A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Stressz-mentes élet a bronzkori telleken?

2017. május 31. - Szolnoki Régészet



Ne higgyétek, hogy a stressz csak a mi korunk privilégiuma. A kifejezés persze újkeletű, de maga a szindróma valószínűleg egyidős az emberrel. De hát mi okozhatott szorongást, idegességet, aggodalmat a 4000 évvel ezelőtt élt emberek életében? Hát nem az volt igazán a boldog békeidők kora?! Vizsgáljuk meg közelebbről ezt az „aranykort”!

De hogyan lássunk hozzá? Amint elvont dolgok után kutatunk a múltban, többnyire megáll a tudományunk. Mégis, talán nem teljesen reménytelen próbálkozás, a válasz ugyanis, a feltárásainkban rejlik, csak meg kell találni.

tkeve_1_kep.jpg

1. kép

Személyes tragédiákról hiteles forrásaink a korabeli temetők, melyek óriási gyermekhalandóságról tanúskodnak. Az anthropológiai vizsgálatok szerint a sírokban eltemetett halottaknak átlagosan 65 %-a a gyermek. A gyermekek halálát nyilvánvalóan hosszabb-rövidebb ideig tartó betegség okozta. A gyermekekért érzett aggodalom, a felgyógyulásukba vetett sokszor hiú remény – a tell-lakók, és különösen az anyák mindennapjait félelemmel tölthette el.

Voltak azonban más jellegű, nagy horderejű, az egész közösséget érintő problémák is.

Induljunk ki először is az egyik, általunk legjobban ismert tell-telep, a túrkevei Terehalom szerkezetéből. (1.kép: a tell látképe) A halom legmagasabb pontjából kiindulva 10x10 m nagyságú szondával értük el a telep legalsó szintjét, 580 cm mélységben – 11 egymás után következő lakószint omladékainak, tapasztott padlóinak, falszerkezeteinek „lehámozásával”. Legalul „tetten értük” a kora bronzkori telepalapítókat (Kr.e. 2000), akik az ártéri magaslat peremén optimális helyszínt találtak jövendő életük számára. Vajon valóban úgy érezték, hogy az ígéret földjére jutottak?

turkeve_2_kep.jpg

2. kép

 

Lehetséges, de féltek is valamitől! Miből következtethetünk erre? Adataink arra mutatnak, hogy amint kiválasztották a területet, első dolguk volt kijelölni a település határát, és körben 4 méter mély, s mintegy 8 méter széles árkot ástak védekezésül. (2. kép: geofizikai felmérés a tellről, a sáncárok jól látható vonalával) Ezzel az óvintézkedéssel együtt járt azonban, hogy a házakkal beépíthető területet a továbbiakban nem lehetett bővíteni, a falu beosztását tehát előre meg kellett tervezni, nem kezdhetett ki-ki házat építeni, éppen ott, ahol a kedve tartotta. Az általunk feltárt szelvényben a házak sűrűn, keskeny, sikátorszerű utcával elválasztva, katonás rendben sorakoztak egymás mellett. (3. kép: a telep 7. szintjének fotója és 4. kép: vázlatos rajz az épületek elhelyezkedéséről.)

tkeve_3_kep.jpg

3. kép

 

A legmeglepőbbnek azt találtuk, hogy a települést az ártér felől is árokkal erődítették; na de miért – gondoltuk mi eleinte, hiszen az ingovány – szerintünk - áthatolhatatlan akadályt képezett. Ebből az irányból aligha kellett rajtaütéstől tartani. Egyetlen kis apróságot felejtettünk csak el; nevezetesen, hogy az ártér, ha víz alatt van is, télen minden bizonnyal befagy, s így bárki, akár ártó szándékkal is bejuthat a telepre. Hát ezt nem akarták a telep lakói!

Megépítették a védművet, őrizték javaikat, azok közül is a legfontosabbat, az élelmiszerkészletet, melyet itt, az erődítés által védett „várban” tartalékoltak. Ezt tapasztalhattuk, mikor a telep 7. szintjének tűzben leégett omladékát bontottuk, és szinte térdig játunk az elszenesedett búzában. (Hogy milyen tragédiát jelentett az elégett búzakészlet, arról Tárnoki Judit egyik korábbi blogjában olvashattatok.) Nyilvánvalóan a házak padlása szolgált élelem tárolására, ha már a telep területe a sáncárok körzetén belül annyira szűkre szabott volt.

tkeve_4_kep.jpg

4. kép

 

A telep alapítóinak félelmét talán korábbi tapasztalatok indokolták: a „szomszédvár”, ha egy-egy hosszúra nyúlt tél miatt kifogy a készlete, mindenre képes, hogy akár rablással szerezze meg a betevő falatot – az életben maradásért folyó harcok éppen ezért télvíz idején lángolhattak fel a leghevesebben.

Ez a veszély a telep egész, többszáz éves élettartama alatt is fennállt. A sáncárok mindvégig „üzemelt”- nyilván évről évre kikotorták, karban tartották.

Íme, a tell-lakók stressz-mentes élete!

 

Dr. Csányi Marietta
régész

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr4112555931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.