A jelenleg bemutatásra kerülő anyag kisebb változtatásokkal volt látható a tiszapüspöki Helytörténeti Gyűjtemény és Könyvtár kiállítótermében, a szolnoki Damjanich János Múzeumban a Régészet Napja alkalmából és a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumban. Mindhárom korábbi helyszínen a bemutatott kollekció magját az M-4-es út 2014-2015-ben végzett megelőző feltárásai során előkerült emblematikus leletek alkották kiegészülve a 2015 nyarán feltárt nagy visszhangot kiváltott 95 síros gepida temető leleteinek egy kis részével. Szolnokon ezt a kört tovább bővítettük az 1950-es években Szolnok – Szandaszőlős határában feltárt 253 sírt számláló nekropolisz leleteivel és egyéb Szolnok környéki kulcslelőhelyek szebb tárgyaival (Rákóczifalva – Bivaly tó, Szolnok – Zagyvapart, Törökszentmiklós – Hunyadi utca, stb…). Kunszentmártonban a kiállítás súlypontjait áthelyeztük, az M-44-es út tervezett szakaszán végzett próbaásatások leleteivel és a római-antik időszak kiegészült neolitikus, bronzkori és középkori emlékekkel is. Jelenleg Kisújszálláson a korábbi három kiállításból gyúrtunk össze egy negyediket.

Olvastam Kovács Olivér gondolatébresztő sorait, mely Így pusztítsd a műemlékedet! címmel jelent meg a muemlekem.hu oldalán:

http://muemlekem.hu/magazin/igy_pusztitsd_a_muemleked_publicisztika

Mit mondjak, szárnyakat kaptam! Azonnal felismertem a lehetőséget a régészeti emlékek – elsősorban lelőhelyek – művészi pusztítására való adaptálásban, melyet most meg is osztok veletek. 

Régészeti lelőhelyet nagyon könnyen lehet pusztítani, néha sokkal egyszerűbb, mint a műemlékeket, ezért a távlatok is szélesebbek – ez mindenképp jó hír minden elkötelezett pusztító számára. 

A magyar nemzet és az emberiség pótolhatatlan öröksége 

Életem első teaszertartása, de nagyon remélem, hogy nem az utolsó, mert hatalmas élmény volt! Most egy kicsit (nagyon) szubjektív beszámoló következik egy olyan világról, amibe bepillantást kaptunk. 

A múzeum teakiállítása kapcsán a tajvani Yingge Kerámiamúzeum (New Taipei City Yingge Ceramics Museum) kurátora Chiang Shu-ling asszony tradicionális teaszertartást mutatott be a megnyitón. Előtte szerette volna kipróbálni, hogy minden rendben van-e, például megfelelő-e a víz, amit vettünk. (Többféle nem buborékos ásványvizet vásároltuk fel, kettőt próbált ki, azt mondta, jó vizek.) Így abban a szerencsében részesültünk, hogy bemutatott nekünk egy szertartást, legalábbis annak egy részét és közben még magyarázott is, hogy jobban megértsük, mit miért csinál.

Hatalmas élmény volt, bár mi nem láttuk át a szertartás spirituális lényegét, de megéreztük, hogy erre nagyon rá lehet szokni! Ha nem egymással beszélgettünk volna, nem a dolgok rendjén hüledeztünk volna, hanem csak a teára koncentrálunk, mindenképp egy hihetetlenül megnyugtató, ellazító de ugyanakkor frissítő élményt is kapunk. 

Megérkeztek a tajvani Yingge Múzeum (http://en.ceramics.ntpc.gov.tw/) kurátorai és felbontottuk a két ládát. Lélegzetelállító tárgyak érkeztek, melyek holnaptól lesznek megtekinthetőek a Múzeumban.

További részletek:
https://www.facebook.com/events/319732121745307/

A teáról

Egy másik növény, amely orvosságként használatos

            A levelet, amelyet teának hívunk, csakúgy mint a Fó kien tartományban, az összes többi tartományban is Csá néven ismerik. Az európaiak azért ezt a nevet adták ennek a levélnek, mert az első európai kereskedők Japánba tartó útjaik során a Fó kien tartományon keltek át, így onnan ismerték meg a növényt.

            A kínaiak különböző neveket adtak a különböző időkben szüretelt teáknak, például: ku csá, ku, se, ming, kié. Azt a csát, amelyet az idény elején szüretelnek, csának hívják, amelyet az idény vége felé, azt mingnek.

Tajvan térképe Lóczy Lajos A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leirása című, 1886-ban kiadott művéből.

Lélekmelengető tajvani tea a karácsonyi készülődéshez.
Kellemes ünnepeket kívánunk!
Január 27-én sok szeretettel várunk mindenkit a Formosa aranykincse című kiállításunk megnyitóján.

További információk:
https://www.facebook.com/events/319732121745307/

http://szolnokiregeszet.blog.hu/2016/12/13/formosa_aranykincse_kiallitas_a_damjanich_janos_muzeumban

Csontvázas temetkezésből származó kelta bronz karperec Jászberény környékéről.

Kr. e. III. századi kelta edény restaurálás során.

Fotó: Kozma Károly Restaurálás: Szabó Melinda
Damjanich János Múzeum©