2019 őszén a szolnoki Damjanich János Múzeum egyik régész csapata a Tisza jobb partjának ártérrendezési munkálataihoz kötődően próbaásatásokat végzett Szolnok északi határában és Besenyszög környékén. A kutatás közel 70 árokban és többezer négyzetméteren zajlott, aminek köszönhetően az elmúlt 8000 év szinte minden nagyobb korszakából kerültek elő leletek. A feltárások tapasztalatiról és előzetes eredményeiről röviden most az alábbi bejegyzésben számolunk be.

 Eső után: kényszerű szünet a feltáráson

A régészeti ásatások napjainkban leginkább valamilyen beruházáshoz kötődnek. Tehát egyfajta megelőző jelleggel zajlanak az építkezések előtt, így megmentve és rögzítve a múlt nyomait, hiszen ha ezek egyszer elpusztulnak, többé már nem pótolhatók. Egy-egy terület régészeti érintettségnek megállapításhoz komplex elemzési folyamat szükséges, melynek egyik legfontosabb eleme a próbaásatás. Ez egyfajta szondázó ásatás, mely során kutató árkokkal vizsgálják meg az adott területet, ennek segítségével válik könnyen eldönthetővé, hogy az adott lelőhely mennyire sűrű és a feltárás mennyi idő alatt, mekkora költség mellett végezhető el.

Szolnok és Besenyszög határárban az elmúlt évtizedek régészeti kutatásának köszönhetően számos lelőhely vált ismertté. Erről egy korábbi bejegyzésben már részletesebben írtunk itt. A jelenlegi építési munkálatok összesen négy ismert lelőhelyet érintettek. Az ezeken végzett feltárások több esetben igen meglepő eredményeket hoztak. De először röviden a feltárások menetéről.

Kutatóárok, az elején egy feltárt újkőkori (Körös-kultúra) gödör rendszer látható

Az ásatások megindulása előtt minden esetben a felszínt fémkereső műszerrel vizsgáljuk át, így összegyűjtve a felső, nagyjából 30 cm vastagságú rétegből a kisebb-nagyobb fémtárgyakat. Ez a legfelsőbb réteg a legtöbb esetben már erősen bolygatott és átforgatásra került az intenzív mezőgazdasági művelés következtében, így a leletek nem eredeti kontextusban vannak, azonban még így is jelentős többletiformációval járulnak a kutatáshoz. Egy-egy érme vagy ruhadísz a lelőhely pontos korának meghatározását is segítheti. Ezt követően a talaj felső 30-40 cm vastagú rétegének eltávolítása munkagéppel történik, mely folyamat régész jelenlétében és folyamatos fémkeresőzés mellett történik. Az ún. humuszolást (a felső bolygatott és szerves anyagban gazdag réteg eltávolítása) követően a régészeti jelenségek foltszerűen rajzolódnak ki, melyek láthatósága igen változó lehet. Ezek kerülnek a régészeti normák és elvek szerinti dokumentálásra és feltárásra.

A sötét elszíneződés jelöli a régészeti jelenséget

A Besenyszög – fokurúi magasparti vonulaton három komolyabb lelőhelyen történt próbaásatás. A legdélebbi területen (Besenyszög – Nagy Fokurú 3.as lelőhely) két korszak emlékeit találtuk meg. A legkorábbi a középső neolitikumra datálható alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája (Kr. e. 5500-5000). Ehhez a csoporthoz egy nagyméretű gödörkomplexum volt kapcsolható, melyből jelentős mennyiségű cserép került elő. Többségük díszítetlen és kézzel formált egyszerű hétköznapi célokra használt házi kerámia volt, azonban néhány díszesebb példányi s előkerült, melyeken a korszakra jellemző összetett vonal díszítéses kombinációk láthatók. A következő időszakot egy rézkori gödör leletanyag képviseli, amely az ún. Hunyadihalom-kultúrába (Kr. e. 4000-3600) sorolható. A kisebb gödörben néhány edényke töredéke volt felfedezhető.

  Újkőkori gödör feltárása

A lelőhely legizgalmasabb felfedezései ezúttal a római korszakhoz voltak köthetők. Megtaláltuk egy feltehetően kiterjedtebb szarmata műhely részletét, ehhez tartozott két kemence és egy sekélyebb hamus gödör. Az egyik kemence platnijának alapozását törött kerámiákból alakították ki. Egy temetkezés is előkerült, az elhunyt oldalán, a csípő magasságában négy római ezüstérem volt hengerszerűen összekorrodálódva. A boka magasságában további egy átfúrt érmet találtunk. Ez utóbbi helyzetéből fakadóan valószínűleg egy boka láncon függhetett, míg az oldalon lévő érmék egy kisebb erszényben lehettek elhelyezve. A sír és a település a Kr. u. 2-3. századra datálható.

Szarmata nő csontváza

A fokurúi magasparton tovább haladva északi irányba a következő terület az 5-ös számú lelőhely. Itt az emberi megtelepedés legkorábbi nyomát az újkőrori Körös-kultúra képviseli (Kr. e. 6000-5500). A kutatóárokkal egy nagyobb gödör komplexum részletét vágtuk át, amely nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazott főleg edénytöredékeket, kagylót és a kőeszköz készítés melléktermékeit: szilánkokat és rontott darabokat. A római korszakra vonatkozóan a helyi barbár népesség a szarmaták egy-egy gödrét tudtuk feltárni. Fémkereső műszerrel azonban több bronz érmét és fibulát is találtunk. A területen utoljára az Árpád-korban lehetett lakott, ezt bizonyítja egy gödör melyben a tipikus Árpád-kori cserépbográcsok töredékei mellett nagy mennyiségű állatcsont is volt. Elképzelhető, hogy ez a jelenség valamiféle feldolgozó tevékenységhez kapcsolódhatott.

Kutatóárok a nyári felhőszakadás után

Szükséges megemlíteni az árkok környékéről származó tárgyakat. Ezek között előkerültek bronzkori tokos balta töredékei, kelta emailos fibula darabja, két honfoglaláskori tárgy: rozettás lószerszámveret és egy archaikus övveret. A folyamatos fémkeresőzésnek köszönhetően számos római érme és középkori pénz is gazdagítja a leletanyagot. Ezeken a fém tárgyakon túl gyűjtöttünk terra sigillata (jellegzetes római finomkerámia) töredéket és számos pattintékot, kőeszközt, valamint néhány nagyobb magkövet. A lelőhely az eredmények alapján mind régészet és mind tudományos szempontból kiemelkedően fontos, melynek védelme és feltárása nemzeti történelmi értékeink gyarapodása és megőrzése végett különösen fontos lehetne.

Római fibula töredéke

A Szolnoktól legészakabbra fekvő lelőhely volt talán a legizgalmasabb munkaterület, ugyanis valószínű, hogy a feltárással a valamikori Fokurú település egy részletét kutathattuk meg. A gépi humuszolás során több esetben már néhány centiméter eltávolítás után le kellett állítanunk a gépet. A sűrű és intenzív objektumok miatt több esetben kisebb négyzetekre kellet "felszeletelnünk" a jelenségeket és, ezekben kellett a bontómunkát végeznünk.

Kétszer két méteres bontási egységek sorakoznak, melyeket metszetfalak választanak el egymástól

A lelőhelyen nagyon intenzív 16. századi megtelepedés nyomait figyeltük meg. A 38. árokban lényegében egybefüggő jelenséggel találkoztunk 50 méter hosszan. A 37. árokban is hasonló volt a helyzet, de itt rövidebb 10-15 méter hosszú volt a jelenség. A 64. árokban is találtunk egy hasonló méretű, mindössze 17 m hosszú jelenséget. Ezekben nagy mennyiségű középkori anyag volt: mázas edények, gömöri fehér kerámia, korai túrkevei-mezőtúri mázas edények előképei, számos vas eszköz (kések, karikák, csiholó, stb.), kályhaszemek, pipatöredékek, malomkő darabok. A folyamatosan végzett fémkeresőzésnek köszönhetően közel 50 középkori pénzt találtunk, gyűrűket, muskétagolyókat, egy 16. századra keltezhető hajdú kisnemes pecsétnyomóját, plombákat, ezüstgombokat, egy Árpád-kori buzogányt, lőfegyver elsütő billentyűjét.

Fejsze, buzogány és egy lakat részei

A leletanyag alapján, a területen már az Árpád-korban lehetett valamilyen település, azonban ez feltehetően elpusztulhatott a tatárjárás során vagy elnéptelenedett egyéb okokból kifolyólag. Ezt követően bizonyosan lakott a 16. századtól egészen a tizenöt éves háborúig, melynek követeltében ismét elnéptelenedethetett. A 18. század során ismét lakottá válik ez a rész, erről tanúskodhatnak a korabeli mázas cserepek.

A fokorupusztai feltárás talán egyik legérdekesebb lelete egy teljesen ép pecsétnyomó

A nagyobb kiterjedésű feltárások elvégzése a 2020-as év feladata lesz. Reméljük, hogy még több izgalmas részletre derül fény a vidék múltjának titkaiból. Külön köszönet jár az ásatáson résztvevő önkénteseknek, akik a módszeres fémkeresőzés segítségével számos különleges lelettel gazdagították a leletanyagot, és ezáltal a lelőhelyeik régészeti korszakairól még pontosabb képet tudunk alkotni.

F. Kovács Péter
régész