Vannak, akik a régészeti és történeti korokat nem csak a televízió képernyőjén, egy-egy kosztümös film erejéig élik meg, hanem mindennapjaikba is belecsempésznek egy keveset. Kinek-kinek, ahogy lehetősége és vérmérséklete engedi. Ilyen lelkes fiatalokból áll az Aboska Kun Hagyományőrző Horda, de magukat csak Aboska Horda néven emlegetik. A horda tagjai hétről hétre összegyűlnek és felelevenítik a Nagykunságra egykoron betelepülő kunokat.

A magyar nyelvben sokáig a kun megjelölés használatos volt minden keletről jött népre, épp ahogy a tatár is, valószínűleg több néptöredék keverékeként érkeztek a kunok a XIII. században a mongol térhódítás eredményeként.

A kunok először 1239-ben, Kötöny vezetésével, IV. Béla király uralkodása alatt tették lábukat a Magyar Királyság földjére, majd 40 zűrzavaros év után a II. Kun törvény rendezte állapotukat, miszerint az ország hét, akkoriban lakatlan területén kaptak végleges lehetőséget a letelepedésre, ebből a legnagyobb, és identitásában napjainkig is leginkább élő területet az Olás nemzettség lakta a Tisza és a Körös között. A későbbiekben itt szerveződött meg Kolbáz szék – a mai Nagykunság. Aboska az Olás nemzettség egy kiemelkedő, és írásos forrásokban fennmaradt alakja, a szék „névadó” Kolbaz (kun kapitány?) testvére – az Aboska horda névadója.

A hagyományőrző csapat tagjai hétről hétre összejárnak, egy családias csapat, barátok összetartóak akár az egykori nemzettségek. A heti találkozókon elsődlegesen technikai edzés zajlik, mely során rekonstruált, beköltözés kori kun fegyverzetben tényleges küzdelmek zajlanak. A tagság aktívan foglalkozik a korszak hadászaton kívüli megjelenítésével is, táborképpel, játékokkal, gasztronómiával. Tagjai a küzdelmek mellett igyekeznek a lehető legtöbb felszerelést saját kezűleg elkészíteni, természetesen a komolyabb szakértelmet igénylő darabokat, int például egy vívásra is alkalmas szablya, az arra hivatott mesterek készítik.

A csapat igyekszik ápolni a kapcsolatot, egyrészt a hasonló korszakot, illetve népet megjelenítő csapatokkal, így az Iloncsuk szabadcsapattal vagy az Olas Tiszafia Hagyományőrző egyesülettel, illetve praktikum szempontjából a földrajzilag közel elhelyezkedő, hasonló harcművészetet folytató csapatokkal, mint a Zolnok Bandérium, vagy a Bratsvo.

A horda a kitartó gyakorlásnak, felkészültségének hála válogathat a programokban, cél, hogy inkább szerényebb számú, de nívós rendezvény vendége legyen, így került kapcsolatba a Damjanich János Múzeummal, a régészet napjával is.