2017 novemberében Athénban került megrendezésre a „Cost Action Cost-Arkwork Training School in Athens” keretein belül egy régészek és régészethez kapcsolódó tudományágak képviselői számára tartott egy hetes gyakorlati iskola, melyen hallgatóként lehetőségem nyílt részt venni. A Cost európai szervezet egy olyan nemzetközi hálózat, amelynek célja olyan programok és találkozók szervezése, ahol európai és Európán kívüli kutatók egyaránt részt vehetnek, összevethetik kutatási módszereiket, valamint bemutathatják a legújabb felfedezéseiket. Az Athénban megrendezett gyakorlati iskola fő témája a környezetrégészet, és az ehhez alkalmazható modern technológiai eszközök használata volt. A programban 10 előadó tanár, és 27 hallgató vett részt, akik között nem csupán régészek, de építészek, etnográfusok és mérnökök is megjelentek. A hétfőtől péntekig tartó képzés előadásokból, gyakorlati feladatokból, és terepi szemlékből állt, aminek a legvégén minden hallgatónak egy beszámolót kellett írnia. A résztvevők a világ minden részéről érkeztek, például Kanadából, Svédországból, Németországból, Spanyolországból, Szerbiából és Izraelből is (1. Kép).

Csoportkép az iskola résztvevőiről

 Az első, bevezető napon a résztvevők bemutatkozása, kutatási irányzataik ismertetése zajlott. (2. kép). Délután szakmai tárlatvezetés mellett látogattunk el az Athéni Nemzeti Múzeumba (3. kép), ahol többek között olyan impozáns leleteket is volt lehetőségünk megtekinteni, mint például a késő bronzkori aranyban gazdag Mükénéi sírok mellékleteit és az ún. „Agamennon maszkot” (4. kép), valamint az anthikütérai szerkezetet, melyet a világ első „mechanikus számítógépének” tekintenek (5. kép).

A második nap fő témája a 3D modellezés használata volt, elsősorban, de nem kizárólag régészeti szempontból (6. kép). A lézerszkenner használata ma már egyre gyakoribb az építészetben, a régészetben és a műemlékvédelemben is (7. kép). Működésének lényege, hogy térbeli pontok mérésével háromdimenziós képet alkot az adott épületről, vagy tárgyról. A módszer elsősorban még álló műemlékek (várromok, ókori épület maradványok) esetében a legkézenfekvőbb. Segítségével digitálisan megőrizhetők a veszélyeztetett régészeti lelőhelyek. Mindezeken túl az eszközzel precízen határozhatók meg a távolságok ,ezáltal az épület méretei könnyen feltérképezhetők. 3D nyomtató segítségével bármikor „kinyomtathatjuk” az épületek és tárgyak méretarányos modelljét. Rebeka Vital (Izrael) építész több példát is mutatott erre, előadásai során (8. kép).

A fotogrammetria szintén 3D modellezésre alkalmas, azonban a lézerszkennerrel ellentétben nem pontok felvételének segítségével térképezi fel az adott lelőhelyet vagy leletet, hanem több irányból készített fényképekkel. Előnye, hogy egyből színes térbeli modellt kapunk. A programon előadó tanárként résztvevő Collin Wallace (Kanada, USA) és Theodora Molullou (Görögország) ennek a technológiának a segítségével Athén egyik legismertebb lelőhelyén, az Athéni Ókori Görög Agorában végeznek kutatásokat. Az előadások után elkisértük őket az ásatás helyszínére, ahol terepszemlét tarthattunk (9. kép). A két fentebb említett előadó vezeti az ún. „omega ház” épületének feltárását (10. kép). Minden évben fotogrammetria segítségével digitalizálják a feltárt rétegeket, és az eredményeket összesítik. A felvételeket virtuális valósággá fejlesztik tovább, melyet a közeljövőben a helyi múzeumokban és kiállításokon terveznek bemutatni. Segítségével a szemlélő a számítógépes játékokhoz  hasonlóan virtuálisan végig gyalogolhat az „omega ház” minden korszakának feltárt rétegén (11. kép). Az előadásokon szó esett a digitalizált anyagok kiterjesztett valósággá formálásáról. Ennek lényege, hogy az épületromokat virtuálisan „újjáépítik”, berendezik és kiegészítik korabeli tárgyakkal. Az „omega ház” nagyközönség elé terjesztésekor is terveznek hasonló műveleteket végezni.

Az „Agamennon maszk”

A hét második felében az elméleti régészet kapta a főszerepet az előadások folyamán. (12. kép) Ennek lényege a régészet, mint tudomány alaposabb megismerése, a kutatás és a kutatási módszerek fejlesztése. Az iskola interaktív jellegű volt, reggelenként az előadások előtt mindenkinek el kellett mondania a véleményét az előző nap előadásaival kapcsolatban, továbbá megjegyzéseket, kérdéseket tehettek fel.

Az elméleti előadások bemutatása után gyakorlati témákról is szó esett. Åsa Berggren (Svédország) Çatal Höyük ma is tartó feltárásairól beszélt, ahol az ásatási dokumentáció tabletekkel történt. A lelőhely fölé fedést építettek, így ott sem az eső, sem az erős napsugárzás nem tehetett kárt az eszközökben. Kiterjesztett vezetéknélküli internethálózat kötötte össze a tableteket, így a rögzített adatok egyből egy online adatbázisra kerültek.  Bár Çatal Höyük esetében az eszközök nem voltak kitéve az időjárás viszontagságainak, szó esett arról is, hogy Pompei ásatásain olyan Apple által kifejlesztett tabletet használtak, amely a rossz környezeti viszonyok mellett is működőképes marad, és jól használható.

Az előadásokon való részvételen kívül a hallgatók feladatokat is kaptak. Csoportokban dolgozva kutatási projekteken kellett gondolkodniuk, melyet az előadásokon elhangzott új ismeretek segítségével kellett kidolgozni. Ez lehetett a csoport egyik tagjának már meglévő kutatásának továbbfejlesztése, vagy egy teljesen új, a csoport résztvevői által kitalált téma. A 3 fős csapatoknak át kellett gondolni a projekt megvalósításának lehetőségeit és nehézségeit. A feladatot tételesen ki kellett dolgozni és felvázolni, majd az iskola résztvevőinek bemutatni. Ezután a tanárok véleményezték az előadásokat és további ötletekkel egészítették azt ki. (13. kép). A hét utolsó napján egy kisebb bemutatót kellett tartanunk az itt szerzett tapasztalatainkról, valamint be kellett számolnunk arról, hogy az egy hetes képzés változtatott-e valamit a jövőbeli terveinken, kaptunk-e új ötleteket a saját kutatásainkkal kapcsolatban, és ha igen, milyeneket (14. kép). Az iskola befejeztével, miután mindenki hazautazott, írásban is be kellett nyújtanunk a végső beszámolót, amelyet fel kellett tölteni egy közös internetes felületre, ahol véleményezhettük egymás írásait.

Az athéni volt az első gyakorlati iskola a Cost szervezet keretein belül, azonban biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. A résztvevő tanárok és hallgatók egyaránt sokat tanultak az itt töltött egy hét alatt. A számos országból érkezett, más és más kutatási módszereket használó professzorok és diákok tanácskozásaikkal és tapasztalataik megosztásával, széleskörű tudást és életre szóló élményeket szereztek.

Nagy Fanni
régészhallgató (MA)
SZTE, BTK