A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Szolnoki Régészet

Régészeti feltárások Besenyszög határában

I. rész

2019. december 13. - Szolnoki Régészet

 

A 2019-es év talán legizgalmasabb Jász-Nagykun-Szolnok megyében végzett ásatási közé tartoznak a Besenyszög határában zajlott feltárások. Ezeket az ún. próbafeltárásokat a Közé-Tisza mentén húzódó árvízvédelmi töltések modernizálásához kapcsolódó földmunkák tették szükségessé. Az érintett területen összesen négy különböző régészeti lelőhelyet kutattunk meg és egy újabbat azonosítottunk.

 

nevtelen_1.jpg

Kincs lelet Besenyszög határából (Fotó: Vágó Ádám, MNM)

 

Besenyszög határa a történelem kezdete óta vonzó adottságokkal rendelkezik, így a régmúlt emberei már a neolitikum időszakától megtelepedtek ezen a környéken. A közelben hömpölygő Tisza számos módon járult hozzá az őskor embereinek létfenntartásához. Vize szomját és éhségét csillapította a közelben letelepedőknek. A folyó agyagja a kerámiaedények nyersanyaga volt, a buja ártérben nem csak a vadászat zajlott, hanem az áradások által öntözött erdők sudár fáiból készülhettek az épületek szerkezeti elemei, valamint egyéb eszközök is. Bár joggal merül fel a kérdés, hogy mégis, hogyan lehet egy olyan kiszámíthatatlan víz partján stabil életkörülményeket létrehozni, mint az ősi Tisza? A megzabolázhatatlan folyó az egyik nap még az élet forrása a másikban pedig a pusztulást hozó áradások vadul hömpölygő kiengesztelhetetlen istene. A vidék ebből a szempontból is kedvező fekvésű, hiszen már a mederhez közeli területeken, szinte az ártérben igen komoly magaspart szerű, egybefüggő kiemelkedések futnak, melyek állandó szárazulatok lehettek a legsúlyosabb árvizek idején is.

1katfel.jpg

Besenyszög déli határa az I. katonai felmérésen

 

Ezek a kedvező természeti adottságok ösztönzőleg hatottak a különbőz korokban. Az első régészeti emlékek már ismertek az ún. korai neolitikum kései szakaszából (korai neolitikum Kr. e. 5500/5400 – 5000/4900, az ún. Körös-kultúra időszaka). A terület régészeti kutatásában kiemelkedő Dr. Raczky Pál munkássága, aki először foglalta össze a környék neolitkumát, valamint Dr. Kovács Katalin terepbejárásainak köszönhetően ismertek az újabb adatok. Ez az időszak az, amikor a területen először megjelenik a letelepedett életmód. Állandó települések, falvak jönnek létre, megjelenik az állattartás és a növénytermesztés. Az emberek terményeiket agyag és feltehetően faedényekben tárolják, a kerámia edények nyomai a sokezres, százezres nagyságrendű kerámiatöredékek, melyek a felszínen is könnyen gyűjthetők. Eszközeiket a hagyományos pattintott kőeszközök mellett a csiszolt kőeszközök alkotják.

A neolitikumot sorban a rézkor időszaka (Kr. e. 4500/4400 – 2800/2700) követi. Besenyszög – Hunyadi utca 17. szám alatt Siklódi Csilla végzett leletmentő feltárást, melynek eredményeként 17 ún. Tiszapolgári-kultúrába (Kr. e. 4500/4400 – 4000) tartozó rézkori sírt tárt fel.

penge.jpg

Rézkori pattintott kőpengék a besenyszögi sírokból

 

 

A bronzkor (Kr. e. 2700/2500 – 900/800) időszakából nincsenek publikált adatok, azonban ez nem jelenti azt, hogy a régészeti nyilvántartásban ne lennének védett, a bronzkorra keltezett régészeti lelőhelyek. Elsősorban a szórópusztai és a fokorúi határrészekből ismeretek nagyobb kiterjedésű települések.

