Önkéntesek akcióban egy nyári leletmentés helyszínén

Késő avar kori sír Tiszapüspöki határában

A nyáron egy Árpád-kori falu részletének leletmentésében is részt vettünk. A képen egy kemence munkagödrének bontása látható.

Különleges áldozati edény a késő vaskorból.

Fotó: Kozma Károly
Damjanich János Múzeum©

Régészeti jelenségek 1:20 arányban rögzített helyszíni rajza. A képen egy összetett gödör felszíni és metszeti ábrázolásai láthatóak.

Római kori bronz fibula a Jászságból.

A legutóbbi közösségi fémkeresős lelőhelyfelderítés egyik fő lelete.

Igen, nagyon sok! Sajnos, pontos adatot nem tudunk mondani, mert még ma sem ismerjük az összes lelőhelyet, de valószínűleg 8.000 körül lehet a számuk.

Ezt onnan gondoljuk, hogy a 1980-as, 1990-es években a Damjanich János Múzeum ún. szisztematikus leletgyűjtést, terepbejárást végzett a megye déli területén, az egykori kunszentmártoni járásban. Ez a bejárás 13 település határát érintette: Cserkeszőlő, Cibakháza, Csépa, Kungyalu, Kunszentmárton, Mesterszállás, Nagyrév, Öcsöd, Szelevény, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszasas és Tiszaug kül- és belterületét. A felsorolt települések határában összesen 759 régészeti lelőhelyet regisztráltunk.

Ideális megtelepedési hely: magaspart Kunszentmárton határában

Míg Magyarországon a tea sokszor csupán a megfázás tüneteinek enyhítésére szolgáló, szinte kötelezően cukorral és citrommal ízesítendő meleg ital, addig Keleten – így Tajvanon is – a kultúra szerves része, balzsam testnek és léleknek.

Ha már bejelentettük a leletet a múzeumnak, azt is szeretnénk, hogy a régészek ássanak is ott. Sajnos, ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. (Most tekintsünk el az ún. leletmentéstől, tehát attól az esettől, amikor pl. a csontváz feje kilóg a földből és ha nem szedik ki hamarosan, minden elpusztul. Ilyen esetben természetesen lábunk a nyakunkba kapva igyekszünk a helyszínre és mentjük a leletet = leletmentés.)

Az ásatás első számú ellensége a pénztelenség. A múzeumok (a szolnoki is, de az ország összes többi múzeuma is) évtizedek óta csökkenő, egyre feszítettebb költségvetéssel dolgoznak. Manapság szinte semmi másra nincs keret az állam által biztosított költségvetésben, mint a dolgozók bérére és a közüzemi díjakra (világítás, fűtés, stb.). A szakmai munkát – néprajzi és történeti gyűjtéseket, táborokat, tárgyvásárlást, kiállításokat, könyvkiadást, tudományos feldolgozást, de még a papírt és a számítógépet is – kizárólag pályázatok útján nyert támogatásokból tudjuk fedezni. Ezek a központi pályázatok pedig ásatást nem támogatnak. Hogy ez helyes-e vagy sem, most mellékes, lényeg, hogy így van. Tehát a múzeumnak magától egyetlen fillérje sincs az ásatásra.

 A Damjanich János Múzeum régészeti kiállításának középkori terme