A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Középkori település feltárása Kunszentmárton határában

Ásatási beszámoló

2017. október 31. - Szolnoki Régészet

 

Idén tavasszal elkezdődtek az M-44-es út építéséhez kapcsolódó régészeti munkák is. Mivel az érintett szakaszokon 2015-ben a Damjanich János Múzeum már végzett próbaásatásokat, ezért a most megindult feltárások nagyjából már ismert körülmények között zajlottak. Így volt ez az ún. 16-os lelőhely esetében is, mely Kunszentmárton határában, a Holt-Körös-partján a Csengedi dűlőben fekszik.

epulet_lepcsovel.jpg

A tavalyelőtti kutatás során 11 középkori épület/ház maradványait tártuk fel. A munkálatok ekkor a lelőhely intenzitásának, korának, jellegének a pontos meghatározására irányultak, ezért a területen a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ munkatársai 10 darab 4 és 2 méter széles árkokat jelöltek ki. Már ezekben az árkokban jól látszódott, hogy a környék középkori régészetének szempontjából kiemelkedő jelentőségű ez a településrészlet, hiszen csak ekkor 128 különböző jelenséget tártunk fel. Ezért idén nagy reményekkel vágtunk neki a munkálatoknak, mivel egy egybefüggő területen lehetett megkutatni a lelőhelyet.

dobo_kocka_002.jpg

 

Várakozásainknak megfelelően két korszak emlékei voltak markánsan felfedezhetőek. A legdominánsabbak egy Árpád-kori tanyavilág nyomai voltak. Összesen 13 épületet tártunk fel, ebből 4 esetben az épületek 1/3 részét már a próbaásatás során megkutattuk. Ezek az épületek többnyire igen egyszerű konstrukciók voltak. Közös jellemzőjük, hogy padlószintjük a föld felszíne alá lett süllyesztve, lakógödrük 50-60 cm mélyen került kialakításra. Alakjuk négyzet alakú, sarkaik lekerekítettek. Többnyire az épületek sarkaiban voltak megfigyelhetőek a tető megtartására szolgáló cölöpök helyei. Szinte minden épületben sikerült megfigyelni tűzrakóhelyet. Ezek a sütésre/főzésre szolgáló fűtő alkalmatosságok igen hevenyészett módon kerültek kialakításra, az épületek sarkaiban a föld falakba bevájva. Az Árpád-koron kívül a területen szórványosan megjelentek törökkori épületek is. Ezek sokkal robosztusabb, nagyobb méretűek voltak, kemencéik is sokkal masszívabb konstrukciók lehettek. Méretük 2-3-szor nagyobb volt Árpád-kori tárasaikénál.

 

A leletanyagról elmondható, hogy a törökkori épületekben alig-alig volt említésre méltó tárgy, egy-egy cserép és pipatöredék szolgált segítségül a kormeghatározáshoz. Az Árpád-kori leleteink között több érdekes edénytöredék is található, ilyenek lehetnek pl. a távolsági kereskedelemre utaló ún. fenékbélyeges töredékek. A fémkeresős kutatásoknak köszönhetően érmék is kerültek elő. Említésre méltóak a Könyves Kálmán vagy Salamon-féle veretek. A mindennapok tevékenységeire olyan eszközök utalnak, mint a kőből kialakított kalapács fej, különböző tűk, szegek, csiholók, kések, vagy a csonteszközök változatos palettája. Az élet édes részébe egy nagyobb méretű igényes kivitelű hexaéder dobókocka enged betekinteni, mely az egyetlen ilyen lelet Jász-Nagykun-Szolnok megyében, valamint a törökkorból néhány cseréppipa töredéke.

 
F. Kovács Péter 
régész 

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr4513121078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.