„Ezt látták a csillagok. Másfél évszázad régészeti tevékenysége Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében” című állandó régészeti kiállítás második egységében, a csillagos égbolt alatti félhomályban egy képzeletbeli temető felfedezésére invitáljuk a látogatókat. Betekintést nyerhetnek a megyénkben feltárt temetkezések rejtélyes világába a bemutatott ős-, népvándorlás, honfoglalás és középkori sírokon keresztül. A 19 sír egy részét úgy állítottuk ki, ahogy azokat az ásatáson megtaláljuk, néhány sírt pedig úgy mutattunk be, ahogy a korabeli temetést el lehet képzelni: az elhunyt viseletének, tárgyainak rekonstrukcióival.

Az újkőkor időszakából (i. e. ~6000 és i. e. ~4500 között) két feltárásból választottunk egy-egy temetkezést.

A kiállítás 1. számmal jelölt, a kora újkőkor idejére tehető sírja (1. kép) a Tiszapüspöki-Karancs, Háromág megnevezésű lelőhelyen látott napvilágot, mely régóta ismert helyszín a korszakkal foglalkozó kutatók számára. A Damjanich Múzeum őskori tárgyakat, elsősorban felszíni gyűjtésből származó, a Körös-kultúrába tartozó edény-, oltár- és idoltöredékeket őriz innen. 1999-ben a Törökszentmiklóst elkerülő út, majd 2014-ben az M4 autópálya építését megelőzően zajlott a területen nagyfelületű feltárás. (Az előbbit Csányi Marietta, míg az utóbbit Kertész Róbert vezette.)

1. kép: Kiállítás 1. sír, kora újkőkori zsugorított csontvázas sír, Tiszapüspöki-Karancs, Háromág (Fotó: Hegedűs Sándor)

Az ásatáson 83. számmal jelölt objektum egy dél-észak tájolású, zsugorított vázas temetkezés. A jó megtartású váz a bal oldalán feküdt, erősen zsugorított helyzetben. A sír valószínűleg egy vékony csontú, filigrán fiatal nő nyughelye lehetett. Közvetlenül a felül lévő jobb térd, illetve jobb alsó lábszár mellett, szájjal lefelé fordítva egy gömbös testű ép edényt helyeztek el. A kiállítási sírba helyezett edény Szajol-Felsőföld lelőhelyen került elő. (2. kép)

A középső neolitikum Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája időszakra tehető, Tiszakürt-Földes-lapos, Pincegazdaság lelőhelyen feltárt (ásatásvezető: Mali Péter), a kiállításban a kettes számot viselő sír (3. kép) a lelőhely leglátványosabb temetkezése volt, mely egy nagyméretű ház keleti végénél került elő. A fej felett a gép által erősen szétroncsolva egy szájával lefelé fordított tál feküdt (4. kép; a kiállításban látható edény az eredeti tárgy alapján készített rekonstrukció. Készítette: Balázs Ádám), amely alatt két hosszában fektetett deszka nyomait tudták a régészek megfigyelni. A deszkák csak részben maradtak meg, de így is az első alkalom, hogy szerves anyagot sikerült rögzíteni hasonló korú temetkezésben. (5. kép) A famaradványok alatt bal oldalára fektetve, zsugorított pózban elhelyezett ember váza feküdt, a két felkarja és talpa vörös okkerfestékkel volt vastagon bekenve. (6–7. kép)

Kelemen Angéla
régész