Aki Szolnokra látogat, aligha szerez tudomást az egykor nagy jelentőséggel bíró Zagyva-Tisza torkolatánál álló várról (1.kép). Napjainkra helyét elfoglalták a lakóépületek, az utóbbi évszázadok tereprendezései pedig sorra eltüntették egykori nyomait. Természetesen, aki jobban utána jár és bebarangolja az egykor hatalmas területű vár helyét, több érdekességet is talál. Felfedezheti a helyreállított török kutat, illetve a Művésztelepen a vár köveiből felépített műrom tornyot. Napjainkban sajnos ennél többet az erősség egykori területén nem talál. Tárgyi emlékanyagot a Damjanich János Múzeum középkori állandó kiállításán, illetve a régészeti raktárban kereshet. A raktárban található nagy mennyiségű várból származó leletanyag alaposabb vizsgálata során figyelmesek lehetünk a késő középkor egyik legjellegzetesebb és leglátványosabb tárgy típusaira, a kályhaszemekre és kályhacsempékre.

1. kép
A szolnoki vár első építési periódusa
(Kertész Róbert nyomán)

Teljesen mindegy, hogy Indiában járunk vagy Skandináviában, a gyerekek legfőbb időtöltése a játék. Így volt ez száz éve és százezer éve is. A játék a tanulás legfontosabb folyamata, amikor gyakorolni lehet a felnőttektől ellesett viselkedést, társas viszonyt, mozdulatokat, így a szórakozáson túl a túlélés záloga is. A biológia bölcs előrelátással kódolta belénk, hogy a kicsinyeket óvni, táplálni, nevelgetni kell, akár emberek vagyunk, akár antilopok.

Idősebb Pieter Brueghel festménye: gyermekjátékok

Régész-szakmánk igazi ajándéka, hogy az előzmények ismeretében, ha mégoly biztosan számítunk is a várható eredményekre, a meglepetés szinte soha nem marad el – ahogy ez a Körös-parti lelőhely is tartogatott számunkra valamit. Nem fogtunk gyanút, mikor a középkori falu kellős közepén a szokásos szűk szájnyílású, ámbár mély és öblös gabonatároló vermek felszínen kirajzolódó sötét foltjához hasonló beásás kibontásába kezdtünk. Ahogy azonban az első, fél vagy negyed edények kifordultak a földből, bizonyossá vált, hogy nem a szokásos hulladékgödör véletlenszerű tartalma került a felszínre, sőt a középkori faluhoz sincs köze. A leletek több mint 3000 évvel korábban, a kelet-magyarországi bronzkor kezdeti időszakában kerültek a földbe.

Az MTA X. Osztály Geokémiai, Ásvány- és Kőzettani 
Tudományos Bizottságának Archeometriai Albizottsága 
és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont 
Földtani és Geokémiai Intézete a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából előadóülést szervez:

Az előző részben megkezdett bemutatását a feltárásnak a vaskori szkíta emlékek felvillantásával folytatom.

A magas part tetején egy kompakt egységben voltak a szkíta leletek. Egy teljes települési egység került elő itt, házak, szemetes gödrök, kutak, sírok és kerítő árok.

Szkíta-kori sír

1877-ben, 140 éve került elő az első, vaskorra keltezhető régészeti lelet Jász-Nagykun-Szolnok megyében: a Besenyszög-fokorupusztai kincs. Így a dátum a megyei vaskor kutatások jelképes kezdetének is tekinthető. Ugyan a fenti évszám meglehetősen szimbolikus, mégis úgy gondoljuk, hogy ez a felfedezés egy mérföldkő, melyről fontos megemlékezni, s melyhez érdemes visszatérni. Éppen ezért, 2017-ben e jeles évforduló alkalmából áttekintjük megyénk vaskorát, az eddigi eredményeket. Emellett e több, mint 200 tételből álló katalógusban és egy kiállításban „frissítjük fel” tárgyainkat és mutatjuk be azokat, melyek eddig a raktár mélyén lapultak.

A kiállítás 2018. január 12-ig tekinthető meg.

A katalógus kapható a múzeumban vagy megrendelhető a titkarsag@djm.hu e-mail címen keresztül. Ára 2300 Ft

A kiállítás jegyárai: 300 és 150 Ft

Kiállítás megnyitója:
2017. november. 9. csütörtök 16.30.
Damjanich János Múzeum
Szolnok, Kossuth tér 4.
I. emelet
Facebook:
https://www.facebook.com/events/462434690823250/

Köszöntőt mond: Dr. Horváth László múzeumigazgató
A kiállítást megnyitja: Dr. Csányi Marietta régész

A belépés díjtalan!

Idén tavasszal elkezdődtek az M-44-es út építéséhez kapcsolódó régészeti munkák is. Mivel az érintett szakaszokon 2015-ben a Damjanich János Múzeum már végzett próbaásatásokat, ezért a most megindult feltárások nagyjából már ismert körülmények között zajlottak. Így volt ez az ún. 16-os lelőhely esetében is, mely Kunszentmárton határában, a Holt-Körös-partján a Csengedi dűlőben fekszik.

Az M44 gyorsforgalmi út megelőző feltárása során a Kunszentmárton melletti Nagy-ér – egykori Körös holtág magas partján folytatunk kutatásokat. A helyszín igen izgalmas több rétegű, nagyon intenzív lelőhelynek bizonyult, amelyen késő bronzkori (I.e. 1400-1300), szkíta (I.e. VI-V. század), szarmata (I.sz. II-III. század) és késő avar (I.sz. VIII-IX. század) jelenségek is megjelentek, gyakran egymást metszve, akár több rétegben is egymás felett.

Kutya váz késő bronzkori gödörben

Van egy konferencia az erdélyi Marosvásárhelyen, ahol kétévente összegyűlik a közép-kelet európai és észak-balkáni vaskor kutatás színe-java. Ezt a tudományos összejövetelt a Maros Megyei Múzeum fáradhatatlan munkatársa, Berecki Sándor szervezi. Valójában nem egy hagyományos értelemben vett konferencia ez, hanem egy közösség éves tanácskozása, ahogy a címében is szerepel, kollokvium, hiszen csak tudományos előadással jelentkezők vehetnek részt az eseményen. Így olyan egyedülálló teret biztosít a vaskor kutatói számára, ahol 2-3 napon keresztül vitathatják meg gondolataikat, elméleteiket vagy éppen mutathatják be a legfrissebb kutatási és ásatási eredményeiket. Idén, 2017-ben ötödik alkalommal került megrendezésre, összesen 32 kutató tartott 6 szekcióban 23 előadást.