A tavasz beköszöntével (2015) a megyében is elkezdődtek az ásatások, így a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei is kivonultak a terepre. Ahogy tavaly, úgy idén is az M4 gyorsforgalmi úthoz köthető teljes felületű megelőző feltárás az első számú projekt. Emellett azonban több kisebb munka is zajlik, vagy zajlott a megyében. Tiszapüspöki és Törökszentmiklós határában egy beruházáshoz kapcsolódó úgynevezett kisfelületű próbaásatás folyt közel egy hónapig. Az alábbi rövid beszámolóban ennek az eredményeit kívánom bemutatni.

A környéken a múzeum régészei többször jártak terepet, így a felszínen lévő nyomok sűrűsödéséből már előre tudható volt, hogy a kutatás nem lesz eredménytelen. Ezt követően a Forster Gyula Örökségvédelmi Központ munkatársai magnetométeres geofizikai mérőműszerrel felmérték az érintett területet. A lelőhely intenzitásának és kiterjedésének meghatározására több szondaárok lett kijelölve az ezekben fekvő régészeti jelenségek kerültek feltárásra.

A várakozásokkal ellentétben több korszak emlékeivel találkoztunk, a legkorábbi fázis kora rézkor [Kr. e. 4500-400], a legkésőbbi pedig az avar kor [Kr. u. 6-8. század]. Az őskori objektumok közé egy rézkori gödör és egy bronzkori kút sorolható. Mindkettő tárgyi emlékei egyszerű cserepekre és állatcsontokra korlátozódnak, így pontos kronológiai besorolásuk egyelőre nehézkes. Ezt követi a római császárkor időszakára tehető szarmata település, melynek külső széle esett a vizsgált terület határain belülre. Leletanyaga igen szegényesnek mondható, többnyire kerámia és állatcsont leletekkel jellemezhető, de előkerült néhány őrlőkő vagy szerszámkő maradványa is, továbbá néhány nagyméretű átégett áglenyomatos faltapasztás. A laza szerkezetű, szórványos telepjenségeket egy legalább kétosztatú sáncárokrendszer övezte. Az erődítések igen masszívak lehettek, ugyanis a mélységük a felszíntől mérve 2-2,5 m körül volt, amely egyes helyeken ennél akár mélyebb is lehetett, szélességük 4-4,5 métert is elérte. Ezen méretadatokból kiindulva könnyen elképzelhető, hogy harcászatilag is egy komoly erősség állhatott itt mintegy 1700-1600 évvel előttünk.

A feltáráson két különleges a Kr. u. 5. századra keltezhető gepida sír is előkerült. Mindkettő teljesen bolygatatlan, nyújtott helyzetben, háton fektetett csontvázas temetkezés, megközelítőleg észak-déli tájolással. Az első sírban az elhunyttal eltemették a nagyjából 100 cm hosszú kétélű kardját, melyen a korrodációnak köszönhetően megőrződött a fa és a bőr hüvely lenyomata is. Felső harmadát egy bronzveret ékesítette, két oldalán pedig krétagyöngy-függők díszítették, hegyénél pedig egy bronzból készített kardkoptató tette teljessé a megjelenését.  A medence tájékról előkerült egy bronz csipesz, bronz karikák, bronz szegecsek. A jobb kezet egy különleges arany pecsétgyűrű díszítette, amely felehetően az antik világból származik. Az eltávozottat egy viszonylag szűk, lekerekített sarkú, téglalap alakú sírban, egy fa koporsóban helyezték örök nyugalomra, melynek vasalásai és helyenként a fa anyaga is megmaradt. A második sírban a jobb láb alsó részénél előkerült egy köpűs vaslándzsa, a mellkas jobb és bal oldaláról két bronz övcsat, több apró bronzszegecs, koporsóvasalások és esetleg egy vastőr maradványa. A fejnél egy teljesen ép edény volt elhelyezve. A sírok szemet gyönyörködtető mellékletei értékes információkkal szolgálnak az időszak eseményeiről, a gepidák fegyverzetéről, temetkezési szokásaikról.

 A lelőhely „legfiatalabb” leletei közé egy kelet-nyugati tájolású avar kori részleges lovas temetkezés sorolható. A váz háton fektetett nyújtott pozícióban helyezkedett el, bal vállánál került elő a ló koponyája, az állat mellső lábai pedig a mellkason keresztben voltak, a hátsó lábak pedig a sír végében kaptak helyet, továbbá a térdnél egy kiskérődző koponyája feküdt. Az elhunyt tárgyi mellékletei között egy többsoros gyöngylánc, négyzetes övcsat, orsókarika és két további vastárgy fedezhető fel.

A tiszapüspöki-törökszentmiklósi határban a lelőhelynek megközelítőleg az egytized részét tártuk fel, a kis ásatási terület ellenére a régészet értékes információkkal és becses leletekkel gazdagodott. 

F. Kovács Péter

régész