Kiemelkedően fontos a terület vaskorának (Kr. e. 900/800 – az első század vége) említése. Jász-Nagykun-Szolnok megye vaskorának régészete egy különleges leletegyüttes felbukkanásával kezdődik. 1877 őszén, a mai Besenyszög határában fekvő Fokorupusztán szántás közben a béresek valami szokatlanra lettek figyelmesek: egy, a földből kifordult edényben aranyékszerek sokasága hevert. Az értékes leletegyüttes csak később került beszolgáltatásra, melyet a csendőrök szedtek össze a helyi korcsmából. A kincs szenzáció volt, még a párizsi világkiállításon is bemutatták, ezt követően került végleges helyére, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1899. évi 28. száma a következőképp számol be:

 

„A lelet a következőkből áll: 18 arany nyakperec, két ruhakapocs, egy övnek fele része, négy boglár, négy nagyobb s öt kisebb belül üres golyó, nagyobb számú kis arany gyöngyszem gombostűfej nagyságban s néhány aranytöredék, összesen 2774 gr súlyban. - Hogy eredetileg több volt az arany gyöngyszem s kisebb díszítmény és töredék, az nagyon hihető, mert a régiségpiacon csakugyan előfordulnak ilyenek, melyek a fokorui lelet tárgyaival azonosak, sőt valószínűleg a legsúlyosabb nyakperec is elveszett, melyet a szolnoki aranymíves amint mondja, megjegyzett, holott semmi jegy nem fordul elő a kormánynak beszolgált s a múzeumban kiállított nyakpereceken.”

 

A Kr. e. 8. század idejére keltezhető aranykincs jól szemlélteti az Alföld sokszínűségét. Egyszerre jelenik meg a diadémon és a kantárdíszek ornamentikáján az elő-kaukázusi mesterek munkáira jellemző ornamentika, a nyakperecek, a spirálkorongos végű karperecek és homokóra formájú tűtartós aranyfibulák esetében pedig a korábbi helyi és észak-balkáni hatások érvényesülnek. Ez az összesen 64 db tárgyból álló leletegyüttes a korszak egyik legfontosabb és legreprezentatívabb kincslelete.

 

 

A mindennapi életet szimbolizáló leletek is kerültek elő. Dr. Cseh János kutatásainak köszönhetően ismerünk egy teljesen feltárt középső vaskori (Kr. e. 700-450) ún. gödörházat. Ez az építmény félig földbe süllyesztett padlózatú, tehát a lakótér a föld felszíne alatt került kialakításra, a tetőt pedig gerendaszerkezet és sárból-agyagból tapasztott falak tartották. A leletanyagban a hétköznapok kellékei voltak megfigyelhetők: kézzel készült háztartási edények, csont hulladék, orsógombok. A kelta időszak sem múlt el nyomtalanul, hiszen a Besenyszög-Berek-ér partja lelőhelyről ismeret egy kelta harcos és egy kelta asszony temetkezése.

 

szkita_haz.jpg

 

Talán az egyik legintenzívebb időszaknak tekinthető a római kor, amikor a Birodalmon kívül élő szarmaták csoportjai népesítették be a vidéket. Ekkor igen jelentős településhálózatott hoztak itt létre. A már említett Besenyszög – Berek-ér partja lelőhely területén egy több hektáros kiterjedésű település állhatott, mely valószínűleg intenzíven kommunikált a folyó túloldalán fekvő egyéb településekkel is. Talán nem nagyon légből kapott azt gondolni, hogy ekkor különböző vízi alkalmatosságokkal rendszeresen zajlott itt átkelés, valamint a jószágok a közelben fekvő gázlókon keresztül jutottak át a Tiszán, majd hajtották őket tovább Pannonia piacaira. A feltárásról korábban itt írtunk: https://szolnokiregeszet.blog.hu/2016/09/03/asatasi_beszamolo_a_besenyszog_berek-er_partja_16_szamu_lelohelyrol

 

besenyszog41_1.jpg

Régészeti feltárás Besenyszög határában

 

Ugyanezen a lelőhelyen egy avar település nyomait is megfigyeltük, valószínűleg karámok illetve sátorszerű építmény, egy jurta, nyomai rajzolódtak ki.

Ezen kutatási előzményeket áttekintve joggal feltételeztük a próbaásatások megkezdése előtt, hogy számos érdekes dolog vár ránk, melyek mind tudományos szempontból, mind a nagyközönség számára izgalmas eredményekkel szolgálhatnak. A bejegyzés következő részében magukn az ásatási eredmények kerülnek bemutatása.


F. Kovács Péter
régész

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr7815351160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása