Mi már készülünk! 2017 januárjában új nemzetközi kiállítással jelentkezünk.
Magyar és külföldi múzeumokkal és intézetekkel közösen megrendezésre kerülő új kiállítás várható a Múzeumban a jövő év elején. A tematika egy egzotikus ország eszenciája köré szerveződik. Részletek hamarosan!
A múlt héten visszatértünk Jászfényszaru határába, és nem hiába. Folytatjuk a környék felderítését, valamint egy Árpád-kori településrészlet leletmentését kezdjük meg.
A képen egy III. Béla által veretett rézpénz látható Jászfényszaru határából (1172-1196). Ívelt formája miatt tálkapénznek is hívják.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei régészet megkerülhetetlen atyamestere, a hírlapíró és történelempártoló Hild Viktor (1855 – 1929). Szemléletmódjában és módszereiben is sok tekintetben megelőzte korának műgyűjtőit. Pontosan feljegyezte a leletek előkerülésének helyét és körülményét, sok esetben még a tárgyak pontos formai leírását és tipológiai besorolását is elvégezte. Kimagasló rajztehetségének köszönhetően a jászberényi övláncról készített ábrázolása a mai napig megállná a helyét a modern régészeti publikációkban is.
Maga a régészeti lelet egy zoomorf/állatalakos csüngős övlánc, melynek plasztikus elmeit vérzománccal, vagy más szóval vörös színű üvegmázzal töltötték ki. Kivitelezése a Kr. e. III. századra jellemző, arra az időszakra, mikor a Jászságban a kelta népcsoportok jelenléte volt a meghatározó. Az öv funkcióját nem övcsattal teljesíti ki, hanem egy „hattyúfejes” övkapocs illeszkedik a csüngők által díszített elembe. Megyénkből hasonló tárgyak csak Törökszentmiklós és Vezseny környékéről ismertek.
Fotó: Kozma Károly, Damjanich János Múzeum©
További olvasnivalók:
Hild Viktor életéről röviden: http://www.zounuk.hu/hu/wiki/hild-viktor-1855-1929
Hild Viktor: A jászberényi zománczos bronzlánczról, Archeológiai Értesítő XVIII, 1898, Budapest.
Jártál már a Hortobágyon?
Jó, tudom, hogy jön a Hortobágy a bombákhoz – türelem, oda is eljutunk, de előbb beszéljünk a Hortobágyról!
Tehát: jártál-e már a Hortobágyon? Mert ha nem, épp itt az ideje, hogy pótold! Most gyönyörűséges a táj: mindent derékig érő, a folytonos szélben vízként hajladozó fű borít, még nem égett ki, minden zöld, az ég ragyogóan tisztakék, nagy, habos felhők úsznak rajta, a látóhatár olyan messze van, mint sehol az országban, és ha körbeforogsz semmit sem látsz, amit emberkéz épített, semmit, még egy villanypóznát se. Csak a hatalmas, lapos puszta, a mindig fújó széllel, talán egy-egy magányos fával, nagyritkán erdőszerű facsoporttal, és semmi, de semmi, ami a civilizációra emlékeztetne. Csak madarak ezrei, annyi madár van mindenfelé, amilyenekről még csak nem is hallottál – nem csoda, eddig közel 300 madárfajt regisztráltak a területen! A fű között tocsogós rétek, tükrük olvadt vas színű, százával tapicskolnak bennük a hófehér kócsagok, mint a szellemek. A fűből csak karcsú nyakuk és sárga csőrös fejük látszik ki, ahogy szoborként állnak a réten. Itt ragadt darucsapatok bóklásznak körülöttük – ők nem repültek haza, Skandináviába, tetszik nekik a Hortobágy. A fű között nem láthatod a rágcsálókat, de biztosan ott vannak, mert a ragadozó madarak azokat lesik, magasan körözve a végtelen égen.
Az elmúlt néhány hétben a Múzeum régészei lelőhelyfelderítést végeztek az Észak-Jászságban. A képen látható "halmok" éppen rendezésre várnak.
Jászfényszaru település határában ismét ásatások kezdődtek. Ahogy a Megyei Néplap is tudósított (http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/sirrablok-nyomaban-jarnak-661955) egy gyár építkezése miatt a Damjanich János Múzeum régészei már megkezdték a feltárásokat. Jelenleg összesen három területen folyik a munka, mindegyiken kora népvándorlás kori/római kori jelenségek kerültek elő, két helyen településmaradványok, egyen pedig temető látott napvilágot. A település környéke persze nem először került a szakma látókörébe, korábban a Samsung építkezése miatt voltak feltárások, illetve Dr. Langó Péter részletesen elemezte a 10-15. századi régészeti adatokat, Bíró Gyöngyvér pedig egy Árpád-kori települést dolgozott fel és publikált. Ebben a rövid híradásban egy újabb római kori szarmata település és a feltárással párhuzamosan zajló lelőhelyfelderítés eredményeit mutatjuk be.
A feltárás Jászfényszaru határában (piros négyzet)
A 2015-ös év izgalmakkal és megpróbáltatásokkal teli volt a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei számára. Az éve elején a 2014-ben megkezdett M-4-es gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó régészeti feltárásokat fejezték be. Ezt követően egy szerencsés próbaásatás eredményeként egy eddig ismeretlen majd’ száz síros keleti germán, gepida temetőt tártak fel Tiszapüspöki és Törökszentmiklós határában. Az ősz és az esős hetek beköszöntével pedig Kunszentmárton és Öcsöd határában kezdődtek meg a munkák a jövőbeni M-44-es út nyomvonalán, ahol az újkőkortól kezdve a késő középkorig több évezred emlékei kerültek megmentésre. Kiállításunkban a Damjanich János Múzeum 2015-ben végzett régészeti feltárásaiból származó legszebb leleteket mutatjuk be. Válogatásunkban lesznek újkőkori edények, szarmata ezüstékszerek, szarmata tükrök, középkori fazekak és számos olyan emlék, melyeket őseink a mindennapjaik során használtak. A Múzeum Régészeti Osztályának idén ez a második kiállítása a jelenleg is megtekinthető "Gepidák Öröksége" című tárlatunk mellett, melyben eddig a nagyközönség számára még soha be nem mutatott tárgyak szerepelnek.
További linkek:
https://www.facebook.com/events/136135623470107/
https://www.facebook.com/szolnokiregeszet/
