Elsőként a geodéták érkeznek a helyszínre és elkészítik az ún. terepmodellt, vagyis a felszín pontos, szintvonalas térképét. Erre azért van szükség, hogy később, amikor már érintetlen talaj nem fedi a felszínt, akkor is tudjuk, hogy milyen mélységben járunk.

Az ásatást általában munkagépek kezdik el. A kézi földmunka előtt a legfelső, kb. 30-40 cm-es talajréteget, melyet az évszázados földművelés már úgyis teljesen összekevert és elpusztított, a munka meggyorsítása érdekében földmunkagépekkel távolítjuk el.

Ásatás megkezdése munkagéppel (Rákóczifalva–Bivalytó), a már letisztított felszínen három gödör foltja sötétlik a sárga altalajban

Ha olyan korú lelőhelyet tárunk fel, mely már a fémművességet is ismerte, a gépi humuszleszedés előtt a felső talajréteget fémkereső műszerrel is átvizsgáljuk, hogy kimenekítsük a kisebb-nagyobb fémtárgyakat: pénzeket, ékszereket, eszközöket.

A lelőhely felderítése fémkeresővel (Törökszentmiklós–Morotvapart), aki végzi, Bacskai István fémkeresős 

Ezután a szelvényt birtokba veszik a kézi földmunkára szerződtetett segédmunkások, akik a géppel letisztított felületet lapáttal megnyesik.

Ekkor már az altalajban – amely az Alföldön jellemzően sárgás színű, homokos, löszös vagy agyagos – sötét foltok képében kirajzolódnak az egykori beásások körvonalai.

Itt kezdődik valójában az ásatás.

A geodéták a bemérés és a rajzolás megkönnyítése végett a hatalmas, akár több hektáros területet kisebb egységekre osztják, a sarokpontokat karóval megjelölik.

Geodéták mérik a lelőhelyet a Nagykunsági tározó ásatásán

A régészek beszámozzák a mutatkozó foltokat, hogy később azonosítani lehessen azokat, a munkások, technikusok megkezdik az objektumok bontását, melyhez ásót, lapátot, finombontó eszközöket egyaránt használnak.

Közben a fotós mindent megörökít, fényképen és videofelvételen is, a rajzoló folyamatosan készíti a metszet- és felszínrajzokat a kibontott objektumokról vagy azok részleteiről.

Fotózás az ásatáson

A régész vezeti a dokumentáció leíró részeit, az ásatási naplót, a technikusok csomagolják az előkerült leleteket, a geodéták szintezik és az összesítő felszínrajz számára bemérik a már kibontott objektumokat. 

Rajzolás az ásatáson

Az ásatásokon gyakran dolgoznak régészhallgató egyetemisták is, akik így szereznek tapasztalatot a későbbi önálló munkavégzéshez. (Az egyetemek ún. tanásatást is szerveznek, melyen általában kötelező a részvétel, de minél több ásatáson megfordul egy egyetemista a tanulmányai során, annál több tapasztalatot tud gyűjteni.)

A gépezet beindul és le sem áll, míg az utolsó négyzetméter is át nem esik ezen a folyamaton.

Néha persze porszem kerül a fogaskerekek közé: egy-egy vihar megakaszthatja a munkálatokat, mert sárban, esőben nem lehet dolgozni. A 40 fokos melegnek sem örülünk, mert a csupasz felszínen semmilyen árnyék sincs. De a fagy, a hóesés sem jobb, fogvacogva nem kellemes rajzolni vagy térdelve bontani. Kemény fizikai megpróbáltatás ez annak is, aki nem emelgeti a lapátot. Egy biztos: 10 óra munka után a tikkasztó hőségben, vagy a süvítő szélben, esetleg mindössze 4-5 fokban, este senkit sem kell ringatni.

Ásatás hóesésben 2005 telén, Rákóczifalva–Bivalytó