A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Mi is az a szimbolikus temetkezés?

2017. április 28. - Szolnoki Régészet

Mi is az a szimbolikus temetkezés?

A legegyszerűbb meghatározás szerint a temetkezést akkor tekinthetjük szimbolikusnak, ha a sírból hiányzik a „főszereplő”, azaz maga a halott. Üres lenne hát a sír? De hát ennek semmi értelme, hiszen akkor az nem is temetkezés! Ez aztán az igazi fából vaskarika! – gondolhatjátok magatokban.

Temetőfeltárásaink során nem kis fejtörést okoznak azok a ritkán előforduló hosszúkás téglalap alapú beásások, melyek a nyesett altalajon sírfoltnak tűnnek, kibontva azonban teljesen üresnek bizonyulnak. Véletlenül lettek volna kiásva, vagy meggondolták magukat a túlélők és mégis máshol helyezték örök nyugalomra az elhunytat? Netán mégis felépült halálosnak látszó betegségéből és életben maradt? Ugye Ti is érzitek, milyen komolytalanok ezek a találgatások. Nem is érdemes folytatni.

unknown_grave_marker_no_date_5267724283.jpg

Tovább

Szarmaták és gepidák Törökszentmiklóson

Birodalmak Peremén című kiállítás a törökszentmiklósi Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteményben

A jelenleg bemutatásra kerülő anyag kisebb változtatásokkal volt látható a tiszapüspöki Helytörténeti Gyűjtemény és Könyvtár kiállítótermében, a szolnoki Damjanich János Múzeumban a Régészet Napja alkalmából és a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumban, majd legutóbb a kisújszállási Morgó Csárdában. Mind a négy korábbi helyszínen a bemutatott kollekció magját az M-4-es út 2014-2015-ben végzett megelőző feltárásai során előkerült emblematikus leletek alkották kiegészülve a 2015 nyarán feltárt nagy visszhangot kiváltott 95 síros gepida temető leleteinek egy kis részével. Szolnokon ezt a kört tovább bővítettük az 1950-es években Szolnok – Szandaszőlős határában feltárt 253 sírt számláló nekropolisz leleteivel és egyéb Szolnok környéki kulcslelőhelyek szebb tárgyaival (Rákóczifalva – Bivaly tó, Szolnok – Zagyvapart, Törökszentmiklós – Hunyadi utca, stb…). Kunszentmártonban a kiállítás súlypontjait áthelyeztük, az M-44-es út tervezett szakaszán végzett próbaásatások leleteivel és a római-antik időszak kiegészült neolitikus, bronzkori és középkori emlékekkel is. Jelenleg Törökszentmiklóson a korábbi négy kiállításból gyúrtunk össze egy ötödiket sőt még újabb szarmata edények kerülnek bemutatásra egy korábbi, de annál jelentősebb szarmata lelőhely anyagából.

11.jpg

A központi témát továbbra is a „birodalmak peremén” jelige adja. A legkorábbi emlékeket a tiszapüspöki római kori szarmata leletek alkotják, ezek leginkább a Kr. u. 3-4 század közé keltezhetőek. A kiállított tárgyakból megismerhetőek a szarmata fazekasság legkedveltebb edénytípusai és technikái az egyszerű kézzel készített durva házi kerámiától a jó minőségű fazekas termékig. A korszak egy érdekes csoportját azok az edények, edénytöredékek alkotják, melyek a kereskedelem révén érkeztek a Római Birodalom területéről a Közép-Tisza-vidékre.

0463_intro01_1.jpg

Ez a jól körülhatárolható csoport az un. terra sigillaták (Drag 37, Darg 30, stb típusok…). A kiállított tárgyak között több ilyen tárgy is megtekinthető. Közös jellemzőjük, hogy magas minőségi elvárásoknak kell megfelelniük, így jó minőségű termékekről van szó. Felületüket egy sötét vörös, bordó bevonat un. szlip borítja, valamint gyakran domború reliefminták díszítik, melyek skálája igen változatos lehet. Akár harci jelenetet, kocsiversenyt vagy vadászatot is felfedezhetünk rajtuk az szokásos építészeti dísztagozatok és tojássor minták között. A kerámiatárgyak mellett egyaránt megtekinthetőek római ezüstpénzek, szarmata tükrök, bronz és ezüst fibulák is. A kiállítás egyik központi eleme a 2015-ben Kunszentmárton határában feltárt gazdag szarmata nő sírja, melyben majd’ egy tucat ezüst ékszer volt elhelyezve.

