A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Régészeti GYIK #10

MIT CSINÁL EGY RÉGÉSZ A MÚZEUMBAN?

2016. október 30. - Szolnoki Régészet

 

A közhiedelemmel ellentétben a régész nem ás állandóan. Ez nyilván nem is lehetséges, hiszen az évnek csak rövid időszakában, megfelelő időjárás mellett lehet ásatást folytatni.

Mit csinál hát a régész, amikor nem ás? Dolgozik a munkahelyén, mint bármilyen más munkavállaló.

A legfontosabb, hogy az ásatások alatt előkerült leletanyag sorsáról intézkedjen. A tárgyak megtisztítását és helyrehozatalát egy önálló múzeumi szakember, a restaurátor végzi el, de az ő keze közül kikerülő tárgyakat ismét a régész veszi kezelésbe. Mielőbb meg kell oldani, hogy a tárgyak egyedileg azonosíthatók legyenek, máskülönben tragikusan összekeveredhetnek és soha többé senki sem tudja megmondani, hogy melyik ásatáson, annak melyik objektumából kerültek elő. Ezért a régész mielőbb beleltározza a leleteket. Előbb minden egyes tárgyra, minden egyes töredékre leltári számot ír – vagy írat egy technikussal. Ezután a számok alapján a tárgyakat bevezeti egy asztal méretű leltárkönyvbe, ahol szerepel a tárgy száma, pontos leírása, mérete, anyaga, lelőhelye, az előkerülés minden körülménye, hogy ettől kezdve bárki, bármikor egyenként is tudja azokat azonosítani. (A szolnoki Damjanich János Múzeum leltárában jelen pillanatban 150.000 darab, egyedileg leltározott tárgy van hatalmas leltárkönyvekbe beírva.) Ezzel elhárult az összekeveredés veszélye, meg lehet kezdeni a feldolgozást.

46.jpg

A leltározás régen is követelmény volt: Hild Viktor kéziratos naplója az általa talált tárgyakról, 1906-ból

A feldolgozás a tárgyak, tárgyegyüttesek tudományos értékelését jelenti. E folyamat során a leleteket lefotózzák vagy lerajzolják. A régész pedig szakmai ambíciójának, tudásának függvényében tudományos értekezést készít a leletanyagról és az ásatás eredményeiről. A régészet több tízezer év tárgyaival foglalkozik, ezért senkitől sem várható el, hogy minden történeti korban egyaránt jártas legyen. A régészek korszakokra szakosodnak, már az egyetemi oktatás során. Ekkor dől el, hogy kit, melyik korszak érdekel igazán, melyikben szeretne a későbbiekben elmélyülni. A főbb, magyar egyetemen tanulható korszakok: őskor, népvándorlás kor, római kor, klasszika archeológia és középkor. De lehet tanulni külön az őskőkorról, az ókori Keletről, környezetrégészetről és a különféle természettudományos módszerek régészeti alkalmazásáról is. Külföldi egyetemeken pedig az emberi történet bármelyik korszakával meg lehet ismerkedni.

47.jpg

Egyiptomi ásatás archív fotója

Az ásatás technológiája azonos, tehát mindegy, hogy őskort vagy középkort tanult valaki, bármit ki tud ásni, bármilyen korszak ásatását tudja irányítani, de a tudományos feldolgozás már „személyre szabottan” zajlik. Ha egy régész az ásatáson olyan korszakot is feltárt, amivel nem akar behatóan foglalkozni, mert távol esik tőle, átadja a leletanyagot annak, akit ez érdekel. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy az ásatási dokumentáció a lehető legalaposabb legyen, hogy abban bárki el tudjon igazodni, olyan is, aki nem vett részt az ásatáson. Ezért a régész munkaidejének jó részét kiteszi az ásatási dokumentáció rendezése, ellenőrzése is.

48.jpg

Ásatáson készült felszínrajz

Képzeletbeli régészünk gatyába rázta hát a dokumentációt, beleltározta a leleteket, tudományos cikket írt az őt érdeklő korszakról, és még mindig maradt egy kis ideje, akkor a legkülönfélébb múzeumi feladatokkal foglalatoskodik. Kiállítást készít, megírja a forgatókönyvet és részt vesz a rendezésben is. Ismeretterjesztő cikkeket ír, tárlatvezetést tart, rendkívüli iskolai órákat ad. Hivatali munkát végez, hatástanulmányt készít a különféle beruházások régészeti érintettségéről. Lelőhely-bejelentő adatlapokat töltöget a nyilvántartás számára. A minisztérium felkérésére törvénytervezeteket értékel. Időről-időre revíziózza, ellenőrzi a már beleltározott tárgyakat, rendet tart a raktárban. Könyvtárban ücsörög és kétségbe esve próbálja követni a gombamód szaporodó magyar és nemzetközi régészeti szakirodalmat, hogy ne maradjon le végzetesen a legújabb kutatások eredményeiről. Teszi ezt a világ bármelyik nyelvén, mert nem elfogadható indok, hogy pl. görögül írták azt a fránya cikket, ezért nem ismerem – ismerni kell, nincs kibúvó. 

49.JPG

A Damjanich János Múzeum szakkönyvtára

Tehát nem unatkozik és szívrepesve várja, hogy tavaszodjon végre és kimehessen a határba egy kis terepbejárásra vagy ásatásra.



Dr. Tárnoki Judit 

régész 

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr7611915107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.