A Damjanich János Múzeum Régészeti Osztályának blogja

Szolnoki Régészet

Szolnoki Régészet

Régészeti GYIK #15

Lehet, hogy találtam valamit?

2016. november 21. - Szolnoki Régészet

 

Kirándulás, természetjárás során, vagy épp kapálás közben a kiskertben akadhat olyan tárgy az ember kezébe, amit nem tud értelmezni. Vagy munkája során, ha építkezésen, vagy a határban dolgozik, a munkagép, ásó, eke a felszínre forgathat olyasmit, aminek látszólag ott semmi keresnivalója nincs. Ekkor lehet elkezdeni gyanakodni, hogy ez bizony valami régészeti lelet.

Ilyen esetben a legfontosabb teendő, hogy a megtaláló értesítse a múzeumot – lehetőleg azt, amelyik lakóhelyéhez a legközelebb esik – ha nem is rájuk tartozik a dolog, ott tudni fogják, hogy kinek kell szólni. 

Ha ezt olvasva, az fordul meg a fejedben, hogy dehogy is, eszembe sincs senkit értesíteni, jó lesz az nekem – fel kell hívnom a figyelmed hogy ez bizony törvénybe ütközik! Ugyanis a magyar törvények értelmében minden, ami a föld alatt található (legyen az régészeti lelet vagy ásványi kincs) az állam tulajdona, még akkor is, ha azt valaki a saját telkén találta!!

66.jpg

Leletbejelentés útján került a múzeumba: honfoglalás kori ezüstcsésze Kétpóró

 

A régészek általában béketűrő emberek, ritkán szoktak a törvény szigorával fenyegetőzni, de a műkincsek eltulajdonítása, esetleges feldúlása biztosan kihozza őket a sodrukból és ilyen esetben értesítik a rendőrséget. Kinek hiányzik ez?

A régészeti leletek zöme nem forgalomképes, azaz nem lehet őket eladni. A régiségkereskedők nagyon jól tudják, hogy darázsfészekbe nyúlnak, ha régészeti tárggyal seftelnek, ezért inkább maguk szólnak a múzeumnak, ha ilyet észlelnek. A megtaláló sokkal jobban jár, ha beballag a múzeumba és átadja a tárgyakat, mert ebben az esetben nem börtön fenyegeti, hanem a tárgy értékének megfelelően még jutalmat is kaphat.

Bár a múzeumok rendkívül szűkös költségvetésből gazdálkodnak, mindig igyekeznek jutalmat adni a becsületes megtalálónak. Pár éve hallhattuk a televízióban, hogy egy különleges éremlelet megtalálója tízmilliós jutalomban részesült – no, ez azért nagyon ritka, kevés az olyan tárgy, ami ekkora történeti értékkel bír, de legalább a fáradozást igyekszünk megtéríteni. Sajnos, ennek az ellenkezőjére is volt példa, amikor a megtalálók szépen elosztottak egymás között egy sírleletet, hogy majd jól eladják. A dolog kitudódott (mindig van egy „jó szándékú”, aki lebuktatja a többit) és nyomozás, rendőrségi házkutatás, feljelentés lett az eset vége.

67.JPG

 Kincskereső gödrök bolygatják és pusztítják a Jászberény melletti Szent Pál-halmon állt egykori templomot

 

Ami azonban biztosan felborítja a borjút a régészekben, az a fémkeresőzés. Nem is arról van szó, hogy fémkeresős leletfelderítést még a régész is csak engedéllyel végezhet, leginkább arról, hogy aki ilyen profi módon lát neki a keresésnek, arról nehezen feltételezhető a jó szándék. Sajnos, az internet világában minden múzeumi szakember nagyon jól látja, hogy a fémkeresőzés az illegális műkincs-kereskedelem és a lelőhely-fosztogatás melegágya. Nyilvános fórumokon biztatják egymást cseppet sem szimpatikus laikusok a legjobb helyszínek felkeresésére, ahol aztán sáskahad méretű pusztítást képesek végezni. A Dunántúlon szinte már önálló iparág a római villák fosztogatása, de az alföldi bronzkori lelőhelyek bronzleletei sincsenek biztonságban. Nyomukban méteres lyukakkal szaggatott, össze-vissza forgatott, feldúlt, kirabolt lelőhelyek maradnak vissza, a tárgyak pedig nyom nélkül eltűnnek az internetes kereskedelemben. Ezek után senki se csodálkozzon azon, hogy a régészek legszívesebben eltörnék a fémkeresőzök kezét. 

De most tételezzük fel a lehető legjobb szándékot, vagyis azt, hogy valaki tényleg véletlenül ütközik a mezőn régészeti tárgyba és eszében sincs azt megtartani. Arra készüljön, hogy ha bemegy a múzeumba, a régész első kérdése az lesz, hogy hol találta a tárgyat? Már beszéltünk arról, hogy nem ismerjük pontról-pontra a megye összes régészeti lelőhelyét, ezért egy új lelet fontos új információval szolgálhat. Ezért fontos a helyszín és a lelőkörülmény ismerete: hol, milyen mélységben, milyen munkavégzés során került elő, ki és mikor találta.

Korrekt hozzáállás esetén a múzeum is igyekszik partnere lenni a megtalálónak. Gyakori, hogy a megtaláló azt kéri, hogy az általa bejelentett leletek településén, falujában is megismerhetők legyenek, ne nyelje el azt örökre a múzeum raktára. Ennek semmi akadálya, miután a tárgyat nyilvántartásba vettük, szívesen kikölcsönözzük a helyi iskolában, művelődési házban történő bemutatásra.

68.JPG

 Régészeti kiállítás részlete a kőtelki iskolában

 

Összefoglalva: tartsuk szem előtt, hogy a régészeti lelet még akkor is az állam tulajdona, ha a saját kertünkből kerül elő! A régészeti lelet előkerülését – a törvény értelmében – mindenkinek be kell jelenteni, nincs kivétel. A fémkeresőzés pedig illegális és csúf büntetést von maga után.

Dr. Tárnoki Judit 

régész

A bejegyzés trackback címe:

https://szolnokiregeszet.blog.hu/api/trackback/id/tr9011986884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása