A 2017–2019 közötti régészeti kutatások jelentősen kibővítették a szolnoki várral kapcsolatos ismereteinket, és rávilágítottak a város történeti relevanciájára, amelynek mértékét a korábbi régészeti kutatási lehetőségek hiánya eddig háttérbe szoríthatott. A felszínre került jelenségek, leletek bizonyítékul szolgáltak a 3500 évvel ezelőtti bronzkori erősség, valamint az ispánsági vár jelenlétére, a korai olasz rendszerű királyi végvár két kőépületére, továbbá a magyarországi hódoltságban pillanatnyilag egyedülálló oszmán palotára, illetőleg megmutatták a szolnoki szandzsákszékhely adminisztratív, katonai és kereskedelmi jelentőségét a török időszakban.

A Damjanich János Múzeumnak a Régészet Napjára megrendezett időszaki kiállításán a szolnoki várnak a török kori (1552–1685) időszakából az alábbi négy leletre esett a választásunk. Az egyik Leonardo Loredan velencei dózse (1501–1521) zecchinója, amelyre a várban feltárt, 16. század közepén emelt kaszárnyának az egyik, a 16. század második felére keltezhető feltöltési rétegében bukkantunk rá.

A másik egy sematikus sárkányt ábrázoló, tömör, rézötvözetből öntött tárgy. Öntés után a szárnyak felületét poncolt motívummal díszítették. Pontos funkciója tisztázatlan. Egyedülálló lelet, az ábrázolás módjának és a tárgy formájának, rögzítésének analógiáját az általunk vizsgált szakirodalomban nem találjuk. Az oszmán palotaépület déli traktusának egyik helyiségében került elő, egy 16. század végére keltezhető, leégett deszkapadlón.

A következő lelet egy fajanszcsésze fenéktöredéke, amelynek belső oldalán az aljat kék színű, feketével körbe rajzolt korongban fehér színű, fekete kontúrral keretezett, ebihal formájú levél díszíti, a korong körül kékkel és feketével festett indákkal. A 16. század második felében földbe került tárgynak – a párhuzamok alapján – a kütahyai eredete sem kizárható.

Végül az utolsó tárgy egy kínai porceláncsésze töredéke.  Az enyhén kifelé hajló peremű csésze belső oldalát máz alatti kék festés díszíti: a perem alatt és az alj körül egy-egy körbefutó csík, az aljon gyümölcskosár. A külső felületén barna mázzal borított típus datálása tág keretek között – a 17. század második fele – 18. század eleje – határozható meg.

Kertész Róbert
régész
Damjanich János Múzeum