A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Szolnoki Régészet

Az őskortól az újkorig

Régészeti feltárások Besenyszög határában

2020. november 17. - Szolnoki Régészet

 

 

 

Az idei év nyarán a Damjanich János Múzeum régészeti osztálya Besenyszög és Szolnok határában több régészeti lelőhelyen is végzett feltárást. A kiváló fekvésű területen számos korszak emlékei kerültek elő a neolitikumtól az újkorig. Az alábbi bejegyzésben röviden beszámolunk az itt elvégzett munka eredményeiről.

 

dsc_6280.jpg

 

 

 

A Besenyszög – Nagy-Fokorú 3. nevű lelőhelyen a tavalyi évben végeztünk próbafeltárást (erről a beszámoló itt olvasható). Akkor a lényegében kisebb kutatóárkokkal felmértük a lelőhely intenzitását és kiterjedését a beruházás megindulása előtt pedig a megszerzett információk birtokában kezdtük meg a teljes felületű feltárást, mely közel két hektáros kiterjedésű terület érintett.

 

dsc_6959.jpg

Nagy kiterjedésű újkőkori anyagnyerő gödör

 

 

Maga a lelőhely egy valamikori Ős-Tisza meder fölé emelkedő magasparton helyezkedik el, ami szinte bástyaszerűen emelkedik ki a tájból. Ezen a magasparti vonulaton zajlott az ásatás és várakozásainknak megfelelően meglehetősen intenzív volt a terület és elsősorban annak D-Dny-i oldala. Ezen a részen leginkább római kori barbár település nyomait tudtuk megfigyelni. Az ekkor itt élt szarmaták több száz gabonatároló vermet ástak. Nagyjából fél tucat félig földbe mélyített négyzet vagy téglalap alaprajzú épületet sikerült feltárnunk. Az ezekben található leletanyag igen jól tükrözi a múlt emberének hétköznapjait, hiszen főként edények töredékeit és állatcsontokat találtunk. Kisebb számban pedig előfordultak olyan munkaeszközök, mint malomkövek, fenőkövek. Az edények közül két fő típust lehet elkülöníteni a gyengébb, durvább minőségű, kézzel formált házi kerámiákat és a jobb minőségű korongolt szürke vagy téglaszínű edényeket. Az egyik gabonatároló veremben több enyhén sérült és kiegészíthető edény is volt egy halomba rakva, azt a benyomást keltve, mintha az 1700-1600 évvel ezelőtt élt háziasszony kirakta volna a már elhasználódott edényeket. Ezek a restaurálást követően bemutathatók lesznek. A szarmata településen több lelet is tanúskodik a Római provinciákkal való kereskedelemről. Több római ezüst és bronz pénz, zománcos berakású ruhakapocstűk, azaz emailos fibulák és számos terra sigillata töredék is gazdagítja a leletanyagot. Utóbbi egy jellegzetes római fazekas termék, színük a halvány narancssárgától az élénkvörösig terjed, felületük enyhén vagy határozottabban fényes. Nagy mennyiségben gyártották őket, egységes formákban és méretekben, és exporttermékként széles körben elterjedt. Gyakran részletgazdag reliefdíszítés látható rajtuk. Igazi ritkaságnak számít az a töredék, melyen Tritónt ábrázolták, aki a római mitológiában félig ember félig hal testű tengeri istenség. A megszerzett információk alapján, egy a Kr. u. 3. században működő falusias jellegű mezőgazdasági település képe bontakozik ki előttünk. Az itt élt emberek azonban nem csak termeltek, hanem a javakat valamilyen úton értékesítették és talán így juthattak hozzá a Római Birodalom területén készült apróságokhoz.