A kiállítást megnyitja:

Dr. Tárnoki Judit

régész, osztályvezető

Damjanich János Múzeum 

2017.04.26. szerda, 17 óra 

 


A kiállítás megtekinthető:

2017.04.26-2017.07.07. között

5200 Törökszentmiklós, Almásy út 20. 

Régészeti GYIK #20

Mit viseltek egykor az emberek?

A ruházat alapanyaga, a textília és a bőr nyom nélkül elenyészik a földben, ezért csak kerülő úton értesülhetünk több ezer év ruházkodásáról.

Hogy az újkőkortól kezdve biztosan használtak szövött textilt, azt a szövőszék agyagból készült szálfeszítő nehezéke alapján tudjuk – ez gyakori lelet az őskori telepeken.

82.jpg

Szövés álló szövőszékkel – rekonstrukciós rajz

Tovább

Tudományos ismeretterjesztő előadások a Régészet Napján

A  Régészet Napja pénteki felvonásában ismét szeretnénk a középiskolás diákoknak kedveskedni. Ezért a Múzeumban egy olyan különleges előadói napot rendezünk, ahol a történelem órák tananyagából kimaradt vagy csak felületesen érintett korszakokkal lehet picit mélyebben megismerkedni. Összesen nyolc előadás fog elhangzani. 

Részletek az albumban!

Tovább

Tárnoki Judit köszöntése

Ünnepi kötet átadása

 

Tárnoki Judit, szeretett kollégánk és barátunk 60. születésnapját március 6-án megünnepeltük. Tiszteletére ünnepi évkönyvet készítettünk, melyben tisztelői, barátai egy-egy cikket, tanulmányt írtak.

Az ünnepséget március 6-án tartottuk. Ahogy az várható volt, szép számmal (több mint százan) gyűltünk össze a Szolnoki Galériában. Bőséges eszem-iszommal egybekötve tartottuk a köszöntőt 11 órai kezdettel.

5903111121044848_zsinagoga-7-jpg.jpg

Tovább

Régészet Napja 2017

 

Hamarosan jönnek a részletek az idei évi Régészet Napjáról!

Igyekeztünk olyan komplex és összetett témát megfogni, mely számos nézőpontból megközelíthető, illeszkedik az elmúlt évek tematikájába és nem utolsó sorban közérdeklődés övezi. 

Mielőtt ismertetnénk a fő témát és a részletes programokat, addig egy kis kedvcsinálónak eláruljuk, hogy idén is kétnapos rendezvényt tartunk több, mint 20 programmal, amin közel 40 előadó vesz részt különböző tudományterületekről úgy, mint a néprajz, képzőművészet vagy az újkori történelem (természetesen a régészet mellett). Idén lesznek vendégelőadóink az MTA Régészeti Intézetétől, a SZTE Régészeti Tanszékéről valamint az ohio-i Bowling Green State University Kulturális Antropológia Tanszékéről. A programot hagyományőrző csapatok bemutatói, gyermekjátékok és különleges tárlatvezetések, bemutatók és túrák teszik még színesebbé.

Kövessetek minket a folyamatosan frissülő facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/szolnokiregeszetnapja/

https://www.facebook.com/szolnokiregeszet/ 

cover.jpg

 

 

„Oh természet, oh dicső természet!”

Dunántúli hegyi túráról szóló élménybeszámoló

 

A festői szépségű Tapolcai-medencét szegélyező vulkánikus eredetű tanúhegyek többségét az utóbbi években sorra megmásztuk. Szigliget-Várhegy (213 m), Badacsony (438 m), Szentgyörgy-hegy (413 m) és Csobánc (376 m) mind „ki lett pipálva”.

Gulács (393 m) azonban továbbra is ott hegyesedett az orrunk előtt, szinte bosszantóan hívva fel figyelmünket, hogy ő bizony kimaradt a sorból. Formájában is eltér a szinte ikertestvéreknek tűnő, koporsó alakú Badacsonytól és Szent György-hegytől, ill. a hasonlatos, tetején vár-koronázta Csobánctól. Gulács leginkább kúpra emlékeztető, meredek oldalú magaslat. Mindig is izgatott – ahogy viccesen mondogattam – milyen lehet felállni a csúcsára és ott egyensúlyozni (egy vagy két lábon?), egyáltalán milyen kiterjedésű lehet a hegytető, mert lentről igencsak hegyesnek tűnik.

