A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Szolnoki Régészet

Ásatás a trópusokon

Régészeti kalandozás Tajvan szigetén

2016. december 28. - Szolnoki Régészet

Tajvan, hivatalos nevén a Kínai Köztársaság Ázsia keleti partvidékén, a Csendes-óceán nyugati területén elhelyezkedő nagyobb, valamint a hozzá tartozó kisebb szigetek egysége. A központi sziget északkeleti sarkától a délkeleti csúcsáig helyenként a 3000 m magasságot is meghaladó hegyvonulat húzódik, mely különleges élővilágnak ad otthont. Keleti és nyugati partszakaszát pedig keskeny, termékeny sáv határolja.

 

Kilátás a Tajvan keleti részén található Hualiannél

 

Természeti kincseinek, stratégiai szempontból kiemelkedő jelentőségének köszönhetően a terület kulcsfontosságú szerepet játszott a különböző emberi kultúrák megtelepedése során. A legkorábbi emberi nyomok 20 000–30 000 évvel ezelőttre keltezhetők, míg a mai őslakók ausztralonéz nyelvcsaládba tartozó elődei a legelfogadottabb álláspont szerint megközelítőleg 6000 évvel ezelőtt jelenhettek meg. A szárazföldi Kína császárságai a 3. században ugyan már megkezdték a sziget felderítését, a benépesítésére irányuló törekvések azonban a 12–13. századig várattak magukra.


Tajvan térképe

 

Régészeti tekintetben elsősorban az őslakosok és a han anyagi kultúra emlékei alkotják a kutatások fő irányvonalát. Tajvan földrajzi adottságaiból kifolyólag a kolonizáció leginkább a keleti és nyugati tengerparti sávokat érintette, míg a nehezen megközelíthető és kutatható hegyvidéki régióra a különböző őslakos kultúrák megléte jellemző. Mindebből kifolyólag a viszonylag kevés régészeti feltárás zöme is a sziget termékeny területeire koncentrálódik.

 

img_1270.JPG

Régészeti feltárás "látképe"

 

Az ásatások közül kiemelkednek a hosszú távú projektek, mint az ország nyugati részén elhelyezkedő Shanhua 善化 település mellett zajló munkálatok, melyek csaknem húsz esztendőt öleltek föl. A lelőhelyen egy többperiódusú település valamint temető helyezkedik el, melynek fő korszakát a több mint 2000 éves, Dahu-kultúra 大湖文化 időszakára keltezhető sírok adták, a kisszámú és jóval későbbre keltezhető kínai leletanyag mellett. A megközelítőleg a Kr. e. 4. évezred második fele és a Kr.e. 3. évezred vége közé keltezhető Dahu-kor fő jellegzetessége a vörös és szürkésfekete, jól iszapolt kerámia, mely a lelőhely telepanyagában nagy mennyiségben képviseltette magát.

 

img_1341.JPG

Edénydepó jellegzetes szürke kerámiával

 

A bontás a kis, 1x1 méteres szelvényekben történt, melyeket az egyes jelenségek tisztázását követően összenyitottak. Az európai módszerekhez hasonlóan itt is rétegkövetést alkalmaztak, azonban gyakran még a nedves metszetfalba karcolták be a rétegeket, melyek a száradást követően olykor teljesen más képet mutattak. Emellett a rétegek azonosítását színskála segítségével végezték, amely ugyan jóval objektívebb megoldást eredményezett, de a módszer a színek korlátozott száma miatt az apróbb különbségek és részletek érzékeltetésére nem alkalmas.

 

img_1333.JPG

Szelvény bontás alatt

 

A nyújtott, csontvázas temetkezések legtöbbjét melléklet nélkül, vagy csupán egyszerűbb tárgyakkal – mint a szövés-fonás vagy a halászat eszközei – temették el.

 

img_1342.JPG

Edénymelléklettel eltemetett gyermekváz

 

Tisztításuk nagynyomású porszívóval történt, dokumentálásuk során pedig a Magyarországon megszokottól eltérően helyszíni antropológiai elemzést is végeztek, amely Tajvanon a régészképzés részét képezi.

 

img_1337.JPG

Kisgyermek megtisztított váza

 

A leírást, rajzot és fotót követően a sírokat gipsszel öntötték ki, és in situ vették föl. Ugyan ezáltal a csontok és az esetleges mellékletek eredeti helyzetükben vizsgálhatók, azonban a gipsz lehetetlenné teszi a váz és a tárgyak későbbi elemzését.

 

img_1296.JPG

Temetkezés in situ felszedése

 

A leletek a lelőhely közelében elhelyezkedő feldolgozó- és raktárhelyiségekbe kerültek, ahol a tisztítást követően a restaurálás, a leltárazás és az elsődleges feldolgozás is megtörtént. A munka összetettségéből következett, hogy a régészek és technikusok életvitelszerűen tartózkodtak a lelőhely mellett kialakított lakóegységekben, mely alól csupán a nagyobb ünnepek és rövidebb szabadságolások jelentettek kivételt.

Noha a terepi munkálatok már befejeződtek, az eredmények kiértékelése hosszabb időt vesz igénybe.

További érdekességek derülnek ki Tajvan múltjáról, jelenéről, különleges kultúrájáról a Damjanich János Múzeum január 27-én nyíló Formosa aranykincse: Tajvan szigete egy csésze teán keresztül című kiállításában.

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr8912078835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása