A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Szolnoki Régészet

Aranyak az őskorból

2021. június 14. - Szolnoki Régészet

 

Az aranyművesség kezdetei a rézkor elejéhez kapcsolódnak szervesen. Miért is? Technológiai okok az elsődlegesek, a réz és az arany olvadáspontja (1085 és 1064 oC) nagyon hasonló, így amint az emberiség meg tudta olvasztani az egyiket, úgy a másik lehetővé vált számára. Az új tudást igénylő, ritka anyagok a presztízs kifejezőivé váltak az új korszak kezdetén. Az arany puhább és ritkább, mint a réz, de nem korrodálódik, így elsődlegesen ékszerek gyártására használták, míg a társfém fegyver és nagyobb tárgyak elkészítésére is alkalmas volt.

 

1_jaszladany.jpg

1. kép

 

2021 Régészet Napja

 

Aranyak és arisztokrácia. Válogatások Jász-Nagykun-Szolnok megye különleges régészeti leleteiből.

 

Az alábbi írás a 2021-es Régészet Napja kapcsán született, mely a Damjanich János Múzeum legimpozánsabb régészeti emlékeit mutatja be. Az itt felsorolt tárgyak egy része megtekinthető június 15-től a múzeum épületében a Hónap Műtárgya vitrinnél.

 

A rézkor folyamán legnagyobb gyakoriságuk a korai és középső rézkorban volt, amikor sírokban és kincsleletekben is előfordultak, de leginkább a korábbi korszak presztízs tárgyainak formáját utánozták, pl. spondlyus kagylócsüngők (korongos csüngők), a spodylus kagyló ugyanis tengeri kagyló volt, melyet komoly kereskedelmi kapcsolatok révén lehetett csak beszerezni, ezért csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak.  Ezen csüngők egyes vélemények szerint a női testet is szimbolizálják. A megyénkben két rézkori temetőből, Jászladányból (1. kép) és Rákóczifalváról (2. kép) ismerünk aranyakat. Ezek a korongos csüngők és aranypálcák közé tartoznak. Sírmellékletként a viselésük helyét is tudjuk, a fejen, valamilyen fejfedő/fejdísz részeként hordták őket. Hasonlóképp lehet elképzelni a szórványként Szajolból (3. kép) előkerült korongos csüngőt is.

 

2_rakoczifalva_rezkor.jpg

2. kép

 

A középső bronzkorban találkozunk újra arany tárgyakkal, amelyek viselésének szokása innentől töretlen. Formailag kevéssé változatosak, leggyakoribbak az úgy nevezett hajkarikák, amelyek 8 helyszínen is előkerültek a megyében (Jászdózsa (4. kép), Tiszafüred (5. kép), Jánoshida (6. kép), Túrkeve (7. kép), Tiszasüly (8. kép), Tószeg (9. kép), Kengyel (10. kép), Szelevény (11. kép), Rákóczifalva (12. kép), legfrissebben Öcsöd (13. kép) ). Ezek jellemzően nagyobb szettek részeként kerülnek elő sírokból, kincsekből. A hajkarikák mellett kompozit ékszerek apróbb darabjai, különböző gyöngyök és korongok ismertek még nálunk, nagyobb ékszerek előkerülése ritka. A legnagyobb aranylelet, amely sajnos mára eltűnt 1904-ben került elő Tiszafüreden (14. kép). Ez 14 hajkarikát, 20 hengergyöngyöt, 20 spirálgyöngyöt és 338 további gyöngyöt tartalmazott.

 

Galéria

 

Az eddigi legkülönlegesebb, egyedi tárgycsoport, a több, mint 83 g aranyat tartalmazó kincslelet pedig az idén bemutatott tiszajenői leletegyüttes, melyről részletesebben itt lehet olvasni.

A Régészet Napja keretében megtekinthetőek lesznek a Damjanich János Múzeum tulajdonában lévő darabok Szajolból, Jászdózsáról, Túrkevéről, Tószegről, Rákóczifalváról, Jánoshidáról és Öcsödről. A többi megyénkből előkerült tárgy a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja.

 

Mali Péter
régész

 

 

Felhasznált irodalom:

Csányi M. – Raczky P. – Tárnoki J.: Előzetes jelentés a rézkori bodrogkeresztúri kultúra Rákóczifalva-Bagi-földön feltárt temetőjéről, Tisicum XVIII. 13-34.

Csányi M.: Árokkal körülvett sírok a halomsíros kultúra Jánoshidai temetőjében. Archaeológiai Értesítő 107 (1980.) 153-165.

Kovács T.: Arany- és bronz hajkarikalelet Szelevényről. in: Lőrinczy G. (szerk.): A kőkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. Szeged 1994. 181-190.

Kovács, T. – Raczky, P.: Prähistorische goldschätze aus dem Ungarischen Nationalmuseum. Budapest 1999.

Milesz B.: A tiszafüredi múzeum az 1904-ik évben. Archaeológiai Értesítő 25 (1905.) 182-186.

Mozsolics, A.: Der Goldfund von Kengyel. Acta Archaeologica Hungarica 9 (1958) 253-263.

Patay P.: Rézkori temető leletei Jászladányból. Archaeológiai Értesítő (1945) 1-22.

Stanczik I.: Hild Viktor jegyzeteiből. Szolnok megyei régészeti adatok. Szolnok 1975.

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr4816593044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása