A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Szolnoki Régészet

Középkori vaseszköz depó feltárása Kunhegyes határában

2023. február 04. - Szolnoki Régészet

 

A 2022. év régészeti munkákban bővelkedett Jász-Nagykun-Szolnok megye területén. Nemcsak a 4-es út nyomvonalán található lelőhelyekről kerültek elő szenzációs leletek, hanem a múzeumunk által végzett kisebb leletmentések alkalmával is.

 

5_1.JPG

 

2022 augusztusában a szolnoki Damjanich János Múzeum fémkeresős csoportjának tagja, Hankó Tamás értesített, hogy Kunhegyes határában vasdepót talált. Így a leghamarabbi bontómunkára alkalmas napon F. Kovács Péter és Ádám Márk régészek, valamint Szabó Vivien régészhallgató kivonult a helyszínre, hogy a megtaláló segítségével feltárja a depót. Az ezt megelőző napokban viszonylag sok eső esett a térségben, így már a kijutás sem volt egyszerű. A depó helyétől legalább egy kilométerre tudtuk biztonságos helyen hagyni az autónkat, amely a felszerelésünket tartalmazta. Kiérve a területre, a felszínen sok középkori kerámia töredéket figyeltünk meg, amely egy település nyomaira utalt. A depó az elpusztult középkori Kolbászszállása nevű, egykori kun település területére lokalizálható.

 

 

A depóra nyitott szondában ásónyomonként haladtunk lefelé. Minden ásónyom után dokumentáltunk, rajz, fotó, illetve leírás készült (1-2. kép). Az eleinte alaktalan vaskupac a tisztítások és bontások után jól felismerhető, egymásra pakolt vaseszközhalommá vált (3-4.kép). Ahogy egyre jobban haladtunk a munkával, sikerült a depó alakját is megfigyelnünk. A körülbelül 50x60 cm-es vastömb nagyjából téglatest formát vett fel (5-6. kép). Ez alapján feltételeztük, hogy a tárgyakat elrejtője egy ládába helyezhette, ennek azonban nyomát nem találtuk. Elképzelhető azonban, hogy a hosszú földben töltött idő miatt teljesen elkorhadt. A depó alját a mai felszíntől számítva mintegy 60 cm mélységben találtuk meg. A vaseszközök tetején egy szétroncsolt, feltehetően szántás közben megrongálódott bronz tál maradványait azonosítottuk. Az utóbbi évtizedek intenzív talajművelése során feltehetően több tárgy is a depótól távolabbra kerülhetett, erre utal egy a szondától nem messze talált ép vas csoroszlya (7. kép). A leletek felszedéskor minden tárgyat, és töredéket megszámoztunk, így összességében 33 különböző eszközt csomagoltunk el. Az eszközök egy része a korrodáció miatt felismerhetetlen, azonban így is több olyan épségben megmaradt, hogy beazonosítható. Az előkerült leletek között találunk patkókat, kengyelt, ekevasat, üllőt, lemezvágó ollót, és szekérvasalásokat (8-11. kép). A tárgyak többsége a mezőgazdasághoz, illetve állattartáshoz köthető.

 

 

A telepásatások alkalmával ritkán kerülnek elő jó állapotú vaseszközök. Főleg mivel a korszakban nagy értéket képviseltek, és a megrongálódott, elhasznált darabokat is újrahasznosították. Nagyobb mennyiségben jó minőségű vastárgyakat akkor találunk, ha veszély esetén elrejtik őket, és tulajdonosaik nem tudnak visszajönni, kiásni értékeiket. Tehát – hasonlóan az éremkincsekhez – az ilyen vasdepók is nagy értéket képviseltek.

 

7_14.jpg

 7. kép: Vas csoroszlya

 

A Kolbászszálláson elrejtett vaseszközök párhuzamait megtaláljuk a Kárpát-medence területén feltárt török kori leletegyüttesekben. A megyénk területéről pedig az utóbbi években a szolnoki vár, illetve a törökszentmiklósi vár területén történt ásatások anyagában. A várak, illetve - a mi esetünkben - falvak területén talált tárgyak típusának aránya eltérő. A várakban a fegyverek és viseleti elemek dominálnak, míg a falvakban inkább a mezőgazdasági vaseszközök.

 

 

Jelen lelőhelyen 1967 és 1979 között három év megszakítással folytak régészeti munkálatok, Selmeczi László vezetésével. 1967-ben leletmentő ásatás hozta felszínre Kolbászszállás egykori templomát, amelynek hossza 17,2 méter, szélessége 8,85 méter hosszú volt. Az előkerült pénzérmék alapján 1440-körül építhették. A környék kun falvainak megszilárdulása a 14. század végére tehető, amikor gazdálkodásukban egyre nagyobb szerepet kapott a földművelés. 1453. évi jövedelem kimutatás szerint a kunok és jászok búzával, árpával, kölessel, borsóval, és lencsével adóztak a királynak. A 16. századtól a lista rozzsal, lennel, és kenderrel egészül ki. További adatokkal rendelkezünk arról, hogy a Kolbáz-széki kunok a 16. század végén az egri várnak a gabonaféléken kívül 12 vágómarhával, sajttal, túróval, illetve vajjal adóztak. A hódoltság ideje alatt a környező falvak török uralom alá kerültek. Többségük a tizenöt éves háború (1591–1606) alatt teljesen elpusztult, és később nem települ újjá. Ide tartozik az általunk tárgyalt Kolbászszállás is, amelynek vaseszközeit ezekben a zavaros időkben áshatták el, tulajdonosaik pedig vagy életüket vesztették, vagy elmenekültek.

1. kép: Első ásónyom után előbukkanó depó teteje
2. kép: Előbukkanó lemezvágó olló, és patkó
3. kép: Bontás során előkerülő bronz tál töredéke
4. kép: Depó bontás közben
5. kép: A kibontott vasdepó
6. kép: A kibontott vasdepó, és a bronz tál töredéke
7. kép: Vas csoroszlya
8. kép: Ekevas
9. kép: üllő
10. kép: patkó
11. kép:lemezvágó olló

Ádám Márk
régész
Damjanich János Múzeum

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr7018041150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása