Pillanatkép a Birodalmak Peremén című kiállításról. A vitrinben két római kereskedelmi áru, ún terra sigillata látható.
Tiszapüspöki, 2015.

Rendhagyó történelemóra a nagykörűi honfoglaló temető feltárásán 2010-ben.

Az M4 autópálya megelőző feltárása során egy hatalmas lelőhely került feltárásra Tiszapüspökitől délre, az ún. Dögösi Tisza-holtág mentén. A mintegy 1,5 km hosszan elnyúló lelőhely leggazdagabb időszaka a rómaiakkal egyidőben az Alföldön élő szarmaták települése volt, de a lelőhely nyugati felében, amely a legközelebb esik az élő Tiszához, egy avar temető kis részlete is előkerült.

Mindössze kilenc sírt találtunk az általunk megkutatott felületen, viszonylag nagy területen szétszórva – valószínűleg az út nyomvonalán kívülre nyúlik a temető folytatása. A sírok mind kelet-nyugat tájolásúak voltak, bennük háton fekvő helyzetben eltemetett halottal. A sírmellékletek igen szegényesek, néhány vascsat, orsógomb, gyöngyszem került csak elő belőlük. Azonban egy nagyon érdekes temetési szokás nyomait figyeltük meg, amely arra utal, hogy a temetőrészlet az avarkor legvégéről, a 9. századból származik.

Koporsóra terített két marhabőr koponyák és végtagok 

A halottak eredetileg koporsóban feküdhettek – ugyan a fának már semmi nyomát nem észleltük, de a mellékletek egy része a vázak fölött, a csontok síkjától 20-30 cm-rel magasabban feküdtek – pusztán ez a tény utal a koporsós temetésre. Ezek a mellékletek – és egyben a különleges szokás is – állati maradványok voltak: öt esetben is megfigyeltük, hogy a koporsóra megnyúzott állat bőrét terítették rá. A nyúzott bőrre abból következtettünk, hogy az állatmellékleteknek csak a koponyája és a végtagok csontjai maradtak meg – ez utóbbiak azonban anatómiai rendben feküdtek a sír földjében. Ezek a testtájak a nyúzás során a bőrben maradnak és ilyen állapotban terítették rá a koporsóra, méghozzá úgy, hogy az állat koponyája a halott lábához került, a végtagok pedig a sír hosszanti fala mellett, a koporsó két oldala mellett feküdtek.

 A két marhakoponyás sír teljesen kibontva

Milyen állatok voltak ezek? Három esetben mi is meg tudtuk állapítani, hogy a sírba marhabőrt illetve juhbőrt tettek. Két esetben koponya nem volt, ezért csak gyanakodtunk, hogy ezek is birkák lehettek, de a csontok archeozoológiai vizsgálata még nem történt meg. Az egyik sírba egyenesen két bőr is le volt terítve, egy kisebb és egy nagyobb marhakoponya feküdt a halott lábán – a kisebb koponya valószínűleg borjú maradványa volt.

A temető másik érdekessége, hogy egy egészen korai, 10-11. századi magyar falu területén kerültek elő. De nincs kapcsolat a két korszak között, a magyarok nem tudtak az avar temető létezéséről, ugyanis az egyik sekélyen eltemetett gyereksírt megbolygatták egy árok kiásása során. Ez a tény akár perdöntő bizonyíték is lehet abban a tudományos vitában, hogy az avarok megérték-e a magyar honfoglalást, vagy ami még ennél is vitatottabb, volt-e bármilyen kapcsolat, akár genetikai rokonság a késői avarok és a magyarok között. Most zajlik az embercsontok antropológia vizsgálata, magunk is kíváncsiak vagyunk az eredményre. De az ásatási megfigyelések alapján úgy gondoljuk – legalábbis ezen a településen biztosan –, hogy semmilyen kapcsolat nem volt az avarok és a magyarok között, a magyarok már semmilyen tudomással nem bírtak a néhány generációval korábban eltemetettekről.

Az avar temető másik fontos tudományos tanulsága abban a vitában szolgálhat érvként, mely az avarok késői továbbéléséről zajlik. Leletanyag hiányában még ma sem világos, hogy kik éltek az Alföldön, közvetlenül a magyar honfoglalást megelőző időszakban. Az avarkor kutatóinak véleménye erősen megoszlik, többen úgy gondolják, hogy a 8. század végén, az avar birodalmon belül kipattant polgárháború nemcsak a birodalom szétesését eredményezte, de a korábbihoz képest töredékére csökkent az avarok fizikai jelenléte, a lakosság lélekszáma is. Ezt az „űrt” a kutatók változatos módon igyekeznek betölteni, hol azzal érvelve, hogy az Alföld bolgár uralom alá került, hol más szláv népek jelenlétével.

A Tiszapüspökiben feltárt késői avar közösség figyelmeztet bennünket arra, hogy a magyarok nem légüres térbe érkeztek 895 táján, itt bizony ekkor is avarok éltek, még úgy is, ha létszámuk, politikai-gazdasági erejük már csak halvány visszfénye volt a 7-8. századi fénykornak.

Dr. Tárnoki Judit

régész

Egy durva kivitelű szarmata edény élete a megtalálástól a restaurálásig. A tárgy jelenleg is megtekinthető a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum kiállításában.

1. Megtalálás egy nagyméretű agyagkitermelő gödörben.
2. Helyszíni dokumentáció.
3. A tárgy szétbontása a restaurátor műhelyben.
4-5. Mák és egyéb szerves anyag maradványok az edényben talált földből az iszapolást követően.
6. A restaurált tárgy.

Megtekinthető:
http://szolnokiregeszet.blog.hu/2016/06/03/_beszeld_el_nekem_a_multat

A restaurálást Szabó Melinda végezte.

A régész álma! Egy gazdag honfoglalás kori lovassír. Nagykörű, 2010.

További részletek az alábbi linken keresztül olvashatóak:
http://tudomany.szolnok-mtesz.hu/kulonszamok/201

4/2014-18-03-Madaras_Laszlo.pdf

Rézkori sír rajzolás közben.
Rákóczifalva-Bivaly tó, Bagi földek 1. lelőhely, 2006.

Köszönjük a 200 like-ot! Reméljük, továbbra is érdemes lesz követni az oldalunkat.

A képen egy bronzból készült avar övveret látható, mely 2010-ben a nagykunsági víztározó építéséhez kapcsolódó régészeti feltárás során került elő.

Római kori barbár, szarmata település részlete Besenyszögnél 2014-ben.

Rézkori sír Rákóczifalva határából (2006-2007)

Fotó: Kozma Károly, Damjanich János Múzeum©