A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Egy nem mindennapi kaland

Magyar régészhallgatók Kínában

2018. november 24. - Szolnoki Régészet

 

Eddigi életem legmerészebb vállalkozása volt, mikor úgy döntöttem, pályázok a szolnoki Damjanich János Múzeum felhívására. A múzeum részéről évek óta hagyomány, hogy lehetőséget biztosítanak magyar régészhallgatóknak, hogy részt vegyenek a Pekingi Egyetem éves ásatási gyakorlatán. A program nemcsak abban segít, hogy rajta keresztül megismerhessünk egy teljesen más régészeti perspektívát, hanem egyúttal alkalmat biztosít, hogy – ha csupán egy kis időre is – egy számunkra idegen kultúra részeivé váljunk, új barátokat szerezzünk és egy életre szóló élménnyel gazdagodjunk.

 

the-great-wall-of-china-beautiful-stretch-with-no-tourists.jpg

A Nagy Fal egy szakasza
Forrás 

 

Mivel már májusban értesültünk sikeres jelentkezésünkről, közel fél évünk maradt, hogy fizikailag és érzelmi síkon egyaránt felkészüljünk az utazásra. Ebben a szolnoki múzeum munkatársa, Hoppál Krisztina hatalmas segítséget nyújtott: amellett, hogy mindvégig hasznos tanácsokkal látott el minket, rajta keresztül érintkezhettünk olyan diákokkal is, akik néhány évvel ezelőtt maguk is megjárták Kínát. A sok jó tanács mellett mindannyian felhívták a figyelmünket, hogy legyünk befogadók és toleránsak, hiszen így az esetleges kellemetlenségek is könnyebben áthidalhatók. Mint utólag kiderült, ezek az apróságok valóban eltörpültek a minket ért pozitív benyomások mellett.

 

kinaiasatas20181.jpg

A csereprogram plakátja 2018-ban

 

A magyar egyetemi küldöttség tagjaiként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészet mesterszakos hallgatója, Ruman Patrik és én az első, októberi turnusban utaztunk Kínába. 2018. október 1-jén repültünk Pekingbe, ahová egy átszállással (Helsinki) érkeztünk meg a következő nap reggelén. Szállásunkhoz érve egyből elindultunk felderíteni a környéket. Ekkor éppen nemzeti ünnep volt az országban, ezért az utcákon hatalmas embertömeg tolongott, ami a nacionális látványosságokra hatványozottan igaznak bizonyult.

Az utazás fáradalmait kipihenve másnap nagy sebességű vasúttal tettünk meg a lelőhelyig több mint ezer kilométert. A korábbi pályázóktól eltérően mi a közép-kínai Shaanxi tartomány szívében elhelyezkedő Baojitól 30 km-re, Zhouyuan területén végeztük gyakorlatunkat.

A magyar-kínai régészeti diák csereprogram 2012-óta működik. Ez idő alatt több mint két tucat magyar és kínai diák ismerhette meg a két ország régészeti és muzeológiai módszereit. A kínai vendégdiákok többnyire a szolnoki Damjanich János Múzeum ásatásain vesznek részt, míg a magyar hallgatók a világ egyik legrangosabb egyetemének, a Pekingi Egyetemnek a tanásatásain sajátíthatják el a kínai régészek szakmai fogásait.  

A korábbi ásatásokról itt és itt és itt.

 

Mint kiderült, az ókori Qin- (Csin-) állam idejéből ránk maradt egyik legjelentősebb település romjait kutattuk, mely Qin Shi Huangdi (Csin Si Huang-ti) császár központosító törekvéseinek állít emléket. Így Zhouyuant joggal nevezik „az első császár városának” is. A több mint 10 km2 kiterjedésű területen 1950 óta folytatnak ásatási munkálatokat kisebb-nagyobb megszakításokkal. A 2018/19-es őszi szemeszter idején lebonyolított egyetemi gyakorlat során a – főként harmadév előtt álló – pekingi diákok kora ősztől januárig vesznek részt (számukra az aktuális tanév januárban kezdődik).

 

A képre kattintva galéria nyílik!

 

Az ásatási helyszínen a Pekingi Egyetem tanárai, Shen Rui Wen és Peng Ming Hao professzorok is folyamatosan jelen voltak, hogy instrukciót adjanak nekünk, bár magát a feltárást alapvetően a helyi régészetben legjáratosabb szakemberek irányították. A diákok saját szelvényekkel rendelkeztek, melyekről rajzokkal tarkított naplót vezettek, illetve a terep szintezését is ők végezték. (A naplóvezetés a vendég hallgatóknak is mindennapos feladatuk volt, természetesen angolul.) A koordináta-számítás Kínában három érték meghatározásával – magasság, északi és keleti fekvés – történik. A felszíni mérésben is használt északi és keleti koordináták négyzethálóban kitűnően ábrázolhatók. Ezt a módszert használják kis méretarányú, pontos rajzok elkészítéséhez is.

