Régész-szakmánk igazi ajándéka, hogy az előzmények ismeretében, ha mégoly biztosan számítunk is a várható eredményekre, a meglepetés szinte soha nem marad el – ahogy ez a Körös-parti lelőhely is tartogatott számunkra valamit. Nem fogtunk gyanút, mikor a középkori falu kellős közepén a szokásos szűk szájnyílású, ámbár mély és öblös gabonatároló vermek felszínen kirajzolódó sötét foltjához hasonló beásás kibontásába kezdtünk. Ahogy azonban az első, fél vagy negyed edények kifordultak a földből, bizonyossá vált, hogy nem a szokásos hulladékgödör véletlenszerű tartalma került a felszínre, sőt a középkori faluhoz sincs köze. A leletek több mint 3000 évvel korábban, a kelet-magyarországi bronzkor kezdeti időszakában kerültek a földbe.

A kihajló peremű, öblös testű, széles szalagfüllel ellátott, kézzel formált kerámia zömében díszítetlen, vagy rücskös felületű darabjai megbízható keltezéssel szolgáltak. Nem a kora bronzkor kezdetén feltűnő ún. Mako-Kosihy-Čaka emlékanyaghoz tartozó, hanem a közvetlenül azt követő időszak tárgyai láttak napvilágot. Feltűnő volt a leletek nagy száma, valamint a deponálás módja, mely szándékosságra vallott: több rétegben, állatcsontokkal vegyítve helyezték a gödörbe az égetett agyagtárgyakat, és az egykori, talán ünnepi lakoma során lerágott csontokat. Úgy véljük, az objektum nem csupán az összetört vagy használaton kívüli tárgyak, csontok eltüntetésére szolgált, hanem az egykori ember hitvilágának talán soha meg nem fejthető jelképét képviseli.

A gödörben nagyobb méretű fazekak, csuprok hiányos darabjai mellett előkerült egy kis ép füles bögre valamint egyetlen ép agyag kerékmodell; a középen lévő furatnál agyagperemmel, mely a kerékbe egykor illeszkedő küllőt vette körül. Utóbbi nem ismeretlen, bár ritka tárgy ebből a korszakból és a kultikus magyarázatot erősíti. A hasonló időhorizontból származó agyag kocsimodell Börzöncéről e kis agyagkerekek funkcióját szemlélteti, anélkül, hogy elvont tartalmára utalhatna.

A Kunszentmárton-Holt-Körös-parton feltárt kis kora bronzkori gödör a fentieken kívül is talányt jelent számunkra. Mégpedig azért, mert egyetlen, e korszakból származó objektum a lelőhelyen, körülötte-mellette nincs meg az egykori közösség települése. Vajon miért éppen itt akarták örökre föld alá rejteni titkukat?

Természetesen nem zárhatjuk, ki, hogy a kora bronzkori település kissé távolabb, a feltárással nem érintett területen található. A Tiszazugban eddig egyetlen ilyen korú teleprészlet látott napvilágot, Tiszakürt határában, de az olyan távolságra fekszik szóban forgó leletegyüttesünktől, hogy a kapcsolat közöttük kizárható.

Dr. Csányi Marietta 
régész

Az írás a Határtalan Régészet őszi számban jelent meg