Az elmúlt egyik hétvégét badacsonytomaji házunkban töltöttük férjemmel, Kozma Karcsival, aki mellesleg a szolnoki múzeum fotósa. Gondoltam, itt az idő meghódítani a csúcsot. Szombaton azonban barátságtalan, nem kimondottan kirándulásra csábító borús idő volt, süvítettek a böjti szelek. Nem is vállalkoztunk egyébre, csak rövid vízi szemlére a Balaton partján, meg elnéztünk Káptalantótiba a korábbról már ismert kecskefarmra. Visszafelé jövet pedig felderítettük a Gulács megmászására számunkra legkedvezőbb útvonalat: a Badacsonytomajról Káptalantóti felé vezető műútról nyílik a turista-jelzésekkel gondosan ellátott feljáró.

Arról már internetes információk segítségével megbizonyosodtam, hogy csak gyalogút vezet fel a hegyre. Na de annál jobb, hiszen mi túrázni akarunk!

Másnap, nagyböjt 2. vasárnapján, ragyogó napsütésre ébredtünk, a szél is csak módjával fújt. Irány a Gulács! Kocsival mentünk el a hegyre vezető feljáró torkolatáig, ott leparkoltunk a műút szélén.

Gondtalan vidámsággal indultunk el az eleinte kényelmesen széles és lankás szerpentinen, figyelve a jelzéseket. Az erdő – a télutónak megfelelően – még kopár volt és eléggé elhanyagoltnak tűnt. Sok korhadt, kidőlt fa mindenfelé, néha még az utat is keresztezve.

1_1.jpg

Tovább

Régészeti GYIK #19

MIT ETTEK EGYKOR AZ EMBEREK?

Hogy egyes korszakokban mi volt az emberek fő tápláléka, az az ásatási leletekből kikövetkeztethető, rekonstruálható. Az elfogyasztott húsfélékre a településeken feltárt állatcsont-leletek utalnak, de szerencsére gyakran találunk megszenesedett magvakat, növényi maradványokat is. (Ha a növényi rész nem szenesedik el, ezen az éghajlaton elkorhad-elpusztul a földben.) Újabban végeznek olyan – sajnos, elég drága – vizsgálatokat is, melyek a használati edények belsejéből vett minta aminosav-tartalmát elemzi, és ebből következtetnek az edényben készült étel fajtájára, így szinte az egykori receptet is össze lehet állítani.

Elmondhatjuk, hogy már szinte az újkőkor kezdetétől megtalálhatók azok a háziállatok, melyek ma is. A kecske, birka, szarvasmarha, sertés a legkorábban háziasított állatok – ahogyan a kutya is, de a kutya felénk sose volt táplálék. A ló tartása a bronzkorban, míg a házi szárnyasok (tyúk, liba, kacsa) a római korban terjednek el. A háziállatokat nemcsak húsukért tartják, elfogyasztották a tejet, felhasználták a gyapjút, tollat is.

79.jpg

A lófogatolás emlékei: leletek és rekonstrukciós elképzelés

Tovább

Régészeti GYIK #18

HOL LAKTAK EGYKOR AZ EMBEREK?

Korszakonként más és más módon, ami egyúttal jellemző is az adott korszakra. Amit általánosságban elmondhatunk, hogy az Alföldön nincs természetes kőelőfordulás, emiatt kőépítészet csak nagyon későn, a középkorban alakul ki. Addig a lakóházak, épületek, ólak, terménytárolók, de még a templomok is egyszerű, a környezetben fellelhető anyagokból készültek, ez pedig a fa és az agyag. Több ezer éven át készülnek úgy az épületek, hogy a tetőt fa cölöpszerkezet tartja, magát a falat, a padlót pedig agyagból verik, alapozásuk gyakorlatilag nincs vagy minimális.

75.jpg

Újkőkori és bronzkori ház makettje a Damjanich Múzeum régészeti kiállításában

Tovább