 

location-of-baoji-in-china-and-the-location-of-selected-districts-where-serum-samples-of.png

A Kína középső részén fekvő Baoji Shaanxi tartományban található

 

A kínai ásatások alapvető kéziszerszáma a sho-chan, ami nagyjából az európai brades megfelelője, és a felszín finomabb áthorolására használják – így tulajdonképpen a nálunk alkalmazott horoló és spakli szerepét is ez a tárgy tölti be. Egy másik, számunkra talán nem túl ismerős, de kemény föld esetén rendkívül hasznos kellék a san-djao-chu, vagyis a "három pontos fejsze", melynek segítségével jóval kisebb erőbefektetéssel tisztítható meg jelentős méretű felület. Mivel a két szerszám egymástól eltérő nyomot hagy, ha felszíni azonosító jegyeket vizsgálunk, célszerű a két nyomvonalat elkülöníteni egymástól. Az ásatáson talicskaként az ún. sho-tui-che szolgált. A lefelé trapéz alakban keskenyedő, szögletes kézikocsi oldalaihoz egy-egy nagyobb átmérőjű, a bicikliéhez hasonló kereket rögzítenek. Az alacsony jármű fémvázának tisztességes súlya van, így irányítása komoly erőbefektetést igényel.

A magyar ásatásokkal szemben Kínában a fizikai munka oroszlánrésze a régésztanoncok helyett – és az ő irányításukkal – a környékbeli lakosság adta ásatási munkásokra hárul. Köztük nem ritkán tűnnek fel nyugdíjas korú férfiak és nők is. A – nyersfordításban csak bácsinak és néninek szólított – shifuk és ajik a feltáráson fáradhatatlanul dolgoznak: ásnak, lapátolnak, talicskáznak, és munkaidő végén a szelvényeket is ők takarítják ki. Sokoldalú segítségük amellett, hogy a munkát jelentősen felgyorsítja, a diákok helyzetét is megkönnyíti.

 

Baojit a környéken felfedezett nagyszámú rituális bronzedénynek köszönhetően gyakran a ,,Bronzok városa" névvel is illetik  

 

Az ásatáson töltött három hét folyamán az egykori császári központ délnyugati körzetében elterülő temetőkomplexum területén dolgoztunk. Munkánk során elsősorban kerámiatöredékek és rituális tevékenységet mutató csontmaradványok kerültek elő, emellett találtunk néhány, lyukasztással érvénytelenített Han-kori érmét és egy apró fémkampót is. A harmadik rétegtől lefelé folyamatosan kezdtek kirajzolódni a földalatti járatok, melyek az eltemetett testekhez mutattak utat. Az első, innen előkerült Qin női csontváz október utolsó napjaiban látott napvilágot. Az ásatás ideje alatt két rövidebb műszakban dolgoztunk: reggel nyolctól délig, valamint fél háromtól délután hatig, ami körülbelül egy nyolcórás munkaidőnek feleltethető meg. A két műszak között két és fél órás ebédszünetet kaptunk.

 

Névjegy

Sólyom Lili: 21 éves, az ELTE-BTK Régészeti Intézetének harmadéves hallgatója. Archeometria és középkori régészet szakirányokon folytatja tanulmányait. Szakterülete az archaeozoologia. Gyakoronoki munkát végzett Veszprém és Visegrád múzeumjaiban. A kínai ásatási gyakorlata volt az első, amelyet a történelmi Magyarország területén kívül töltött.    

 

Ha valaki Magyarországról Kínába utazik, a lakosság menüjében elsőként a szezámmagos csirkét és a pekingi kacsát keresheti, a valóság azonban teljesen más. A nagyvárosi gyorséttermekben természetesen e fogások többsége megtalálható, ám aki az igazi, autentikus kínai konyhára kíváncsi, ennél semlegesebb ízű, naturálisabb fogásokat kell elképzelnie. Kínában az emberek rendkívül sok zöldséget esznek, leggyakrabban héjában párolt borsó, paprika, zöldbab, karfiol és brokkoli kerül a tányérjukra, melyeket szívesen egészítenek ki dió- és mogyorófélékkel, valamint fafülgombával is. A zsemléket, fűszeres tekercseket gombócként főzik, és gyakori náluk a hússal és zöldséggel töltött batyu (csiaoce) is. Rizst hagyományos formában, ragacsos szósszal, tojással vagy zöldségekkel keverve fogyasztanak minden mennyiségben. A másik jolly joker-fogás a forró leves, amit csészékből isznak a főétkezések mellé. Húsételek közül leginkább csirkeaprólékot és disznót fogyasztanak. Étkezéseinket többségében a hotelben költöttük el, ahol a tanárokkal és a diákokkal közösen voltunk elszállásolva. Néhány alkalommal egy hallgatókból álló csoport társaságában ellátogattunk helyi fogásokat felvonultató éttermekbe is, ahol a fűszeres tofunyárs mellett a csirkeszárnyat, a báránysültet és a jellegzetes kínai hot potot is megkóstolhattuk.

