Az M44 gyorsforgalmi út megelőző feltárása során a Kunszentmárton melletti Nagy-ér – egykori Körös holtág magas partján folytatunk kutatásokat. A helyszín igen izgalmas több rétegű, nagyon intenzív lelőhelynek bizonyult, amelyen késő bronzkori (I.e. 1400-1300), szkíta (I.e. VI-V. század), szarmata (I.sz. II-III. század) és késő avar (I.sz. VIII-IX. század) jelenségek is megjelentek, gyakran egymást metszve, akár több rétegben is egymás felett.

Kutya váz késő bronzkori gödörben

A gazdag és nagy kiterjedésű lelőhelyről több részben adok rövid tájékoztatást, ennek első része a legnagyobb területet elfoglaló szarmata és késő bronzkori településről fog szólni.

A szarmata telep a legnagyobb kiterjedésű, a teljes feltárt területet átfogja. A felszín nyugati végén a magas part alatt kutakkal és néhány árokkal és műhellyel kezdődik, de a központi része a felszín középső és keleti részén van, amit a temetőtől egy kettős árok választ le. Nagy mennyiségű szemétgödröt, néhány kemencét és műhelyet valamint egy házat sikerült feltárnunk. A legfontosabb megfigyelés a római díszkerámia utánzatok nagy száma és jó minősége volt, amelyet saját formákra és díszítésekre alkalmaztak. Az eredeti római leletek alapján a telep az I.sz. II. és III. században élt.

A késő bronzkor eleji, halomsíros kultúra fiatalabb fázisa (I.e. 1400-1300). A felszín középső harmadában jelentkeznek az ide tartozó jelenségek. Jóval ritkásabb, de nagyobb méretű és gazdagabb objektumok tartoznak ide. A telep kelet felől egy szabályos kerítő árokkal van lezárva. Érdekessége a telepnek, hogy egy urnasírt is találtunk a telepobjektumok között, amely a korszakra egyáltalán nem jellemző.

Mali Péter 
régész