Az M4 autópálya megelőző feltárása során egy hatalmas lelőhely került feltárásra Tiszapüspökitől délre, az ún. Dögösi Tisza-holtág mentén. A mintegy 1,5 km hosszan elnyúló lelőhely leggazdagabb időszaka a rómaiakkal egyidőben az Alföldön élő szarmaták települése volt, de a lelőhely nyugati felében, amely a legközelebb esik az élő Tiszához, egy avar temető kis részlete is előkerült.
Mindössze kilenc sírt találtunk az általunk megkutatott felületen, viszonylag nagy területen szétszórva – valószínűleg az út nyomvonalán kívülre nyúlik a temető folytatása. A sírok mind kelet-nyugat tájolásúak voltak, bennük háton fekvő helyzetben eltemetett halottal. A sírmellékletek igen szegényesek, néhány vascsat, orsógomb, gyöngyszem került csak elő belőlük. Azonban egy nagyon érdekes temetési szokás nyomait figyeltük meg, amely arra utal, hogy a temetőrészlet az avarkor legvégéről, a 9. századból származik.
Koporsóra terített két marhabőr koponyák és végtagok
A halottak eredetileg koporsóban feküdhettek – ugyan a fának már semmi nyomát nem észleltük, de a mellékletek egy része a vázak fölött, a csontok síkjától 20-30 cm-rel magasabban feküdtek – pusztán ez a tény utal a koporsós temetésre. Ezek a mellékletek – és egyben a különleges szokás is – állati maradványok voltak: öt esetben is megfigyeltük, hogy a koporsóra megnyúzott állat bőrét terítették rá. A nyúzott bőrre abból következtettünk, hogy az állatmellékleteknek csak a koponyája és a végtagok csontjai maradtak meg – ez utóbbiak azonban anatómiai rendben feküdtek a sír földjében. Ezek a testtájak a nyúzás során a bőrben maradnak és ilyen állapotban terítették rá a koporsóra, méghozzá úgy, hogy az állat koponyája a halott lábához került, a végtagok pedig a sír hosszanti fala mellett, a koporsó két oldala mellett feküdtek.
A két marhakoponyás sír teljesen kibontva
Milyen állatok voltak ezek? Három esetben mi is meg tudtuk állapítani, hogy a sírba marhabőrt illetve juhbőrt tettek. Két esetben koponya nem volt, ezért csak gyanakodtunk, hogy ezek is birkák lehettek, de a csontok archeozoológiai vizsgálata még nem történt meg. Az egyik sírba egyenesen két bőr is le volt terítve, egy kisebb és egy nagyobb marhakoponya feküdt a halott lábán – a kisebb koponya valószínűleg borjú maradványa volt.
A temető másik érdekessége, hogy egy egészen korai, 10-11. századi magyar falu területén kerültek elő. De nincs kapcsolat a két korszak között, a magyarok nem tudtak az avar temető létezéséről, ugyanis az egyik sekélyen eltemetett gyereksírt megbolygatták egy árok kiásása során. Ez a tény akár perdöntő bizonyíték is lehet abban a tudományos vitában, hogy az avarok megérték-e a magyar honfoglalást, vagy ami még ennél is vitatottabb, volt-e bármilyen kapcsolat, akár genetikai rokonság a késői avarok és a magyarok között. Most zajlik az embercsontok antropológia vizsgálata, magunk is kíváncsiak vagyunk az eredményre. De az ásatási megfigyelések alapján úgy gondoljuk – legalábbis ezen a településen biztosan –, hogy semmilyen kapcsolat nem volt az avarok és a magyarok között, a magyarok már semmilyen tudomással nem bírtak a néhány generációval korábban eltemetettekről.
Az avar temető másik fontos tudományos tanulsága abban a vitában szolgálhat érvként, mely az avarok késői továbbéléséről zajlik. Leletanyag hiányában még ma sem világos, hogy kik éltek az Alföldön, közvetlenül a magyar honfoglalást megelőző időszakban. Az avarkor kutatóinak véleménye erősen megoszlik, többen úgy gondolják, hogy a 8. század végén, az avar birodalmon belül kipattant polgárháború nemcsak a birodalom szétesését eredményezte, de a korábbihoz képest töredékére csökkent az avarok fizikai jelenléte, a lakosság lélekszáma is. Ezt az „űrt” a kutatók változatos módon igyekeznek betölteni, hol azzal érvelve, hogy az Alföld bolgár uralom alá került, hol más szláv népek jelenlétével.
A Tiszapüspökiben feltárt késői avar közösség figyelmeztet bennünket arra, hogy a magyarok nem légüres térbe érkeztek 895 táján, itt bizony ekkor is avarok éltek, még úgy is, ha létszámuk, politikai-gazdasági erejük már csak halvány visszfénye volt a 7-8. századi fénykornak.
Dr. Tárnoki Judit
régész