 

20_1.png

Népszerű kínai leves a 'hot pot'

 

Az ásatáson tapasztalt multikulturális közeg, bár először meglepett, hamar elnyerte a tetszésemet. A Pekingi Egyetem zömmel kínai származású diáksága mellett ujgur, maláj, koreai fiatalokkal is megismerkedhettem, ráadásul a zhouyuani munkálatokban egy héten keresztül egy tokiói tanulócsoport is részt vett. A kínaiak gyakran visszahúzódó viselkedését a pörgős, vidám japán mentalitás kiválóan ellensúlyozta, így igen jó barátságok köttettek az ásatás ideje alatt. Tapasztalataim szerint az ázsiai fiatalok többsége nehezen nyílik meg társaságban, pár fős csoportokban vagy négyszemközt viszont annál meghittebb kapcsolat alakítható ki velük. Érdekesség, hogy sokan a gyermekkorukban kapott angol nevükön mutatkoztak be nekünk: így ismertük meg Jasont, Johnt, Emit és Feliciát is. Mindannyian nagyon sok segítséget nyújtottak nekünk, az alkalmi tolmácsolástól kezdve az online rendelésben nyújtott segítségen keresztül Zhouyuan környékének bemutatásáig. Egy alkalommal – esőnapon – a helyi múzeumba is ellátogathattunk, ahova Jason kísért el minket (ő járt már itt korábban). Kínában jellemző, hogy a regionális kiállításokat díjmentesen lehet látogatni, ahogy a tereket, közparkokat is. Igen szép, időnként káprázatosan gyönyörű helyekre jutottunk el.

Az ásatás utolsó napjaiban sikerült összebarátkoznunk a két szegedi hallgatóval, Csengével és Nikivel is. Ezt követően visszautaztunk Pekingbe, ahol további másfél napot töltöttünk: ez alatt sikerült végigjárnunk a Tiltott Várost, valamint a Régi és az Új Nyári Palotába is eljutottunk. Az országot 2018. október 25-én hagytuk el, majd – szintén Helsinki átszállással – megérkeztünk Magyarországra.

 

cultura-peking-tiltott-varos01.jpgA Tiltott Város madártávlatból

 

A Kínában töltött három hét során amellett, hogy lehetőségünk nyílt behatóbban megismerkedni az ország ásatási és dokumentálási módszereivel és ezáltal bővíthettük szakmai ismereteinket, bepillantást nyerhettünk az ország kulturális örökségébe és számos korunkbeli régésztanonccal tapasztalatot cserélhettünk. A feltáráson töltött idő és a pekingi napok egyaránt tanulságosak és kalandosak voltak, az élményekért pedig mindenkinek, aki részt vett utazásunk lebonyolításában, köszönettel tartozunk: az ásatás vezetőinek, Shen Rui Wen és Peng Ming Hao professzoroknak, a Pekingi Egyetem kapcsolattartójának, Hang Kannak, és leginkább Hoppál Krisztinának, akinek köszönhetően egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.

 

Sólyom Lili
régészhallgató
ELTE, Régészeti Intézet

Kövesse a Szolnoki Régészetet a facebook-on is: https://www.facebook.com/szolnokiregeszet

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr5714387224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hülyegyerek12 2018.11.24. 21:03:04

"A magyar ásatásokkal szemben Kínában a fizikai munka oroszlánrésze a régésztanoncok helyett – és az ő irányításukkal – a környékbeli lakosság adta ásatási munkásokra hárul. Köztük nem ritkán tűnnek fel nyugdíjas korú férfiak és nők is"
Sajnos ez Magyarországon is így van, szánalmas, de itthon is nénik és bácsik végzik a régészeti feltáró munkát. Szívem szakad meg, amikor avar sírokat, szakképzetlen dilettánsokkal táratnak fel hazánkban, mert a régészek bent isznak a meleg konténerben, és roma alvállalkozók fizetik az italukat :(

Szolnoki Régészet 2018.11.25. 01:26:20

Kedves Hozzászóló!

Sajnos ez egy szörnyen negatív, degradáló és általánosító hozzászólás, melyre nem lehet érdemben reagálni.

Styx xXx 2018.11.25. 06:17:08

Biztos szuper jó volt, kár hogy nem raktál be több képet, olyan jó lett volna.

Lilyane Danderfluff 2018.11.25. 10:39:46

Kedves @Styx xXx!

A kattintható képgalériát végignézted?

Üdv.:
Lili