támadás áldozata lett – hogy kik és miért támadták meg, örök rejtély marad. Ötzi felszerelését a múzeumnak egy egész emeletén mutatják be, olyan sok minden volt nála és rajta. Ez az alacsony, szikár kis emberke teljes „háztartást” hurcolt magával, a cucc egy részét egy favázas hátizsákban. A bronzbalta és bronzlándzsa mellett íjat nyílvesszőkkel, fadárdákat, faedényeket cipelt, övében tűzcsiholó felszerelést, gyógynövényeket, aszalt gyümölcsöket, magokat, szárított húst. De a legérdekesebb a ruházata, mely mai szemmel nézve sem rossz hegymászó-szerelés.

Ötzi a bolzanói múzeumban

A hosszú szárú alsónadrágra olyan nadrágszárat húzott, mely dupla falú volt, köze pedig szalmával volt kitömve, szigetelve. Ezt a hosszú nadrágszárat (mert ülepe nem volt) egy harisnyakötő-szerű ruhadarab tartotta rajta, így nyilván könnyebb volt a mozgás. Vastag bőrcsizmája és kétrétegű, hosszú ujjú „pulóvere” is szalmával volt bélelve, mindezen pedig egy szőrmekabátot és egy szalmából készült esőkabát-pelerint is viselt. Fején bőrkucsmát hordott, és egyujjas kesztyű is volt nála. 

Dr. Tárnoki Judit

régész