 

img_20200928_092241.jpg

Római terra sigillata edény töredéke

 

 

A domb eme lankáján, azonban nem csak a szarmaták telepedtek meg, hanem a környék a neolitkumban is lakott volt! Az újkőkori emberek is élhettek itt hosszabb-rövidebb ideig, mintegy 7000-7500 évvel ezelőtt! Ugyanis a Szakállháti-kultúrához (Kr. e. 5400-4900) sorolható gödrök is felfedezhetők a lelőhelyen. Ezek többnyire alaktalan egyszerű agyagnyerő vermek, melyekben többségében a hétköznapok melléktermékeit: hulladékot találhatunk. A gödrök betöltésében igen jelentős mennyiségű cserép, kagyló és állatcsont volt illetve kisebb arányban a kőeszköz készítés melléktermékei úgy, mint szilánkok, pattintékok voltak.

Néhány gödör a bronzkorhoz és a vaskorhoz volt sorolható, ám ezekben igen szerény leletanyag volt csak található, mindössze néhány cserép töredék.

 

dscn8944.JPG

Szarmata épület 'foltja'

 

 

A domb platója felé haladva sűrűsödtek az Árpád-korhoz és a középkorhoz köthető leletek, régészeti jelenségek. Többnyire gödröket és árkokat sikerült megfigyelnünk. A leletanyagban felbukkan a jó minőségű fehér kerámia és természetesen a gyengébb kivitelű házi termékek is. A középkori anyag legszebb darabja egy szinte tökéletes állapotú szlavón dénár.

Észak felé haladva elhagytuk a domb platóját és egy nagyobb hiátus következett, ahol nem tudtunk régészeti jelenségeket megfigyelni. Azonban elérve az északi lankát ismét elkezdtek gyarapodni a régészeti jelenségek.

 

20200827_141244.jpg

Vaskori épület a feltárást követően

 

Régészeti szempontból egy igen érdekes időszakot sikerült megfogni, a középső és késő vaskor átmenetét. Egy szabálytalan, de megközelítőleg téglalap alakú épületben a vaskor két domináns régészeti kultúrájának leletanyagát sikerült megfigyelnünk, ami a korszakban lezajló egyfajta keveredésre utalhat.

 

20200831_102214.jpg

Római bronz fibula szarmata temetkezésből

 

 

A domb ezen oldalán a talajviszonyok miatt meglehetősen rossz volt a jelenségek láthatósága. Ennek ellenére négy Kr. u. 2. századi szarmata sírt sikerült feltárni. A leletek közül említésre méltó két ruhakapcsoló tű: egy ún. aucissa fibual és egy horgony fibula. Az igazi különlegesség azonban egy a nyakban hordott szkarabeusz alakú gyöngy. A szkarabeusz egy ovális talapzaton áll, a talapzat hátlapján pedig egy szimbólum látható. A tárgy érdekessége, hogy egy meglehetősen szegényes női temetkezés melléklete volt. Az elhunyt sírjába néhány apró mészkőgyöngyön kívül csupán egy durva kivitelezésű fazekat helyeztek, amiben minden bizonnyal étel vagy ital lehetett. A szkarabeusz gyöngy viszont igazi ritkaság, eredetének feltárása további kutatást kíván.

 

img_20200907_112541.jpg

Szkarabeuszt formázó gyöngy

 

A feltárt területen kézi földmunkával 273 objektumot és 332 stratigráfiai egységet tártunk fel. A lelőhely projekt által veszélyeztetett részének feltárását kevesebb, mint 30 munkanap alatt elvégeztük. A feltárás munkatársai: régészek: Ádám Márk, Tárnoki Judit, technikusok: Kasza Csaba, Kövesi István, Simon Ferenc, Réti Nóra. A geodéziai felmérést a Salisbury Régészeti Kft. végezte el. Külön köszönet illeti a szolnoki Damjanich János Múzeum önkéntes civil fémkeresőseit, akik kemény munkája nélkül jóval kevesebb leletet találhattunk volna!

 

Kovács Péter régész

Nagy Fanni régész

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr9816288796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása