A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Szolnoki Régészet

Késő vaskori épület feltárása Mallorcán

Ásatási beszámoló

2017. október 10. - Szolnoki Régészet

Mallorca a Baleár-szigetek legnagyobb szigete, a Földközi-tenger nyugati részén helyezkedik el. Az Ibériai-félszigettől keleti irányban közel 200 km távolságra fekszik, összterülete 3640 km2. Éghajlata mediterrán, meleg nyarak és enyhe telek jellemzik. Állandó folyóval nem rendelkezik. Lakossága 869 000 fő, nyaranta több millió turista kedvelt pihenőhelye.

Az emberi benépesítésnek pontos időpontját máig vitatja a helyi kutatás, de az első telepesek valószínűleg Kr.e. 3500 környékén érkezhettek ide hajóval. Kérdéses, hogy honnan jöttek, ugyanis meglepő módon, valószínűleg nem az Ibériai-félsziget felől. A tengeri áramlatok ugyanis nem kedveztek az ilyen irányú hajózásnak. A két terület nem lép kapcsolatba egymással a római korig. Az érkezők régészeti anyaga a mai Dél-Franciaország területeivel mutat rokonságot. Ezt az időszakot a késő rézkor, korai bronzkor idejére sorolják a helyi kutatók.

 1_kep_1.jpg

1. kép
Két naveta egymás mellett s’Hospitalet Vell lelőhelyen

A bronzkor legjelentősebb népcsoportja, az ún. Naviform vagy más néven Naveta népesség. Nevük katalánul hajót jelent, ugyanis kőből épített lakóházaik fejjel lefelé fordított hajó formájára emlékeztetnek. Ezek belső terében általában egy központi, kőből épített tűzhely helyezkedett el. A házak szélessége 3-5 m, hosszuk akár 15-30 m is lehetett (1. kép). Ebben az időszakban a halottakat a környékbeli hegyek barlangjaiban kialakított sírkamrákba temették.

Az ún. tayalot kultúra a késő bronzkor, kora vaskor idején, Kr.e. 1200-1300 körül jelent meg a szigeten és egészen a római foglalásig, a Kr.e. 1. század végéig létezett. Nevüket szintén egy épülettípus adta, ez pedig a négyzetes vagy kör alaprajzú, torony-szerű tayalot, mely funkciója máig vitatott, de elképzelhető, hogy védelmi vagy pedig hatalmat reprezentáló szereppel bírhatott.

2_kep.png

2. kép
S'Hospitalet őskori lelőhely elhelyezkedése Mallorcán

 

S’Hospitalet Vell lelőhely Mallorca legfontosabb és legjobban ismert őskori települései között van. A sziget keleti felén, a tengerparttól 2 km-re fekszik. (2. kép) A közeli Manacor Múzeum igazgatója, Magdalena Salas és Damià Ramis régész, közösen vezetnek ásatásokat lassan már 10 éve.  A lelőhely azért is fontos, mert a bronzkori naveta és a késő bronzkortól vaskorig létező tayalot népcsoportok egyaránt megtelepültek a területen. A jelenlegi projekt egy késő vaskori ún. „szentélyépület” feltárása, melyet 2016-ban kezdtek kiásni, és nagy valószínűséggel a következő évben be is fejeznek. Az épület Kr.e. 2. század vége, első század elejére tehető. Ebben az időszakban erős föníciai hatások érték a Baleár szigeteket, ami az előkerült leletanyagban is megmutatkozik. Az ásatást korszerű módszerekkel, 1x1 méteres négyzetekre osztva, minden kiásott földet átszitálva végzik (3. kép).

3_kep.jpg

3. kép
Pillanatkép az ásatásról

 

S’Hospitalet lelőhely jelentősége ellenére eddig még csak kis területet tártak fel a régészek az eredeti településből, ugyanis nagy részét ma erdő borítja. A sűrű fák igen jó védelmet biztosítanak a kincskeresők ellen. Sajnos, ahogyan hazánkban, ez ott is egy igen komoly probléma. Antik boltokban néha-néha még a mai napig előfordul, hogy eredeti leleteket árulnak. Egy nagyméretű, egészben megmaradt római amforát például több ezer euró értékben is árusíthatnak. A régészek emiatt igyekeznek megóvni a lelőhelyen élő erdőt, és azokat a részeket feltárni, amik szabadon állnak.

4_kep_1.jpg

4. kép
Középső vaskori kőépület fala s’Hospitalet Vell lelőhelyen

 

Ahogyan s’Hospitaletnél is megfigyelhető, sokszor még ma is állnak a több méter magas kőfalak, ami bizonyítja a korabeli építőtechnika fejlett szintjét. A kőtéglákat a környékbeli hegyek szikláiból vájták ki, és elképesztő pontossággal illesztették egymáshoz. A falakat ún. száraz építési technikával végezték, ami azt jelenti, hogy semmiféle kötőanyagot nem tettek a téglák közé. (4, 5. kép) A fejlett építészet bizonyítéka, hogy emeletes épületeket is építettek kőből. Középen egy tartóoszlop tartotta a lapos kőlapokból álló emelet alapját. (6. kép)

5_kep.jpg

5. kép
Középső vaskori lakóház belseje két különálló helységgel, és egy köztes folyosóval

 

A 2016 óta folyó feltárás során feltehetően egy „szentély” épületet tárnak fel a helyi régészek (7. kép). Az épület pontos funkciója azonban egyellőre nem teljesen tisztázott. A tayalot szentélyépületek szerkezete és a bennük található leletanyag eltér az átlagos lakóépületekétől. Általában szabályos négyzet alaprajzúak és az átlaghoz képest több fémtárgy kerül elő belőlük. Gyakoriak az ónból készült leletek, mint például a kör alakú, ruhára felvarrható, körkörös díszítésű plakettek (8. kép), melyekből s’Hospitalet „szentélyében” rendkívül sokat, közel 40 darabot találtak két év alatt.  Bronz tárgyak, például tűk, és vas leletek, például vas láncok is gyakori leletek. Jellegzetes lelet továbbá a Mallorcán élő tayalot népesség különlegessége, az amforák füleiből újrahasznosított szövőszék nehezék (9. kép). S’Hospitalet „szentélye” esetében sok a hétköznapi élet során felhalmozódott hulladék, őrlőkő, kerámiatöredék és állatcsont is gazdagította a leletanyagot, ami arra  utal, hogy ebben az épületben lakhattak is, annak ellenére, hogy alakjában és a leletei alapján is a késő vaskori szentély épületekre hasonlít. A leletanyag feldolgozása és az épület funkciójának pontos értelmezése a  következő években fog megkezdődni.

6_kep.jpg

6. kép
Emeletes kőépület. Érdekesség, hogy ennek az épületnek nincsen bejárata a földszinten, így valószínűleg az emeleten, létrán keresztül lehetett közlekedni. Az emelet falai sajnos nem maradtak meg.

 

 Az eddigi kutatások olyannyira az épületek belső struktúrájára koncentráltak, hogy máig nincs is teljesen feltárt vaskori település. Meglepő tény, hogy annak ellenére, hogy s’Hospitalet lakói 2 km-re éltek a tengertől, úgy tűnik, nem halásztak. Nincsenek sem halászatra utaló leletek a leletanyagban, sem pedig halcsontok. A jelenség nem egyedül álló. A sziget számos lelőhelyén hasonlóval találkozni.

Mivel a vaskori épületek ennyire szembetűnők, a kutatás elsősorban rájuk összpontosult, és eddig soha nem végeztek ásatásokat a szigeten az épületeken kívül. A mostani projekt következő szezonjában terveznek elsőként ilyen jellegű kutatásokat indítani, amelyek érdekes új információkkal szolgálhatnak.

 

Nagy Fanni
régészhallgató (SZTE)

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr3612949149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása